Az OLAF jelentései szerint viszonylag sok a csalás Magyarországon
Az OLAF, az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala két jelentést tesz közzé évente, általában időben elég közel egymáshoz.
Az unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, úgynevezett „PIF jelentés” az OLAF saját adatai mellett, a többi uniós szerv és a tagállamok munkája és információi alapján ad körképet a témáról. Erről itt írtunk. Az idén néhány nappal később jelent meg magának a hivatalnak az éves jelentése saját munkájáról és arról, hogy ajánlásait mennyiben fogadják meg a tagországok szervei, többek között ügyészsége.
Az első jelentés szerint, Magyarország a negyedik helyen áll az ügyek számát tekintve. Persze ezt a számot az országba áramló uniós pénzek nagyságrendjéhez kell hasonlítani, amelyben előkelő helyet foglalunk el egy főre számítva, abszolút összegben viszont csak a nyolcadikak vagyunk. A jelentés egyébként a tagállamok által bejelentett eseteket veszi számba, és így nem veszi figyelembe azokat az eseteket, amelyeket nem derítenek fel vagy nem tekintenek csalásnak. Ennek a megkülönböztetésnek van valós alapja is: a szabálytalanságok egy részében nem állapítható meg szándékosság vagy ezek nem járnak anyagi veszteséggel az EU költségvetése számára, és ekkor nem beszélhetünk csalásról. Az évi több, mint hatmilliárd euróhoz képest, amelyet Magyarország kap, a nyolcmillió euró nem tűnik soknak.
Amikor Ville Itälä, az OLAF új főigazgatója januárban Budapesten járt, a közlemény szerint, egy együttműködési megállapodás előkészítését határozták el a Legfőbb Ügyészséggel. Ugyanakkor a magyar hivatalos közlemény kiemelte, hogy Magyarországon minden, az OLAF által jelzett ügyben vizsgálat indul, és az ügyek 45 százalékában vádemelésre kerül sor. Ez utóbbi arány magasabb, mondták, mint az EU-s átlag, amely 36 százalék. Ez persze azt is jelentheti, hogy Magyarországon az OLAF által jelzett szabálytalanságok nagyobb hányada ered csalási szándékból.
Ugyanakkor a jelentés szerint, a csalási kockázat alapján vizsgált 15 ország közül hatban találtak javítani valót, és ezek között Magyarország is ott van. Természetesen nem csak az EU kiadásait érintik a csalások, a jövedelmeit is, főleg az áfa- és vámcsalások okoznak veszteséget az európai költségvetésnek. Ezen a területen is van mit javítania hazánknak a jelentés szerint. Igaz, a legutóbbi adatok alapján, Magyarország a közép-kelet-európai régióban dobogós helyet vívott ki magának a javulást illetően.
Néhány nappal a PIF jelentés után, megjelent az OLAF saját éves jelentése is. Ebben kevésbé hízelgő megállapítások szerepelnek Magyarországra vonatkozóan: a valóságosnál kevesebbnek jelentett import miatt például az unió bevételei csappannak meg, de a strukturális és mezőgazdasági és vidékfejlesztési kifizetéseknek is rekordmértékű hányadát, négy százalékát teszik ki a javasolt szankciók. Ezzel Magyarország első helyen van.
Áruló adat a jelentésben, hogy a hagyományos saját források területén (ezek lényegében a vámbevételek) az EU Csalás Elleni Hivatala kilenc vizsgálata során, a források majdnem 25 százalékára rúgó helyesbítést állapított meg. A magyar ellenőrzések által megállapított 121 szabálytalanság 1,38 százalékos arányával, mivel ez a teljes forrásösszegre, nem a vizsgált összegre vonatkozik. A magyar hatóságok vizsgálataiban ez az arány 1,41 százalék, de miután itt mintavétel alapján történik az ellenőrzés, míg az OLAF eleve olyan ügyeket ellenőriz, ahol csalás veszélye vagy gyanúja áll fenn, a két szám itt sem összehasonlítható.
Ami a januárban bejelentett együttműködési megállapodást és a vádemelési arányt illeti, mindkettőt megemlíti a jelentés. Ugyanakkor, ha a vádemeléseket nem a már eldöntött, hanem az ügyészséggel az OLAF által közölt összes ügyre vonatkoztatjuk, az uniós átlagtól nem nagyon tér el Magyarország. Ez azt jelenti, hogy a többi tagállam az ügyek nagyobb hányadában hozott már döntést. Emlékeztetni kell arra, hogy a legérzékenyebb ügyeket – az ELIOS közvilágítási ügyeit – kivonták az uniós hatáskörből azáltal, hogy azok teljes költségét a magyar költségvetés, vagyis az adófizetők fizetik meg.
A Fidesz ugyan a 4-es metróra próbálja kenni az EU alapok nagy csalási arányát, de könnyen megállapítható, hogy ugyanez az arány 2018-ban is 3,83, 2017-ben 3,92 százalék volt.
Összességében a magyar kormány nem áll rossz helyen, amikor mások csalásait kell felderíteni, de vannak nagyon komoly hiányosságok, és nehéz elhessegetni azt a gyanút, hogy bizonyos köröknek nem érdeke minden ügy felderítése.
Szabó S. László
