Orbán Európa vezető politikusa akar lenni!

„Közép-Európa a kontinens motorja és egyúttal védelmezője” – mondta egy beszédében a kormányfő, de lényegében saját magára gondolt. Az egykori Karmelita lakója most egy egyszerű, saját hazájában totalitárius rendszert építő, szorgalmas politikus, aki európai-méretű, sőt, globálisan elfogadott államférfi szerepét nézte ki magának. Miután gazdasági háttere nincs, inkább ideológiai terepen indult el saját imázsának felépítése felé. Egy egyszerű jobboldali populistából – miután a szélsőségek nem hangzanak jól a világban – az európai keresztény-konzervatív mozgalom vezetőjévé akar válni. Ezen dolgozik most.

Az első lépéseket – Orbán megszokott szervezettségével – már meg is tették. A cél egy olyan erős jobboldali frakcióhoz való csatlakozás az Európai Parlamentben, ami – amennyiben sikerül - jogi és szélesebb média-hátteret biztosítana a „liberális gondolatok terjesztésének megakadályozásához”. Erre a törekvésre utal a találkozó Marie Le Pen-nel, akit Macronnak szóló fricskaként lényegében államfő-jelöltként fogadtak Budapesten, aztán emlékezzünk a római lépcsőn ülésre Giorgia Melonival, az olasz szélsőjobb vezetőjével, amikor „szóba került az európai jobboldal helyzete” is.

Érdemes még két tényezőt mérlegelni. Orbán két fontos jobboldali szövetségese is megbukott: Trumpról és Netanjahuról van szó, akikkel szívósan és türelmesen próbált együttműködni, ezek az erőfeszítések azonban hiábavalóak bizonyultak. Ám az itthon már kipróbált módszerek külföldön is működni látszanak: „liberális ellenszelek fújnak” – mondta a miniszterelnök, amivel érzékeltette, hogy új helyzet van, amiben új ideológiára és vezetőre van szükség, hogy valaki megóvja a világot a szabadelvűségtől és vele együtt az örökké emlegetett migránsveszélytől, ami a „tisztességes, keresztény családmodell szétbombázásával” fenyeget.

A másik érdekes fejlemény az intenzív külföldi terjeszkedés. A magyar vállalatok beruházásai Szerbiában „soha nem látott szintre emelkedtek”, a MOL és az OTP fontos gazdasági szereplő lett e két országban. Szijjártó külügyminiszter pontosan meg is fogalmazta a magyar célokat. „Mindaddig nem fogunk nyugodni, amíg az Európai Unió végre nem tesz kellő intenzitású lépéseket Szerbia integrációja érdekében.” Világos beszéd. Déli szomszédunk potenciális tagsága – és a jelenlegi politikai irányvonal fennmaradása – esetén Orbán számíthatna a szerb uniós parlamenti képviselők részvételére a fent vázolt jobboldali frakcióban. De ezt a célt szolgálja a szlovén és horvát kapcsolatfejlesztés, amire nem sajnálja sem az időt, sem a fáradságot. Csak példaként: Orbán Viktor miniszterelnök szeptemberben a szlovéniai Celjében részt vett az enyhén szólva is másodlagos fontosságú 53. Nemzetközi Kisiparos és Vállalkozói Vásár megnyitóján, ahol tartottak egy közös kormányülést, merthogy a MOL ott is terjeszkedik, a magyar diplomácia pedig mindenáron szeretné magát befészkelni a koperi kikötő fejlesztésének terveibe.

Néhány héttel később találkozott a Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja (VMRO–DPMNE) vezetőivel, Hrisztijan Mickoszki elnökkel és Alekszandar Nikoloszki alelnökkel – tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a kormányfő sajtófőnöke. Szorgalmasan ápoljuk Montenegro törekvéseit, májusban Budapesten kormányfői találkozó is volt.

Ne felejtsük el, hogy ott van Trieszt is, amit a „végre ismét van tengeri kikötője Magyarországnak” hangzatos és félrevezető állítással reklámoznak, miközben csupán egy beépítetlen földdarabról van szó, ami feltehetően csak a luxusosztályú jachtok számára lesz alkalmas. De mire ez megtörténik, mi már régen megfeledkezünk az előzményekről.

És ezzel még nincs vége az ideológiai nyomulásnak. A kormány új üstököse, Orbán Balázs személyesen jelentette be, hogy az Egyesült Államokban is megjelenik az itthon egy évvel ezelőtt bemutatott „A magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye” című könyve. „A könyv iránti érdeklődés újabb bizonyíték arra, hogy Magyarország érdekes ország, amelyet az utóbbi időben rendkívüli nemzetközi figyelem övez.” Azt talán mondani sem kell, hogy a könyvet többek között Tucker Carlson, a közelmúltban Budapesten kormánypénzen vendégeskedő trumpista médiaszemélyiség is dicsérte.

Hogy ennek az új politikai modellnek, a szoros közép-kelet európai szövetségnek van-e létjogosultsága Európában, azt nem lehet tudni. Arra bizonyosan jó, hogy a magyar választók körében Orbánnak afféle nemzetközi tekintélye legyen, élenjáró politikusnak tüntethesse fel magát, aki – jobbkeze és célkitűzéseinek legfőbb igehirdetője, Szijjártó Péter szerint – „a világ legdemokratikusabb politikusa”.

És még felidézek egy epizódot a „minden-botrányt-megúszunk” stratégiát követő Orbán-rezsim múltjából, hogy lássuk egészben, milyen országban élünk: 2017. szeptember 28-án Orbán magánrepülőgéppel meglátogatta az akkor már korrupcióval gyanúsított Gruevszkit a macedóniai Ohridban, mint a Fidesz elnöke. Vicces, hogy erről viszont Havasi Bertalan, a kormányfő szóvivője adott ki közleményt, de hát az ilyen apróságokkal magas körökben nem törődnek. Három órát tárgyalt vele, majd egy helyi választási kampány részét képező sajtótájékoztatón nyilvánosan is kifejezte támogatását. Meghívólevelet adott át neki magyarországi látogatásra, amit Gruevszki benyújtott a bírósághoz az elkobzott útlevelét visszaszerzendő, de október 31-én elutasították. Ezután a macedón bíróság egy – miniszterelnöksége alatt elkövetett – korrupciós bűncselekmény miatt jogerősen két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte: kiderült, hogy Gruevszki állami pénzen vásároltatott egy páncélozott autót, befolyásolta a döntést, hogy a kocsit mely kereskedőtől szerezzék be, a kereskedő pedig meghálálta. E konkrét eset után kiderültek a politikai bűncselekményei is, számos embert jogtalanul lehallgattatott, köztük ellenzéki politikusokat, kormánytagokat és bírákat, továbbá nyilvánosságra kerültek választási csalásokkal, zsarolással, korrupcióval és gyilkosság eltussolásával kapcsolatos felvételek is. A volt kormányfőnek november 8-án kellett volna megkezdenie büntetésének letöltését, de egy gondosan megszervezett akcióval magyar diplomaták Magyarországra szöktették.

„Közép-Európa a kontinens motorja és egyúttal védelmezője” – ne felejtsük el ezeket a szavakat.