Ön sem visz haza havonta 260 ezret?

Hogy jön ki az átlagkereset?

Ahogy a Hírklikk is beszámolt róla, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint 409 ezer 800 forint a bruttó magyar átlagkereset, a kedvezmények nélkül számolt nettó bér pedig 259 ezer 300.

Török Zoltán közgazdász erről úgy vélekedett, hogy ez egy statisztikai átlag, ami nem feltétlenül tükrözi a valóságot. Egyrészt azt kifogásolta, hogy egybe veszik a nagyon magas kereseteket az átlagemberekével és nagyon keveset kereső tömegek bérével, és ebből számítanak átlagot, másrészt a Blikknek azt nyilatkozta, hogy a mostani adatokban nincs benne azoké, akik öt főnél kevesebbet foglalkoztató cégnél dolgoznak, és a részmunkaidőseké, illetve a közmunkásoké sem. Nem beszélve a munkanélküliekről, akiknek nincs keresetük (de persze az nem bér, hanem jövedelem, mint tudjuk).

Tehát: az átlagkeresetből kiesnek azok, akiknek nincs keresetük, akik közmunkán tengődnek, akik nagyon kis cégeknél dolgoznak, és – ha Töröknek igaza van – az egyéni vállalkozók tömegei sem számítanak bele a statisztikákba.

Ilyen alapon a magyar foci is jó

Statisztikákat nem nehéz készíteni. Vegyük például a magyar labdarúgást, ahhoz úgyis mindenki ért. Szóval, ha a kezdetektől nézzük, akkor sikersportág: három olimpiai bajnokság, egy ezüst- és egy bronzérem, két világbajnoki ezüstérem, egy Európa-bajnoki bronzérem, egy Vásárvárosok Kupája (a mai Európa Liga)-siker, számtalan nemzetközi kupadöntő és elődöntő. A magyar foci tehát hallatlanul sikeres. Ha a statisztikákból kihagyjuk a történelmet, és mondjuk 2000-től vizsgáljuk az eredményeket, akkor már nem ilyen szép a helyzet: egyszer kijutottunk az Európa-bajnokságra (ahol még a csoportkört is túléltük), aztán ennyi. Csak azt akartam ezzel megmutatni, hogy a statisztikáknál nagyon fontos, hogy milyen adathalmazból számolunk.

Tehát, ha az átlagkereset kiszámításánál nem vesszük figyelembe azokat, akik keveset keresnek, akkor az a szám igen magas lesz, például nettó 259 ezer 300 forint.

És még így sem mindegy, miből számolunk. Mert azt ugye senki nem hiszi el, hogy a kis cégek dolgozóin, a vállalkozókon, a közmunkásokon és a részmunkaidőseken kívül eső munkavállalók átlagkeresete ennyi lenne. Nem is hihetjük, alighanem az ilyen statisztikákat látva, elég sokan hitetlenkednek, akik „átlagosnak” érzik magukat, mégsem visznek haza majdnem 260 ezer forintot.

A sokat emlegetett medián

A nyugdíjak körüli vitákban gyakran kerül elő egy statisztikai kifejezés: a medián. Magyarul ezt helyzeti középértéknek hívják, és majdnem ugyanolyan egyszerű kiszámolni, mint az átlagot. A medián kiszámításakor növekvő (vagy csökkenő, ez most mindegy) sorrendbe rakják az adatokat, és megnézik, melyik van a sor közepén.

Példával talán még érthetőbb. Egy tizenöt főt foglalkoztató cégnél a főnök keres hárommillió forintot, a két helyettese fejenként kétmilliót, a négy középvezető egyet-egyet, a többi munkavállaló pedig egységesen 150 ezer forintot. Ebben az esetben, a cégnél az átlagkereset 813 ezer 330 forint. Ugyanakkor, ha a mediánt nézzük, a sor közepén egy mezei munkavállaló áll (tudják, aki gürizik, hogy kitermelje a nagymenők fizetését), a maga 150 ezer forintjával. Amikor ő meglátja a statisztikát, hogy a cégnél az átlagkereset több, mint 800 ezer forint, nem biztos, hogy hátraszaltót csinál örömében, sokkal inkább dob egy hátast…

Pontosan ugyanez igaz az országos statisztikákra is. Réges-régen nem az átlagkereset mutatja, hogy milyenek a magyar jövedelmek. Sokkal pontosabb lenne, ha a mediánt közölnék, de úgy, hogy abban benne van az ország teljes lakossága Csányi Sándortól és Mészáros Lőrinctől e sorok szerzőjén át, a kisnyugdíjasokig, a közmunkásokig és a munkanélküliekig. Mert az átlag csak egy szám, ami attól függ, hogy miből számoltuk ki. Még hazudni sem kell hozzá, hogy a magyar életszínvonal ugyanolyan jó legyen, mint a magyar foci. Statisztikailag.