Olimpia, illúziók nélkül
„Ausztrália még a megnyitó előtt, ellenfél nélkül olimpiát nyert. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Tokióban a 138. kongresszusán szerdán Brisbane-nek ítélte a 2032-es nyári játékok rendezési jogát. A szavazás formalitás volt, mert a NOB gyakorlatilag már február végén odaadta a rendezést az ausztráloknak. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság még február 24-én jelentette be, hogy a 2032-es nyári ötkarikás játékok megrendezésére Brisbane-t részesíti előnyben, ezért „célzott párbeszédet” kezdeményez az ausztrál várossal. Sokakkal együtt ez számunkra is hideg zuhany volt, mert a magyar rendezést fontolgató Budapest 2032 Bizottság éppen előző napon (!) tartotta meg az alakuló ülését Szalay-Berzeviczy Attila vezetésével.” (Magyar Nemzet – július 21.)
A hazai olimpiát szorgalmazó Budapest 2032 Bizottság idén februári megalakítása teljesen felesleges volt, hiszen a télen már gyakorlatilag eldőlt, hogy Magyarország 2032-ben nem lehet gazdája a nyári világjátékoknak. Nincs tehát meglepetés: fél éve tudjuk, hogy Budapest esélytelen: 2024. (Párizs), 2028. (Los Angeles) után ismét lemaradtunk a rendezés jogáról.
2021. március 17-én -–„Elveszett olimpiai álmok” címmel – írtam jegyzetet a Népszavában. Szerénytelenül idézem magam: „Orbánnak, üzlettársainak és néhány sportdiplomatának nagyon kellene a 2032-es budapesti nyári játék, kerül, amibe kerül. (…)Még belegondolni is rossz, hogy egy budapesti olimpia megrendezése esetén milyen mértékben és milyen sebességgel nőnének az objektumok kivitelezésének és a játékok rendezésének költségei. Hátborzongató, hogy egy egészségügyi és gazdasági krízis kellős közepén még mindig az improduktív beruházások erőltetése áll a kormányzati gondolkodás középpontjában.”
Érthető tehát a Magyar Nemzet fanyalgása, hiszen ma vált hivatalossá, hogy a NOB július 21-i kongresszusán elsöprő többséggel nyert az ausztrál város (72 igen, 5 nem úgy, hogy a NOB elnöke nem is szavazott.) Az erőltetett magyarországi sportberuházások persze folytatódnak, de már nem a 2032-es olimpia reményében, hanem a „nagy kaszálásban” való érdekeltség okán.
Magyarországon nincs társadalmi kiegyezés, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének felszólítása – „Legyen béke, szabadság és egyetértés” – nem érvényesül, mert nem érvényesülhet. Ahol nincs béke, nincs szabadság és nincs egyetértés ott nem érdemes olimpiát rendezni. Az olimpia a békés és szabad emberek sportjátéka, a nyertes Párizs, Los Angeles és Brisbane gazdag és demokratikus országok jelentős központjai, naná, hogy ők kapták a rendezés jogát. Ha majd a magyar állam nem alattvalóként néz polgáraira, ha a kormány nem tekinti ellenségének a főváros lakosságát, és ha szűk vállalkozói érdekközösségek nem csak a „lenyúlásban” és a túlárazásban lesznek érdekeltek, akkor talán rendezhető Budapesten olimpia.
Nem lepődnék meg, ha a mai (vagy a holnapi) napon az olimpia rendezését támogató Budapest 2032 Bizottság nevet változtatna és „átkeresztelkedne” Budapest 2036 vagy Budapest 2040 Bizottságra. Végül is ez nem oszt, nem szoroz: mindenki olyan fedőnevet használ, amilyet akar. A lényeg, hogy – új címszó alatt – folytatódjon a nép szédítése.
