Bár a Facebook bezárja az ajtót, Orbán egyszerűen csak átsétál rajta
Az orosz kormány nemrég betiltotta a nyugati közösségi médiaplatformokon való hirdetést, s ahogy az EU Tech Loop technológiai portál felhívja rá a figyelmet, a törvény szeptember 1-től lépett életbe. Első ránézésre ez úgy tűnik, mint egy újabb autoriter csapás a szólásszabadságra. De ha jobban megnézzük, ez csak a szokásos putyini stratégia. És Orbán máris készen áll arra, hogy Magyarországon is meghonosítson valami ehhez hasonlót.
Áprilisban Moszkva elfogadott egy törvényt, amely megtiltja a Facebookon, Instagramon, YouTube-on és X-en való hirdetést, és az influenszereket és hirdetőket hazai platformokra, például a VK-ra és a RuTube-ra tereli. A cél nem csupán a cenzúra volt, hanem a narratíva ellenőrzése. Megszüntetni a nyugati közösségi oldalakat, felpörgetni a hazaiakat, és biztosítani, hogy az állam döntse el, mi a „mainstream”.
És akkor most ugorjunk a Kreml leghasznosabb EU-s szövetségesére, Magyarországra! Októbertől az EU új politikai reklámozási szabályai következtében a Facebookon és az Instagramon megjelenő politikai hirdetéseket felfüggeszti a Meta az egész unióban. A szándék: visszafogni a kétes hirdetési kiadásokat és tisztességesebbé tenni a választásokat. De Magyarország torz médiakörnyezetében ez a tiltás visszaüthet.
Nézzük meg a valóságot! A Fidesz és képviselői már most is négyszer annyit költenek online reklámokra, mint az ellenzék. Dominálnak a hagyományos médiában. Olyan szervezeteket működtetnek, amelyek inkább a kormány szócsöveként működnek, mint civil mozgalmakként. És olyan törvényeket készítenek elő, amelyek feketelistára tehetik, megbírságolhatják vagy egyenesen betilthatják a független civil szervezeteket és médiát, kísértetiesen hasonlítva Oroszország ügynök-törvényéhez.
Mi történik tehát, amikor a Meta behúzza a féket a politikai hirdetések tekintetében? Egy biztos, Orbán nem lassít, maximum kitér.
Hűséges „digitális polgári körei” elárasztják a Facebookot olyan tartalmakkal, amelyek megkerülik a hirdetési tilalmat, technikailag organikusak, politikailag hatékonyak. A pártja által ellenőrzött média pedig az adott jelre elkezdi terjeszteni a narratívákat. És amikor a kritikusok panaszkodnak, Orbán a szabályokat „külföldi cenzúraként” fogja beállítani, ezzel táplálva kedvenc történetét: Brüsszel kontra Magyarország.
Eközben az ellenzéki pártok, amelyek már így is pénzszűkében vannak és nem rendelkeznek médiabirodalommal, elveszítik az egyik kevés, viszonylag nyitott csatornát, ami még megmaradt nekik. A politika pénzügyi befolyásának semlegesítésére szánt tilalom azzal a kockázattal jár, hogy azt még jobban megerősíti.
Ez az orosz modell miniatűrben. Amikor egy csatorna bezárul, az autoriter hajlamú vezetők nem hagyják abba a kommunikációt, hanem megerősítik a hatalmukat a megmaradt csatornákon. Magyarországon a választási csatatér a fizetett politikai hirdetésekről a proxy hálózatokra, az állambarát „megafonokra” és a SMS-ek és automatikus telefonhívások révén történő könyörtelen offline célzásra fog áttevődni.
A veszély nem csak elméleti. 2022-ben a Human Rights Watch már dokumentálta, hogy a Fidesz hogyan használta fel a személyes adatokat a választók mikro-targetálására. A Meta hirdetések eltűnésével ez még inkább várható, láthatatlanul, nehezebben szabályozhatóan, de nem kevésbé hatékonyan.
Magyarország hamarosan az EU első stressztesztjévé válik: fennmaradhatnak-e a demokratikus szabályozások egy olyan környezetben, ahol maga a kormány hajlítja a szabályokat? Vagy Orbán, Putyinhoz hasonlóan, bebizonyítja, hogy a versenyfeltételek kiegyenlítését célzó tilalmak fegyverré alakíthatók a dominancia érdekében?
Brüsszel az újabb regulációval megint bakot lő, mert elzárja az online lehetőséget a felmérésekben a Fideszt már jócskán előző Tisza és Magyar Péter elől, s nem veszi figyelembe, hogy a túlzott szabályozás visszafele sülhet el az olyan országokban, ahol a demokrácia már csak nyomokban van jelen. Hiszen amikor a Facebook bezárja az ajtót, Orbán lesz az első, aki a csukott ajtón is besétál.
