Orbán kihirdette a támadás irányát

Mellesleg ez utóbbi – összekapcsolva az oltással és Merkely Béla hiteles személyiségével – nagyjából olyan, mint a korábbi kormányzási terv volt: folytatjuk. Most nem a folytatásra helyezte a hangsúlyt a miniszterelnök, hanem azt hirdeti szerte az országban, hogy Magyarország működik. Hogy ez pontosan mit jelent, azzal ugye nem kell törődni, nem kell kifejteni, elég, ha az emberekben az tudatosul, hogy olyan helyen élnek, ahol minden a helyén van, minden működik. Hála a kormánynak, hála Orbán Viktornak. Ez a 2022-es választás végtelenségig lebutított kampányiránya. Amit természetesen, ki kell egészíteni az ellenzék gyalázásával egyfelől, másfelől olyan nemzetközi veszélyek kilátásba helyezésével, amelyek tönkre akarják tenni a szabad Magyarországot. 

Nem ismerjük az esztergomi szöveget teljes részletességében. Könnyen lehet, hogy felbukkannak még olyan orbáni útmutatások, amelyekről a Magyar Nemzet nem számolt be. Hiszen tudjuk: a kormánylap csak azokat az elemeket oszthatja meg a nyilvánossággal, amelyeket engedélyeznek neki. Nincs már itt szabad tudósítás, igazi újságírói beszámoló, csak elzárt külvilág, és tudatosan „kiszivárogtatott” beszámolók. Vagyis tényleg nem tudhatjuk, hogy mi a teljes stratégia, mert az, amit egy mondatban össze lehetett foglalni, meglehetősen szegényesnek tűnik. Persze ezeket sem szabad lebecsülni; az a másfél-kétmilliónyi ember, akit a Fidesz a táborában tudhat, pontosan azt kapja, amire vár, számukra nem kell ennél több. Ez a tábor – az összes elemző így látja – egyelőre mozdíthatatlannak tűnik; nincs olyan történés, botrány, amely számukra megkérdőjelezné az orbáni rezsim működését. És itt nem csak e rezsim haszonélvezőiről beszélek, arról a nagyjából közel egymillió NER-társról, hanem azokról is – nincsenek kevesen –, akik egyáltalán nem kedvezményezettjei a rendszernek. Ők nem zalatnaysarolták; egyszerűen csak imádják Orbánt, vagy – a végsőkig leegyszerűsítve – utálják a kommunistákat. 

Orbán tehát tudja, kikhez beszél, és egyelőre nem is akarja megszólítani a kimaradókat. Ha az eddigiekben működött az általa kreált kampány, akkor – véli – most is fog. Éppen ezért, csak olyan elemeket vesz elő, amelyek már beváltak, amelyek „utolérték” azt a kört, amely számára fontos. Úgy tűnik, az a vélelem, hogy ezek a témák hatni fognak a bizonytalanokra, legalábbis olyan mértékben, hogy ne álljanak az ellenzék mellé. Orbánnak az is jó, ha maradnak, akik voltak: bizonytalanok, és nem mennek el szavazni. 

Szóval egyelőre nincs más: a támadás első számú célpontja Gyurcsány, és az árnyékában Karácsony. Hogy Orbánt mennyire nem zavarják a tények, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy azon a napon, amikor – immár sokadszor – a kormány milliárdokat szórt ki a klientúrának, akkor arról beszél, hogy Gyurcsány emberei a kasszában (Karácsony a kirakatban, mondta), mintha a közösség pénze nem az ő, hanem, a DK elnökének kezében lenne. Nem, a közösség pénze – mint a fentebb említett példa is mutatja – Orbán kezében van, ő, vagy az emberei osztogatják – az arra érdemeseknek, persze. Ez azonban a mai nomenklatúrát cseppet sem zavarja, tagjai azt fogják visszhangozni, amit Elnökük kér tőlük. Gyurcsány és Karácsony. Brüsszel és bosszú. Meleg-lobbi kint és itthon, gyermekeket védő kormány itthon. Sikeres víruskezelés  itthon – „Magyarország működik”, oh –, elrontott járványkezelés kint. Illegális bevándorlók szétosztása kint, Európa védelme itthon.

Nincs új a Nap alatt. Hazugságok, csúsztatások, vádak tömege fog az ellenzékre, ily módon pedig a választókra zuhanni az elkövetkezendő hónapokban. Akinek már az eddigiekből is elege volt, üzenem: könnyű kis előjáték volt, amit tapasztalt. 

Itt hagyott bennünket a meleg (nem gay!) nyár, de jön a forró ősz. Hosszú lesz.