Orbán harca a valósággal
Körlevéllel kedveskedett Orbán Viktor a Digitális Polgári Körök tagjainak. A levélben arra hívta fel a virtuális vitézek figyelmét, hogy „ellenfeleinknek csak a hazugság maradt: naponta hazudoznak hajókról, kastélyokról, sosem volt luxusról. Már a hihetőség látszatára sem adnak. Hazugságaik még a másnapot sem érik meg. Köszönet a libsi álhíreket sorra lelegelő Zebráinknak!”
Most, de tényleg csak átmenetileg, tekintsünk el attól, hogy Magyarország miniszterelnöke libsinek nevezi a politikai ellenfeleit. (Hívta már őket libernyákoknak is.) A libsi kifejezés ugyanis köztudottan a liberális és a zsidókat gúnyoló bibsi kifejezések összevonásából származik, de ez legyen egy másik, későbbi írás témája. Most e miniszterelnöki levél olvastán, fókuszáljunk arra, vajon van-e még Orbánnak kapcsolata az őt körülvevő valósággal.
A felvetés azért is jogos, mert Orbán megnyilatkozásai egyre szürreálisabbak és a miniszterelnök mentális hanyatlását jelzik. Néhány éve még megelégedett azzal, hogy Pécsett, iskolakezdés idején, azzal szédítette a magyarokat, hogy „soha nem jutott még annyi gyermek ingyenes tankönyvhöz és étkezéshez, mint most.” (A mondat helyes értelmezése így hangzik: soha nem szorult rá még annyi gyermek ingyenes tankönyvre és étkezésre, mint a NER regnálása alatt.)
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, ráadásul a Tisza is árad, ami kétségkívül kellemetlen a miniszterelnöknek és köreinek. Ezért van, hogy hatalmuk megtartása érdekében, a legordasabb hazugságoktól sem riadnak vissza, s egyre vaskosabb valótlanságokra vetemednek. Az ellenzéket és ádáz ellenségüket, Brüsszelt, háborúpártinak nevezik, miközben a Putyin nevű gazember háborús bűneire szót sem vesztegetnek.
Orbán Viktor – úgy is, mint nemzetmegvezető – nem fogy ki a mutatványokból, a kalapjában mindig akad egy újabb nyúl, amit előhúzhat. Ha meg már nyúlra sem futja, akkor még mindig ott vannak az ígéretek, azokkal teli a padlás. Különben is, a magyarok tehetnek arról, amiért még mindig a szokásaik rabjai. Balga népség, inkább hisznek a szemüknek és a tapasztalataiknak, mint annak, amit a hivatalos tájékoztatóktól hallanak. A Nagy Mutatványos már jó ideje feladta a tényekkel való hasztalan hadakozást, kizárólag előre tekint, de mivel nem néz a lába elé, időnként hasra esik, és akkorát tanyázik, mint az ólajtó. (Lásd még a repülőrajt és a fantasztikus év ígérete.) Sajtója, frekvenciája, hullámhossza viszont van dögivel, hogy bármit elhitessen a még megmaradt híveivel. Hogy a fekete fehér, a kicsi nagy, a kevés pedig sok. A nulláról nem lesz könnyű bebizonyítani, hogy végtelen, de a legjobb koponyák már dolgoznak a megoldáson, amikorra kell, meglesz az is.
Varázsolni való több is van, mint elég. A gazdaság recesszióban, az oktatás romokban, a kórházakban rekordhosszúságúak a várólisták. Ebben a helyzetben nem könnyű a Nemzet Mutatványosának: a saját becsapásával még csak megbirkózna valahogy, de majdnem tízmillió magyart átvágni még az ő képességeit is meghaladja. Ezért döntött úgy, hogy inkább egy kitalált jelenben él, ahol Hatvanpuszta csak egy paraszti gazdaság, a sok milliárdos jachtok nem léteznek, a kastélyok, valamint a luxizás pedig csupán a libsik képzeletének szülöttei. Ez az irány az orbáni kommunikációban: hazudni bolondulásig.
Orbán a saját démonaival küzd, s már egy olyan világban él, ahol a valóság illúzió, s csak a valótlanság realitás.
