Orbán hadat üzent Ausztriának

Tegnap ugyanis maga a miniszterelnök jelentette be hivatalosan Bécs és Ausztria ostromának kezdetét. Azt mondta  tegnap szó szerint Orbán egy turisztikai konferencián, hogy hamarosan utolérjük Prágát és a cseheket és a magyar turizmusnak új meghódítandó bércek kellenek. Bécset és Ausztriát jelölte ki a Csalhatatlan. Kijelölte a hódító seregeket is kiegészítve Matolcsy vezér csapát Szijjártó vezér nyilasaival.

Stimmel, cél mindig kell, anélkül nem lehet élni, kormányozni sem.

Amennyire fontos a politikában a jó cél, annyira káros az aránytévesztés. A tények pedig azt súgják, hogy még  jócskán várni kell Ausztria bevételére, 70-80 évet mindenképpen.

A tények ugyanis makacs dolgok. Arról van szó, hogy a turizmus az elmúlt évtized általános világgazdasági fellendülésének nagy nyertese, ezen belül is Európában évi 5 % körül nőttek a releváns mutatók. Európa amúgy is a világ desztinációinak 50%-t  jelenti, nem csoda tehát, hogy Magyarországon is dinamikusan nőttek a turizmus  statisztikai  mutatói, némelyik jobban is mint az európai átlag, hiszen volt is honnan nőni.

Ám nem minden mutatónk szerepelt  ilyen jól és az is az összképhez tartozik , hogy a turizmus Európán belül a legdinamikusabban a balti  államokban  és Lengyelországban  fejlődött.

Csoda azonban nem történt, például ma az egy főre jutó vendégéjszakák száma Magyarországon (3.5) körülbelül a fele a hasonló cseh számnak (5.6), azaz körülbelül 15 év kellene hogy ebben utolérjük őket, feltéve, ha közben ott nem fejlődik tovább a  turizmus. Ausztriában ez a mutató (16), körülbelül ötszöröse a magyarénak, ez pedig azt jelenti, hogy a mostani trendeket kivetítve körülbelül 70 év- azaz pontosan annyi mint amennyi a gazdasági utoléréshez  is kellene - szükséges ahhoz, hogy utolérjük az osztrák  turisztikai mutatókat, feltéve azt az eléggé valószínűtlen forgatókönyvet, hogy közben Ausztriában megreked a  turizmus fejlődése.

Érdekes amúgy, hogy ez a beszédes mutató még Bulgáriában is magasabb  mint a hazai.

Fontos megjegyezni, hogy az eddigi elemzésekhez hasonló arányok jönnek ki akkor is, ha vendégéjszakák számát a külföldiek vendégéjszakáira redukáljuk.

Van egy mutató, amelyben viszonylag jól állunk, ez pedig a turisztikai közvetlen költések  egyenlege, azaz a beutazók és a kiutazók költéseinek a különbözete.

Annak azonban, hogy ez a mutatónk jobb, mint a cseheké - konkrétan 3.3 milliárd euró az aktívumunk szemben a csehek 1.3 milliárdos aktívumával - szomorú oka van, a szegénységünk.

Amíg ugyanis a csehek 4.8 milliárd eurót költenek külföldön, addig mi csak 2.1 milliárd eurót, így jön ki a jobb egyenlegünk, ez  is a csehekénél kisebb bevétel mellett.

Ne kerteljünk, ezt azt jelenti, hogy csórok vagyunk, keveset költünk kint, azért ilyen szép az aktívumunk.

Azt már szinte le sem merem írni, hogy az osztrákok 9.5 milliárd eurót költenek külföldön, és így is 9 milliárd euró az aktívumuk, azaz Ausztria szinte más kategória mint Csehország vagy Magyarország.

Ausztria célkeresztbe helyezése azért is elgondolkodtató, mert minden fajlagos turisztikai mutatójában Európa egyik vezető országa, körülbelül olyan ez a helyzet, mintha a német focit szeretnék lehagyni.

Aggályos a miniszterelnök Budapestre tett megjegyzése is, hogy tudniillik Budapest vonatkozásában lát elbizonytalanodást most, de országos léptékben nem fognak visszafordulni.

Tudvalevő ugyanis, hogy Budapest adja beutazó turizmus 60%-t, így nélküle nehéz a turizmusról beszélni. A kisvárdai lófitnesz, a felcsúti kisvasút, az apadó hévízi orosz turizmus, lakiteleki kakastöke főzőverseny vakíjászattal összekötve, nyilvánvalóan nem képezheti a hazai beutazó turizmus gerincét stb.

A Balaton  is csökkenő forgalmat mutat a külföldiek körében a rossz ár/érték arány miatt.

Ha turizmus, akkor muszáj annak minőségéről is beszélni. Okkal kérik világszerte sok város lakói, hogy korlátozzák a turisták számát, ezzel kimondatlanul is a minőségi turizmus felé terelve az iparágat.

Leegyszerűsítve, ez kevesebb vagy ugyanannyi turistát jelent növekvő költekezési kedvvel.

Nálunk azonban 2010 és 2018 között 12 400 forintról, mindössze 15.900 forintra emelkedett az egy vendégéjszakára jutó költések nagysága, ami a két  időszak közötti  23%-os forintleértékelést és a vendéglátóiparban bekövetkezett átlagosnál nagyobb  áremelkedést tekintve  állóvizet jelent.

Miközben tehát  azt EU átlagot meghaladó mértékben nőtt a beutazók száma, aközben 2010 és 2018 között a turizmus színvonala lényegében nem fejlődött, sőt az olcsó, mennyiségi lakodalmas, mulatós irányába kezdtünk eltolódni.

A végtelenségig lehetne játszani a számok bő tárával annak kimutatásában, hogy a hazai turizmus rendkívül fontos és valóban növekvő iparág, a fejlesztéséhez sok jobb-rosszabb lépés született a múltban. Ezzel együtt is csak megismételni tudjuk, hogy súlyos aránytévesztés, felesleg zavaró propaganda ebben is elvetni a sulykot és ismételten pontatlanul pozicionálni Magyarországot egy fontos iparág térképén.

 Zavarólag hat a reális célok és intézkedések kijelölésére.