Olaj a tűzre

Azt gondolom, hogy a fenti közlemény-részlet sokunk egyetértésével találkozik: határozott, egyértelmű és abszolút normális hangvételű. Kifejezi aggódásunkat a kárpátaljai magyarok sorsa iránt és felszólítja hazánk EP képviselőit, hogy pártállástól függetlenül, fejezzék ki tiltakozásukat. Nem igazán értem, hogy ezt a közleményt miért „sajátította ki” az LMP, mennyivel jobban mutatna, ha valamennyi demokratikus ellenzéki párt nevében jelent volna meg a fenti szöveg. Most, hogy már deklarált a hat párt szövetsége (DK, Jobbik, Momentum, MSZP, LMP és PM), illene közösen fellépni, és minden alkalommal mutatni, hogy: egységben az erő! Valahogy ez nem akar még összejönni, de örök optimistaként abban reménykedem, hogy már a közeli jövőben változni fog a helyzet, és az együttműködés egyre szorosabb lesz.

Az LMP normális hangvételű felszólításával ellentétben, a kormány központi szócsöve (Magyar Nemzet) helyet ad egy nyílt levélnek, amelyet vezető publicistájuk, Bayer Zsolt jegyez. A címzett Ukrajna budapesti nagykövet asszonya. Kérem, hogy csak az erősebb idegzetűek olvassák az alább idézett sorokat!

„Maguk mikor lettek ilyen utolsó, ócska, gyáva senkik, ilyen sz…remberek, nagykövet asszony? Ennyi maradt a kurázsiból? Magyar öregasszonyok és öregemberek és magyar gyerekek ellen még van mersz, amúgy marad a CIA felügyelete, a nyomorúság, a kormányzásra képtelenség, a maffiaháborúk, meg a bűnbandák, meg a Kolomojszkíj-féle gennyládák sajtóhisztériája a nem létező magyar veszély ellen? Meg a halállisták, amelyekre felírták most már az EU-képviselőnket is? Szégyelljék magukat, nagykövet asszony, bár a szégyenérzet szintúgy feltételez valami emberi nagyságot, ám ezt magukban keresgélni dőreség. Egyet azonban megígérhetünk, nagykövet asszony, és ezt az elmúlt napok brüsszeli fejleményeinek fényében nyugodtan vegye nagyon komolyan: ezzel a politikával, ezzel a magatartással maguk soha a büdös életben nem lesznek sem NATO-, sem EU-tagok. Van ott – különösen az utóbbiban! – elég probléma, nincs szükség még egy rothadó, magyarokat fenyegető, náci latorállamra is. Úgyhogy vagy megtanulnak késsel-villával zabálni, vagy mondjanak búcsút az európai álmaiknak.”

Nem azon vagyok meglepődve, hogy B. Zsolt milyen módon fejezi ki felháborodását. Tőle ennyi telik. Az viszont letaglózott és meghökkentett, hogy ez az útszéli stílusú levél a magyar kormány „polgári lapjában” megjelenhetett, akkor, amikor határozott kiállásra, de mérsékelt hangvételre lenne szükség. Bayer szélsőséges megnyilvánulása rontani fogja a kárpátaljai magyarok helyzetét, hiszen ilyen hangnemben nem lehet levelet írni egy másik ország külképviseleti vezetőjének. Ez olaj a tűzre, a levél leközlésével az MN csak ártott a kisebbségi létben sokat szenvedő magyaroknak. Hogy B.ZS. mit firkál össze-vissza, az nem igazán érdekel. De, hogy a Magyar Nemzetnél nem volt egyetlen épeszű rovatvezető, olvasószerkesztő, aki azonnal berohanjon a főszerkesztőhöz, hogy: Főnök, ezt nem lehet leközölni?! Bayer írása egyszerre hiszterizál, sért és fenyeget. Köztudott, hogy Bayer a sz@rkeverésben érdekelt, de a Magyar Nemzet nevet viselő sajtótermék is?  Bayer ugyanis nem védi a kárpátaljai magyarokat, hanem kiszolgáltatott helyzetbe taszítja őket. A Magyar Nemzet alkalmazottai tényleg azt akarják, hogy a kárpátaljai magyarokat még jobban megalázzák, és végleg kiközösítsék? Ebben vállal szerepet egy magát „szellemi honvédőnek” nevező lap? Miféle emberek írják, szerkesztik a Magyar Nemzetet? 

Az általam idézett szövegrész utolsó mondatában Bayer felhívja az ukránok figyelmét a késsel-villával evés fontosságára. Ajánlja ezt egy elfogult Fidesz-sajtókomisszár, akinek pártjának ismert vezetői két kanállal zabálják az életet, a levest hangosan szürcsölik, és nem vetik meg a drogot és a fedélzeti kollektív szexet. Magyarország magas rangú képviselői az elmúlt hetekben több alkalommal is beleköptek az EU- kondérban főzött levesbe. Neveletlen és műveletlen suhancként grasszáltak Belgium és Európa fővárosában. Késről és villáról még csak nem is hallottak…….