Orbán harca a jogállamisággal
Orbán Viktor megtartotta a magyaroknak tett ígéretét, és kihúzta az uniós javaslatból a jogállamiságra vonatkozó passzust. Sőt, még a jogállam kifejezést is száműzné a szövegből, nehogy valakinek asszociációi támadjanak ezzel kapcsolatban.
A miniszterelnök elképzelései szerint, az uniós pénzek folyósítását kizárólag egyhangú döntéssel, és az „uniós költségvetést és pénzügyi érdeket sértő szabálytalanság” esetén lehetne korlátozni. Lefordítottuk magyarra, hogy mit üzent Orbán az Európai Uniónak.
Hé, Ejrópa, hallasz engem? Hozzád beszélek, te szarházi Junijó! Te tökkelütődött baromarcú! Aggyad ide nekem a suskát, aztán ne is látjalak. Úgy kellesz nekem, mint a hátam közepire egy ablakos tót! Lerakod a manit az ajtóm elé, aztán már húzod is el a beled. Egyik lábad itt, a másik meg kit érdekel.
Tegyed le mind aszt a sok millijárdot. Tudol te fizetni Junijó, ha akarsz. Csak néha nagyon lassú vagy, és körülményes. Én meg az ilyet ugye emberemlékezet óta nem csípem. Herótom van az ilyen hozzáállástól, ha érted, mire gondolok.
És amikor nekem herótom van, akkor mindég arra gondolok, hogy nem leszek gyarmat. Te asztat csak szeretnéd, hogy én gyarmat fogok lenni, de én erre aztat mondom: hapci! (Abcúg – a szerk.)
Tudom én jól, hogy mit gondolsz te rólam: hogy bunkó vagyok, egy sültparaszt. Lehet, hogy az voltam valamikor, de ennek most vége, a szemedbe mondom: vigyed innen az elveidet, meg a demokratikus berendezkedésedet.
Az autógyáraidat itthagyhatod.
Aszt mondtam már, hogy készpénzben kell a lóvé? Címletekben, naná, majd címletek nélkül! Élire állítva, kamatokkal együtt. Tegyed le, aztán húzzál el, amíg jól van dolgod.
Háromig számolok, asztán, ha még mindig itt látlak, akkor négyig. De az is lehet, hogy rád küldöm a Békemenetet. Majd ők megtanítanak tégedet kesztyűbe dumálni! Na, asztat én nem kívánom senkinek! Óbégathatsz utána napestig. Látástul mikulásig. Asztán sipákolhacc a Jutubon, hogy a magyarok nyilasaitól mencs meg uram minket!
Mencsen meg tégedet az, akinek hat anyja volt! Rám akarsz erőltetni mindenféle demokráciás furmányt, amivel nekem teli már az összes tököm. Állandójan azzal jövöl, hogy ne törűjjem az orrom az asztaltérítőbe!
Ha úgy tartja kedvem, akkor a vázába vizelek.
Közöd?
Ide a lóvét, gyorsan! Neked az a dolgod, hogy fizessé’, nekem meg az, hogy ne legyek gyarmat. Lerakod szépen a pénzet, aztán mire hármat álmodok, száraggyá fel, mint a kétharmat.
