Orbán és a társadalom viszonya a bántalmazó kapcsolatban élők viszonyához hasonló

Későbbi bejegyzésében arról számolt be, hogy miért döntött úgy, hogy a botrányos kegyelmi döntésre felhívja a független sajtó figyelmét. Mint a jogász írja, azok közé tartozik, akiket a magyar politikai szakzsargon „Fidesz-árváknak” nevez. Mint írja, fiatalkorában belépett a Magyar Demokrata Fórumba és lelkes antallista volt, „ma is az vagyok és halálomig az leszek”. Aztán később ő is Orbán Viktor híve lett és hitt benne. A 2002-es – nem várt – vereség után ő is úgy érezte, hogy tennie kell a nemzeti oldal újbóli hatalomra kerüléséért, ezért belépett a Fideszbe. Nagyon örült a Fidesz 2010-es győzelmének, bár szerinte „a baljós, sötét fellegek helyi szinten már ekkor is jól láthatók voltak” – írta meg a Telex. A lapot a névtelenséget kérő ügyvéd tájékoztatta saját oldalának létrejöttéről. 

A bejegyzés úgy folytatódott: „2010-re ugyanis nem csak megjelentek közöttünk azok a jellemtelen és gátlástalan hiénák, akik 15-20 évvel a rendszerváltozás után, a zsákmány szagát megérezve úgy fedezték fel magukban hirtelen a keresztényt, a vallásost és a jobboldalit, mint annak idején a kommunisták a reformert meg a szociáldemokratát, hanem teljesen átvették az irányítást és a gátlástalan egyéniségüket felhasználva visszataszítóan erőszakos módon kezdtek el mindent leuralni és behálózni.”

Szerinte „ezek a figurák alkotják ma is a NER ocsmány, mindent átszövő feudális vidéki struktúrájának a személyi állományát.” Úgy gondolja, hogy hatalomra kerülése után Orbán azonnal nekiállt formálissá tenni a demokráciát és leépíteni a jogállamot. „Bár a demokrácia látszatát kelteni hivatott alkotmányos intézmények maradéktalanul léteznek, valójában ezek nem az alkotmányos szerepüknek megfelelően működnek, hanem a kizárólag a kormányt és a miniszterelnököt szolgálják. …

Ma Orbánnak van Országgyűlése, köztársasági elnöke, Alkotmánybírósága, Számvevőszéke, médiahatósága, választási bizottsága, ombudsmanja, legfőbb ügyésze. Az alkotmányos intézmények egységbe tömörült, masszív konglomerátumot alkotnak, melynek tetején ő trónol amolyan korona nélküli királyként.”

Szerinte a korrupció vonatkozásában Orbán és a társadalom viszonya a bántalmazó kapcsolatban élők viszonyához hasonló. A bántalmazók célja mindig olyan alá-fölérendeltségen alapuló pszichés viszony kialakítása, melyben a bántalmazott tudomásul veszi, hogy bántalmazzák és azt el is fogadja, beletörődik, sőt, egy idő után normálisnak tekinti.

Szerinte azonban Orbán nem fogja elkerülni a büntetést, és a „büntetés – legkésőbb a mennyei ítélőszék által – el fog jönni és arányos lesz az elkövetett bűnökkel.”

Pénteki posztjában úgy folytatta a gondolatmenetét, hogy hazánk ma az Európai Unió második legszegényebb és egyben vitathatatlanul a legkorruptabb országa. Az állam ma már nem hogy a hátrányos szociális helyzetű családokba született gyerekek esélyegyenlőségét és a társadalmi mobilizációt nem tudja biztosítani, hanem szemmel láthatólag még azt sem, hogy a gyermekek biztonságban, félelem nélkül élhessenek a gyermekotthonokban. „Ma Magyarországon egy gyermek sorsát szinte teljesen és véglegesen meghatározza az a körülmény, hogy milyen családba született, ami nem nevezhető másnak, mint nemzeti sorstragédiának.”

De ma az állam nem kollégiumokat épít, hanem mini Dubajt, pedig a cementben és betonban utazó oligarchák akár a kollégiumépítésekből is megszedhetnék magukat, és annak lenne legalább haszna is a nemzet számára. A jogász úgy véli, hogy „egy nerenc középkáder karórája, vagy ridikülje többe kerül, mint sok fogyatékosságban élő, mentális betegséggel küzdő személyt gondozó, nap mint nap a túlélésért küzdő vidéki magyar család egy éves teljes bevétele” – szögezte le.

A jogász kritizálja a lezüllesztett egészségügyet, az oktatást, a vasút helyzetét, az út- és vízhálózatot, az energiahatékonyságot és a postát is, mint írja „ennél bizony még a Kádár-rendszerben is jobb volt a közszolgáltatások színvonala … a 14 éve kétharmados többséggel kormányzó hatalom mindezt megbocsájthatatlan, bűnös közömbösséggel nézi végig.”

Miközben vannak viszont dolgok, melyekhez nagyon értenek, a családtagok, barátok oligarchává tőkésítéséhez, a magántőkelapokhoz, a bűnös úton szerzett vagyonok elrejtéséhez. „A biznisz az erősségük, ahogy egy rendes maffiához illik. Ki kell mondani: ez így nem mehet tovább! A nemzeti gondolat, a konzervativizmus és a kereszténység nevében nem lehet büntetlenül meggyalázni a nemzetet, elvenni tőle az erkölcsét, a becsületét, a hitét és a vagyonát, a nemzeti sorskérdések iránt bűnös közömbösséget tanúsítva nem lehet büntetlenül szándékosan jobbágysorban tartani azért, hogy könnyebb legyen uralkodni fölötte.”

Azt is közölte,  magyar hazafiként elutasítja ezt a rendszert, hazafias kötelességének érzi, hogy minden tőle telhetőt megtegyen a boldog, jómódú és egészséges magyarok által lakott demokratikus, jogállami Magyarország mielőbbi megteremtése érdekében. Szerinte „értékrendtől, világképtől és politikai hovatartozástól függetlenül össze kell fognia mindazoknak, akik hiszik és vallják, hogy csak az olyan politika képes felemelni a nemzetet és boldoggá, egészségessé és jómódúvá tenni a magyarokat, mely a tisztességen, az igazságon és a szolidaritáson alapul.”

Szerinte a független sajtó nap mint nap nagyszerű munkát végző újságírói és az influenszerek csodálatos példát mutatnak, nem lehet elég hálásnak lenni nekik. Majd felszólítja az embereket: „Kövessétek őket! Olvassátok a független sajtó cikkeit, híreit, nézzétek az adásait, kövessétek a független influenszereket! Ők legyenek a Ti nyilvánosságotok, a hazug göbbelsi szintű kormánypropagandától pedig teljes mértékben függetlenítsétek magatokat! Ne nézzetek M1-et, ne hallgassatok Kossuth Rádiót, ne olvassatok Magyar Nemzetet és megyei lapokat! Nevessétek ki a propagandakampányok óriásplakátjait és a »nemzet konzultációnak« hívott propagandaakciókat!”

Szerinte a társadalom most elkezdett érdeklődni a közügyek iránt. A posztját azzal fejezi be, „Most felgyulladt talán egy kis láng, mely reményt adhat mindannyiunknak arra, hogy egyszer még újra normális országban élhetünk. … A mi dolgunk, civileké, pedig most az, hogy – Adyval szólva – »Tegyünk a tűzre, ébresztgessük.«”