Orbán korrupt haveri kapitalizmusa
Orbán Viktor nagy tétekkel pókerezett, és vesztett: nem tudta megakadályozni az Ukrajnának szánt segélycsomag elfogadását, de valószínűleg nem is ez volt a fontos számára – írta a liberális német Friedrich Ebert Alapítvány folyóirata, az IPG. Mindenesetre elég okos volt ahhoz, hogy az utolsó pillanatban feladja a vétót, és ezzel éppen, hogy csak sikerült megakadályozni, hogy helyrehozhatatlan károk keletkezzenek.
A magyar politikus már a szavazás előtt tudta, hogy nincs esélye.
Orbánnak azonban feltehetően más volt a fontos – mint általában kül- és Európa-politikai szerepléseinél – nevezetesen belpolitikai helyzete megerősítése, úgy is, mint a magyar érdekek ellenséges világban való védelmének önjelölt őrzője.
Ám Orbán számára a kikényszerített fordulat ellenére, nem csak negatívumokat hozott a múlt hét – emlékeztet az IPG. Megkapta a fotóját a „nagyokkal”, és sikerült újra terjesztenie a „kisembert” megcélzó, populista üzenetét, hogy az EU-nak az európaiak érdekeit kellene védenie az ukrán érdekekkel szemben, nem pedig az ukránokéit az európaiakéval szemben. Emellett elért néhány verbális engedményt a befagyasztott támogatások feloldása érdekében vívott háborújában.
Ennél többet ebben a kérdésben az adott többségi viszonyok mellett nem lehetett elérni, és Orbán ezt tudta.
A magyar miniszterelnök nagyon tapasztalt politikus, és a „Magyarország az első” politikájával hazájában változatlanul népszerű. Sokakat idegesít ugyan a súlyosan korrupt haveri kapitalizmus, amely 2010 óta a kormányfő családja körül alakult ki, azonban még mindig hatásos az a narratíva amely szerint senki más nem tudja úgy védeni a magyar szuverenitást és autonómiát, mint Orbán és a Fidesz.
Ez azonban természetesen mit sem változtat azon, hogy az unió többi tagállama ezúttal tényleg nagyon világossá tette, hogy nem működik az elképzelése, amely szerint folyton a farok csóválja a kutyát. Az „Orbán-fáradtság” (Donald Tusk) érzékelhetően újra tovább növekedett az unióban. Ezért érdekes kérdés hogy vajon mi lehet a hosszú távú számítás Orbán magatartása mögött. Jelenleg még a Fidesz iránt barátságosabb megfigyelők sem fedeznek fel hosszabb távú perspektívát a manővereiben, a svéd NATO-csatlakozás akadályozásával nem csak az ideológiai ellenfelei, hanem a barátoknál is erős ellenérzéseket vált ki. Az EU-ban a lengyel ellenzék győzelme és a V4 szétesése nyomán nem utolsó sorban az ukrajnai háború miatt Orbán messzemenően elszigetelt. A nem nyugati autokráciák – így Moszkva, Ankara és Peking – felé tüntetően tett gesztusok nemigen hoznak jelentősebb politikai, vagy gazdasági hasznot, ugyanakkor az EU-ban a magyar kormánnyal szemben fokozódó bizalmatlanságot váltanak ki. Az Ukrajnával kapcsolatos álláspontja valamivel érthetőbb, de a magyar kormány ebben a kérdésben is – még mindig – elszigetelt mind az unióban, mind a NATO-ban, és mindez nem szolgálja az ország érdekeit.
A leggyakoribb feltételezés szerint Orbán egyszerűen időre játszik, és azt reméli, hogy az európai választások és az amerikai és franciaországi elnökválasztás nyomán jelentősen eltolódnak a politikai súlyok. Ez esetben Orbán már nem ideológiai kívülálló lenne, hanem egy Trump vezette új fősodor kellős közepén állna. Ez is nagy tétekkel való hazardírozás. Ha ugyanis nem így történik, Magyarország nagyon magányos lesz. Sajnos azonban azt sem lehet biztosra venni, hogy Orbán téved.
