Orbán harcai
Ellenséget kellett keresni a Kedves Vezetőnek, mert nem volt nyugodása. Voltak neki korábban ellenségei számosan, és amikor végzett valamelyikkel, egy darabig el volt magában. Legyőzte az oligarchákat például. Nem mindet, csak azokat, akik nem neki gyűjtögették a pénzt. Aztán elintézte a bankokat, háborúzott a filozófusokkal. A kockás inges tanárokkal, a fekete ruhás nővérekkel. Mindegyik csatát megnyerte a Kedves Vezető, legalábbis, ezt hazudták neki az udvari hírlapírók. Nem akarták bosszantani fölöslegességekkel.
Lassanként ő maga is elhitte, hogy harc az élet. A migránsok ellen is milyen jól megvédte Magyarországot! Hát még Európát! A Világegyetemet csak azért nem védte meg, mert nem volt kedve hozzá.
Nyugi volt egy ideig a birodalomban, de sajnos nem tartott sokáig, megint jöttek azok a csúnya elvonási tünetek. Ellenséget nekem azonnal, verte az asztalt a Kedves Vezető! Harcolni akarok, győzni bárki ellen!
Lett nagy sürgés-forgás az udvarban! Szaladt a szolganép, egyik lábuk itt, a másik meg kit érdekel! Ki tud gyorsan kéz alól egy alig használt ellenséget?
Megszerezték neki a Sorost a háttérhatalmával együtt, bonuszként a civileket. Megvoltak neki azok is, mind egy szálig. Ám nem sokkal azután, hogy megállította Brüsszelt, megint elhatalmasodott rajta a kórság: ellenség kellett neki újra. Törték a fejüket az udvarban a ProstiSrácok csakúgy, mint az Origo, vagy a lebutított TV2 és a közmédiások. A dolog nem tűrt halasztást, mert egyre több gyógyszer fogyott az udvarban, már stadionra is alig futotta.
Ellenséget, de hamar!
Ekkor jöttek a képbe a romák és az elítéltek. Őket kell még jobban megutáltatni a magyarokkal. Telitalálat: 2 in 1! A Kedves Vezető most velük harcol, öklét rázza, és válogatott szitkokat szór: hangját kiereszti, szemeit forgatja, nyakán kidagadnak az erek.
Kegyelmi állapot ez a számára. Ne áruljátok el neki, hogy akárhány csatát megnyerhet, de háborút, egyet sem: a démonaival szemben vesztésre áll.
