Orbán csak a holokauszt emlékezetét sérti
Orbán Viktor nem ostoba ember, pontosan tudja, hogy mikor hagyja el a száját hamis állítás. Neki ilyenkor nem az számít, hogy igaz legyen amit mond, hanem hasznos. Akkor például, amikor felavatta a hajdan volt amerikai elnök, George H.W. Bush szobrát Budapesten, azt találta mondani a közönsége – így David Cornstein leköszönő nagykövet – előtt, hogy a tér egyik sarkán a szovjet, a másik oldalában pedig a német megszállás emlékműve látható. Azt is hozzátette, hogy részünkről ez világos üzenet: „ha magyar vagy, csak két lehetőség közt választhatsz: vagy a megszállók, vagy a szabadság mellé állsz”. A magyar miniszterelnök mindezt egy gesztusnak szánta amerikai vendége számára, no és persze Trump elnök melletti szimpátiája kifejezéseként; neki most éppen az Egyesült Államok a szabadság szimbóluma.
Nem kívánnánk ezzel a gondolattal vitatkozni; ezt a szabadság-érzetet még a jelenlegi amerikai elnök sem tudta tönkretenni, noha sokat tett érte. Orbán már annál többet ártott a magyar nép szabadságának. Az utóbbi egy évtizedes uralkodása éppenséggel pont arról szólt, hogyan tud minél több demokratikus intézményt, és ezáltal jogot elvenni tőlünk. De most lépjünk túl azon – amin különben nem lehet –, hogy mivé lett ez az ország az ő vezetése alatt, maradjunk csak ennél a konkrét esetnél. Már csak azért is, mert jövő héten – ha az USA választói is úgy akarják – ott bekövetkezik egy fordulat, miáltal – és efelől sincs kétségem – Orbán retorikájában is be fog következni. Azon egyszerű oknál fogva, hogy semmilyen módon nem érdeke a világ legnagyobb hatalmával szembenállni. És azért sem érdeke, mert Magyarország egy cseppet sem tud ártani az USA-nak, de fordítva azért ez az állítás nem igaz.
Orbán tehát tudja, hogy a Trump-Biden elnöki harc minősítésében meddig mehet el, mint ahogy tudja azt is, hogy a világ másik nagyhatalma, Oroszország barátságának kockáztatásában is hol a határ. Márpedig most, ezen az avató ünnepségen, éppen a határon billegett az idézett mondatával. Az amerikaiaknak szánt hízelgés ugyanis durván sértette az oroszokat, de sértette a történelmet, sértette az igazságot, és talán a magyar emberek egy részét is.
Ez utóbbit csak azért írom ilyen bizonytalanul, mert kétségtelen, hogy sokan gondolnak e hazában az oroszokra, mint megszállókra, kiváltképp a szélsőjobbon. Számukra nem kérdés, hogy 1945 nem felszabadulást eredményezett, és ha eltekintünk bizonyos történelmi tényektől, igazuk is van. A szovjet katonák – a nemzetközi megállapodások következtében – itt maradtak Magyarországon, és a rendszerváltásig el sem hagyták hazánkat. Az ideiglenességből véglegesség lett; 1989-ig alig-alig hitt valaki is abban, hogy egyszer megszűnnek a szovjet laktanyák, és az utolsó katona is elhagyja az országot. Szóval, több generáció nőtt fel ennek árnyékában, és egyre szaporodott azok száma, akik hajlamosak voltak kitörölni az emlékezetükből, vagy a tanultakból azt, hogy a szovjet megszállást mégiscsak megelőzte a németek, a nácik megszállása, és még azt is megelőzte, hogy Magyarország a németek oldalán szállt be a háborúba. És itt azért érdemes megállni a „tér másik oldalán”, ahol ugye a német megszállás emlékműve található.
Arról a szoboregyüttesről beszélünk, amelyet az Orbán-kormány csak az éj leple alatt mert felállítani, és amely önmagában is egy hamis alkotás; teljesen kivonja a felelősség alól az akkori magyar vezetést, amely tevőlegesen lépett be a háborúba, és amely a legszégyenletesebb módon asszisztált a zsidók deportálásához; mit deportált, többet tett, mint amit kértek tőle, több, zsidókkal telített vonatot indított a biztos halálba, a koncentrációs táborokba, mint amennyit a németek elvártak tőle. Tessék csak elmenni vidékre, és érdeklődni a hajdan ott élt zsidóságról. Már, ha találnak egyáltalán utódokat.
A magyar miniszterelnök, tisztelegvén az USA előtt, két hazug szoborról beszélt, hazug módon. Illetve az orosz emlékmű, eredeti szándéka szerint, tényleg az volt; tisztelgés a szovjet hadsereg előtt, amely felszabadította Magyarországot a németektől, a náciktól, a nyilasoktól. És Orbán durva hamisítása a hivatalos putyini diplomáciát is sértette; azt már az orosz elnök sem engedheti meg, bármily jó barátja is Orbán, hogy az ő népét állítsa be megszállóként. Nem véletlen, hogy az orosz külügyi szóvivőnek meg kellett szólalnia. Marija Zaharova keményen bírálta a miniszterelnököt, szerinte az durván kiforgatta a történelmi igazságot.
Ezt persze tudta Orbán is, de engedett – mint annyiszor – a pillanatnak. Talán azt is tudta, hogy Oroszország tiltakozni fog. De azt is: itthon néma csend veszi majd körül. Végül is csak a holocaust emlékezetét sérti.
