Mi jön még a Védelmi Tanács, majd a „háborús gazdasággal” fenyegetés után?

– Orbán Viktor pénteken, a Kossuth Rádiónak adott interjúnak álcázott szózatában azt is mondta – de egyébként már Tusványoson is pedzegette –, hogy októbertől háborús gazdaság lehet Európában, „ha Brüsszel nem változtat” a válság- és háborús válságkezelésben. A miniszterelnöktől már megszoktuk, hogy szeret dramatikus megfogalmazásokkal dobálózni – ez pedig egy meglehetősen drámai lehetőség lebegtetése a laikusok számára. De létezik-e egyáltalán olyan fogalom, hogy „háborús gazdaság”?

– Ezt nem így hívják, a szakemberek hadigazdaságnak nevezik. Miként annak nevezték azok is, akik benne éltek. 

– Ezek szerint a kormányfő nem is használta megfelelően a terminus technicust. Akkor úgy kérdezem, mit fed le a hadigazdaság?

– Röviden azt, hogy egy egészen speciális rendkívüli, háborús helyzetben, arra tekintettel, az állam kiemelkedő szerephez jut. 

– Mit fed le?

– Érdemes előbb inkább a kronológiáján végigmenni, ugyanis a történelme sem lényegtelen. A XX. században jött létre. Az I. világháborúban, 1914 és 1918 között a hadviselő és az ellenfél szövetséges országok mindegyikében hadigazdaságot folytattak – ez alól kivétel az Egyesült Államok volt, amely nem vett részt közvetlenül a harcokban. Majd jött a II. világháború, s 1938 és 1945 között Németország és Japán bevezette a hadigazdaságra jellemző, nagyon fontos intézményeket, illetve hatályba léptette a különleges gazdaság- és pénzügypolitikai intézkedéseket. Zárójelben jegyzem meg: Lenin és kollégái az I. világháború hadigazdálkodási gyakorlatát és intézményeit vették át – az akkor még – Oroszországban, ahol végül 1922-ig volt – ahogy hívták – hadikommunizmus. Egyébként a II. világháború után a szocialista gazdaságok mindegyike a háborús, azaz hadigazdaság koncepcióján és intézményein alapult. Nem volt egyetlen olyan szocialista ország sem, amelyik ne így működött volna, azaz nem folytatott volna keményebb gazdasági háborút a tőkés világ ellen a sztálinizmus idején, majd utána egy felpuhítottabb verziót. A koncepció, az intézményrendszerek azonban mind onnan erednek.

– De mit jelent, ha egy ország hadigazdaságként működik? Vélelmezem, hogy az olvasók nem kis része nem tudja ezt.

– Nem is kell az olvasóknak ismerniük ezt a fogalmat. S hogy mit tartalmaz? Az első és legfontosabb, hogy a deviza -és valutatartalékokat – állami rendelkezés alapján – azonnal zárolja a központi bank. Ami annyit jelent, hogy a lakosságnak lehetetlenné teszik az utazgatást, megszűnik a valutaátváltási szabadság, a helyét kötött devizagazdálkodás veszi át – emlékezhetünk, ez utóbbit teljesen átvették a szocialista országok. Amúgy Hitler bankára vezette be először – mégpedig azért, mert Németország el volt adósodva, s nagyon nehéz lett volna a deviza, a valuta szabad forgalma mellett, a nehézipart fejleszteni. A második ismérv a hadigazdaság alapelve: a fogyasztói szektor rovására a hadigyártmányok hátterét, a nehézipart kell – méghozzá gyorsított ütemben – fejleszteni. Ugye, hogy érzékelhető némi áthallás a szocialista gazdálkodásra?! A harmadik elem talán a legfontosabb, ami nem más, mint a társadalom mozgáskorlátozottsága. Egyrészt nincs többé szabad munkahelyválasztás, mert elsősorban a nehézipari kulcságazatra – a kitermelő, az acél-, a vas-, a gép- és a fegyvergyártásra – kell koncentrálni, s miután általános mozgósítási és hadkötelezettség van, egyre kevesebb a rendelkezésre álló férfi munkaerő a nehéziparban. És végül, mivel a hadigazdálkodás végterméke – a fegyver – megsemmisül, ezért teljesen magától értetődő az infláció. 

– Miért dobhatta be Orbán Viktor ezt most? Azért ott még nem tartunk, és nem hiszem el neki, hogy októberben Európában be kellene vezetni egy ilyen szigorú, a világháborúk idején létfontosságú hadigazdálkodási rendszert.  

– Nem vagyok politikus, hanem csak egy kívülálló laikus. Mint ilyennek, ez egy kettős jelentést hordozó üzenet. Az egyik: Orbán meg akarja előlegezni a hallgatósága számára az eshetőséget, hogy kvóták szerinti elosztást vezet be például a fűtőanyagokban. Az én értelmezésem szerint a másik üzenet az, hogy Európa működésképtelen, bezzeg mi milyen működőképesek vagyunk.

– Azért ez félig-meddig akár hadüzenetként is felfogható az EU-val szemben, vagy ön szerint túlzó lenne ez a félelem?

– Ha jól értem, ez alapvetően egy gazdasági hadüzenet. A pénzügyi hadüzenetnek nincs értelmezési tartománya. Pénzügyit ugye már nem lehet küldeni az EU-nak, mert minden valószínűség szerint, nem kapjuk meg a pénzt Brüsszeltől. Ez tehát egy gazdasági hadüzenet, ami alapvetően arról szól, hogy mi nem azt a gazdaság- és pénzügypolitikát folytatjuk, mint az EU. 

– Nem fenyeget-e ez azzal, hogy szélesebbre tárja az ajtót a Huxit előtt?

– Fenyeget, de azért ne feledjük el azt a kiemelten fontos dolgot, hogy a Magyarországon jelenleg is működő tőkeberuházásoknak több mint fele uniós tagországokból származik. Hiába maszatolunk itt multikkal, nem multikról, hanem alapvetően német, francia, holland nagy termelő cégekről van szó. Az persze tényleg elképzelhető, hogy egyfajta kihátrálást látunk majd tőlük: merthogy nem feltétlenül éri majd meg ezeknek a cégeknek Magyarországon maradniuk, tekintve az inflációs környezetet, illetve a bérköltségeket és az egyéb – például a forgóeszközigény miatti – rövid távú költségeiket.

– Mi az orbáni üzenet?

– Orbánnak ebből az egy megjegyzéséből a magam részéről nem következtetnék semmi többre annál, minthogy a miniszterelnök meglebegteti – ahogy mindig is tette – bármely intézkedés legitimitását, elfogadottságát. Emlékeztetni szeretnék a Védelmi Tanács megalakítására. Ez sem volt véletlen. Megjegyzem, amikor olvastam az erről szóló hírt, nekem azonnal a hadigazdaság jutott az eszembe.