Orbán átlépte a Rubicont a „védelmi gazdaságot” bevezető rendelettel 

Nem egészen egy évvel ezelőtt az Orbán Viktor által akkortájt bedobott, úgynevezett „háborús gazdaságról” ejtettünk szót mostani beszélgetőpartnerünkkel, Ferber Katalinnal. Akkor a miniszterelnök egy interjújában arról beszélt, hogy októbertől háborús gazdaság lehet Európában, „ha Brüsszel nem változtat” a háborús válságkezelésen. A közgazdász, gazdaságtörténész szerint Orbán ezzel meglebegtette bármely intézkedésének a legitimitását, elfogadottságát. Az egy kérdés, hogy Orbán rosszul használta a kifejezést, ami helyesen – mint Ferber helyre is tette – hadigazdaság, de talán lényegesebb, hogy nem következett be, amit vizionált. Pontosabban Európában nem. Viszont március 13.-án megjelent a Magyar Közlönyben a 79/2023. (III. 13.) kormányrendelet a nemzetgazdaság védelmi és biztonsági felkészítésének, mozgósításának, valamint a tartalékolás végrehajtásának szabályozásáról.  Amit nehéz lenne másképpen értékelni, mint felkészülést a hadigazdálkodásra. 

Már a „veszély” miatt is élesíthető a rendelet

A rendelet ugyanis előírja egy védelmi gazdasági alapterv készítését (júniusra), kitér a társadalmi feladatmegosztásra háborús helyzetben, megszabja a védelmi ipar felkészülési kötelezettségeit, s foglalkozik a civil lakosság ellátásával. A háború óta felnőtt generációk által csak filmekből és olvasmányokból ismert kifejezéseket, dolgokat rögzít a rendelet, olyanokat, mint a tartalékkészletek felhalmozása, a lakosság mozgósítása, a gazdaságmozgósítás mint olyan, stratégiai kapacitás, védelmi és biztonsági célú tartalék stb.

Kifejezetten érdekes, hogy mikor lehet/kell élesíteni a „védelmi gazdaságot”. Mint arra a Telex minapi cikke emlékeztetett: a megjelenését követő napon hatályba lépett kormányrendelet a korábban elfogadott védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolásáról szóló törvény egyik passzusának értelmében egyebek mellett az alábbi eseményekre vonatkozik: Magyarországot jelentősen érintő katonai fenyegetés; az államhatár rendjét és annak megóvását érintő súlyos esemény; katasztrófa vagy annak veszélye; terrortámadás bekövetkezte, illetve bekövetkezésének jelentős veszélye; törvényben meghatározott ágazati üzemzavar, válsághelyzet vagy különleges jogrendnek nem minősülő veszélyhelyzet; a lakosság ellátását, annak biztonságát érintő súlyos esemény; a törvényes rendet, a közrendet és közbiztonságot súlyosan fenyegető esemény; az államműködés folytonosságát sértő vagy veszélyeztető súlyos esemény; szövetségesi kötelezettség teljesítésére okot adó esemény.

Hogyan lehet értelmezni ezt a rendeletet? Mire lehet következtetni abból, hogy kiadták? Miért éppen most? Ilyen és hasonló kérdéseket tettünk fel beszélgetőpartnerünknek.

Van úgy, hogy Orbán jó pontokat akar szerezni az EU-nál

Tavaly ősz óta érvényes a rendelkezés, hogy a költségvetési intézményeknek – az azonnali és sürgős átutalásokat kivéve – engedély nélkül devizában tilos bármilyen pénzt átutalni külföldi intézményeknek; nem sokkal korábban háborús veszélyhelyzetet hirdetett a kormány; most pedig megszületett a védelmi gazdaságra vonatkozó rendelet. Ez Ferber Katalin szerint egy csomagot képez. Ám a mostani rendeletről azt gondolja, hogy „ez egy Rubicon”, aminek nem szabad elbagatellizálni a jelentőségét. „Nem azért, mert komolyan veszem Orbánt, vagy mert dramatizálom a rendeletet, hanem azért, mert meglépte, ugyanúgy, mint a rendeleti kormányzást is, aminek a fenntartása folyamatos” – mutatott rá.

Az elemző egy kifejezetten meglepő dolgot is mondott: „Ennek a rendeletnek az EU az eredete, nem Orbán fejéből pattant ki a délutáni csendespihenője után”. Ugyanis állítja: arról van szó, amiről eddig nem volt szó az EU-n belül: olyan igénye van az ukrajnai háború folytatásának, amihez minden országnak jelentősen bővíteni kell a hadiipari kapacitásait, s ehhez jól jön a hadigazdálkodásra való áttérést elősegítő rendelet. Bár nem uniós kötelezettségről van szó, mégis egyre több ország beszél nyíltan a hadigazdálkodásra történő átállásról – mondta, beismerve ugyanakkor, hogy Orbánt nem olyannak ismerjük, mint aki elébe megy az uniós igényeknek. Ám szerinte lehet, hogy ezúttal mégis megtette, mégpedig jó okkal, a visszatartott uniós pénzek megszerzése érekében. Ugyan nem sokszor, de azért néhányszor volt már eddig is példa arra, hogy a magyar kormány elébe ment az EU egyes majdani döntésének, „mert van úgy, hogy jó pontokat kell szerezni, s ezúttal ez a helyzet”.  Mivel Magyarország nagyon csekély mértékben veszi ki a részét Ukrajna megsegítéséből, akár menekültek befogadása, támogatása, akár a segélyezés, akár egyéb pénzek, adományok, fegyverek adományozásában, bizonyítania kell az EU-nak, hogy azért maga is tesz lépéseket. 

A rezsimnek már nincs szüksége plusz hatalomra

Nem arról van-e inkább szó, hogy tovább akarja növelni a hatalmát, s lehetőséget biztosítani magának bármilyen fellépésre, ha fenyegetve érezné az uralmát? – kérdeztük. „Nem gondolom, hogy itt újabb személyes ambíciók lennének, már csak azért sem, mert már nincs hova növelni a hatalmát” – reagált Ferber, hozzátéve, lehet, hogy – kívülről rálátva a helyzetre – csak ő kezeli ezt ilyen „semlegesen”, de akkor is úgy látja, hogy ahhoz túlságosan feszült a helyzet, uniós szinten is. Arról nem szólva, hogy Magyarországon Orbán már bevezette és fenntartja a rendeleti kormányzást, a parlamentnek gyakorlatilag már nincs szerepe, politikai és intézményi szinten minden Orbán rendelkezésére áll ahhoz, hogy rendeleti úton eljárjon a hadigazdálkodás minden területén. Éppen ezért teljesen felesleges lenne ez a rendelet, mert a keretrendszere már eddig is megvolt. Más uniós országban azonban azért válhat ez szükségessé, mert ott nem az a gyakorlat, mint nálunk – tette hozzá.

Ami pedig a rendeletet, s általában a hadigazdaságot illeti. Ferber emlékeztett arra, hogy ez utóbbi mindig centralizált, „a háborút nem lehet demokratikusan folytatni, a háború igényeinek megfelelő centralizált állami intézményeket, mozgósítást, elosztást és újraelosztást kell végrehajtani” – szögezte le. „Az, hogy Magyarországon egy nem demokratikus, már teljes egészében kiépített intézményrendszerre rakjuk rá a hadigazdálkodás követelményeit, kihasználva mindenféle joghézagot – lásd, egy esetleges terrortámadás veszélye –, az nem abból következik, hogy hadigazdálkodás van, hanem abból, hogy nincs demokratikusan felépített, fékekkel és ellensúlyokkal ellátott demokratikus gazdasági, politikai, társadalmi intézményrendszer” – szögezte le. Persze, ha erre rátelepítjük a hadigazdálkodást, akkor nyilvánvaló, hogy a további szélsőségek irányába tolódik az ország működtetése. De ennek nem a hadigazdaság az oka, hanem az, hogy olyan intézményi és politikai rendszer van érvényben Magyarországon, amire ez ráépül és a szélsőségek felé nyomja a szisztémát – mutatott rá, megjegyezve, hogy azért a működésképtelenség veszélye is felmerül. Már csak azért is, mert a „békegazdaság” körülményei között is láttunk már ellátási problémát, például a jelenleg is tapasztalható gyógyszerhiányt. 

Felkészül az MNB és a pénzügyi szektor

A rendelet tartalmánál maradva, Ferber kifejezetten érdekesnek tartja, hogy nincs benne szó a pénzügyi szektorról. Ugyanis bár a hadigazdaságnak három pillére van – a mozgósítás, a munkaerő és a fogyasztói szektor számára szükséges készletek biztosítása –, de mindehhez pénz kell. A jogszabályban azonban meg nincs említve sem a Magyar Nemzeti Bank, nincs benne szó a kereskedelmi bankok kondícióiról, miközben azt sem tudjuk, hogyan állnak jelenleg a deviza- és nemesfémkészleteink. Pedig tudnivaló, a hadigazdaság igazi működtetése az azonnali devizatranszferek megszüntetésével kezdődik, mert ezt is készletezni kell. A jegybankoknak a saját tartalékaikat kellő szintre kell növelni, ha nem megy, akkor meg kell akadályozni azok lecsökkenését, mert a transzferek a jegybankok készleteihez nyúlnak. 

Miért nincs benne? Mi lehet az oka? – kérdeztük. „Szerintem az lesz a következő rendelet tárgya, külön jogszabályt hoznak majd a pénzügyi szektorra, a piacok azonnal reagálnak bármi történik rendeleti úton a pénzügyi ágazat vonatkozásában”. A maga részéről arra számít, hogy akár külön rendelet születhet majd a jegybankra és külön a kereskedelmi bankok tevékenységére. „Bár tudom, az egyéni devizaszámlák korlátozásának pletykaszintű terjesztése legfeljebb pánikra vezet, de az kétségtelen, hogy a jegybanknak és a kereskedelmi bankoknak az úgynevezett háborús védelmi gazdaság alaptervéhez kell illeszteni a pénzügyi szektor alaptevékenységét” – szögezte le. De persze minden elképzelhető Magyarországon, és annak az ellenkezője is – jegyezte meg. 

Még egy érvet hozott fel az igaza alátámasztására: mégpedig az EU által visszatartott 13 milliárd eurót.  Mint rámutatott: „az összeg folyósításának lebegtetése nyilván nagyon komoly szerepet játszik abban, hogy a pénzügyi háttérről nem történik említés a már megszületett rendeletben”. Hiszen – mutatott rá – más a helyzet az MNB, a kereskedelmi bankok és az egyéni bankszámla tulajdonosok számára, a devizaellátási helyzetet illetően, ha biztosan megérkezik annak a pénznek az egésze, és más, ha csak annak a töredékéhez jut hozzá az ország, illetve, ha egyáltalán nem kapja meg. „Persze, én szakmát feltételezek, de lehet, hogy tévedek” – jegyezte meg.

Csak lőszerből havi negyed-félmillió kell Ukrajnának

S hogy egyáltalán miért jutott el Magyarország, illetve az Európai Unió odáig, hogy felmerül a hadigazdálkodás szükségessége?  Az ok természetesen az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború. Ukrajnának nincs lőszere, nincs állandó profi hadserege, miközben rettenetes technikai és technológiai veszteségei vannak, amelyek napról-napra exponenciálisan nőnek. Zelenszkij ukrán elnök azt tudatta a nyugattal, hogy havi 250-500 ezer lőszerre van szüksége a hazájának – emlékeztetett Ferber, megjegyezve, hogy tavaly decemberig az USA egymillió lőszert szállított. A havi negyed-félmilliós mennyiség előállításához szükség van a termelés felfutására – ehhez pedig bővíteni kell a hadiipari kapacitásokat, s a polgári célú gazdasági ágazatoknak is bizonyos tekintetben módosítani kell a tevékenységét. A német gazdaságban okozza ez a legkisebb problémát, hiszen komoly, például a lőszergyártás hátterét képező ipari-nehézipari komplexumaik vannak. Habár az EU-ban és a NATO-ban még nem osztották szét kvótákra, hogy mely tagállamnak, mennyivel kell hozzájárulnia – a példánknál maradva – a szükséges lőszermennyiség előállításához, de az egyértelmű, hogy a tagországoknak át kell állniuk egy sokkal inkább a hadiiparra és annak alágazataira fókuszáló gazdaságirányításra. Az első ország, amely ezt már megtette, Franciaország, amely egyébként a költségvetésének tíz százalékát hadikiadásokra fordítja.

Magyarország sehol sincs

S ha már itt tartunk, Ferber a nagytekintélyű kieli Világgazdasági Kutatóintézet elemzésére támaszkodva két mutatóval illusztrálta, mely országok költenek valójában a legtöbbet Ukrajna hadiipari támogatására. Mint emlékeztetett: a hadigazdaság első mércéje az, hogy az adott országban mennyit fordít a kormány hadikiadásokra, illetve felszerelések gyártására, utánpótlásra stb. Ehhez két mutatót hívott segítségül: az egyik GDP-arányosan, másik a költségvetéshez viszonyítva mutatja be a ráfordításokat. 

Minden látszat ellenére, az USA a GDP-jének a 0,21 százalékát költötte az elmúlt 12 hónapban Ukrajna támogatására, ami ugyan önmagában óriási összeg, de messze kevesebb bármely korábbi háborús kiadásánál (kivéve az afganisztánit). Az Egyesült Államok statisztikailag élen jár a világ összes országához képest az erőforrásokat és a pénzráfordítást illetően. Ha az EU-t és Angliát is nézzük, akkor két ország kiemelkedő részvételét látjuk: Angliáét és Németországét. De ha hozzátesszük a menekültekre fordított pénzeket is (amiből az USA semmilyen módon nem vette ki eddig a részét), akkor furcsa módon a helyzet az, hogy Közép-Európa adja a legnagyobb támogatás – ez alól egyetlen kivétel van, és az Magyarország, ahol elenyésző ez a segítség, csak az EU által kötelezően előírtakat teszi meg az ország – emlékeztetett Ferber Katalin,