Orbán Magyarországa nem más, mint egy magyar jegyekkel rendelkező zsarnokság
„Magyarországot meg kell szabadítani Orbán Viktor neosztálinista gengszterokráciájától, mégpedig a Nyugathoz történő intézményesített és szisztematikus integráció révén, ellenkező esetben tovább nő a törzsiesedés, fokozódik a gyűlölet és akár a szétesés is bekövetkezhet” – figyelmeztet Radványi Miklós. A magyar származású konzervatív közíró rendre jelentet meg az Egyesült Államokban az orbáni Magyarországot bemutató elemzéseket különféle felületeken, médiában. Láthatóan az a célja, hogy minél több amerikait rádöbbentsen arra, milyen veszélyes játékot űz Orbán Viktor Magyarországgal és egyben a szövetségeivel.
Radványi Miklós legfrissebb írása ezúttal a vélemény- és elemző cikkeket befogadó OpinionEditorials.com felületén jelent meg, sokatmondó, „A magyar neosztálinizmus haláltusája” címmel. Az írásban Orbán Viktor és az általa kialakított rezsim – a szerzőtől nem szokatlanul – éles nyelven megfogalmazott bírálatát olvashatjuk, mégpedig történelmi keretbe ágyazva. Radványinak ugyanis az a meggyőződése, hogy a mára kialakult magyarországi helyzet nem tér el az ország történelmi viselkedési mintájától.
Magyarországon már évszázadokkal a két nyugati szövetséghez – a NATO-hoz és az Európai Unióhoz – csatlakozás előtt is mindig volt egy-egy zsarnok, miközben nem volt igazi ellenzék, a lakosok politikai kultúrája pedig a zéróhoz konvergált. A nyelvi akadályok és a mindenkori zsarnok információs monopóliuma miatt a magyarok évszázadokon át szinte semmit sem tudtak a külvilágról. Burjánzott az elnyomás és a korrupció, s jellemző volt a kisebbrendűségi komplexus és az áldozati mentalitás, ami táplálta a Nyugattal szembeni gyanakvást. A II. világháborút követő sztálini/hruscsovi/brezsnyevi diktatúra négy évtizede csak erősítette ezt és az érdemtelen, osztályeredeten múló szelekció gyakorlatát. Orbán és csatlósai ennek a termékei – állapítja meg Radványi, aki szerint az orbáni „neosztálinista gengszterokrácia” az igazi magyar nacionalizmus lényegének állítja be az apokaliptikus geostratégiai és a gazdasági kudarcokat, valamint a politikai önvédelem kapcsán érzett sérelmeket. „Orbán Viktor Magyarországa nem liberális demokrácia, hanem magyar jegyekkel rendelkező zsarnokság” – vonja le a következtetést az elemzés, megjegyezve: ennek jegyében próbálja megvédeni Magyarországot a Nyugat alapelveivel és -értékeivel szemben, megpróbálva visszakényszeríteni az országot a vízözön előtti sötét politikai létbe.
Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte után Magyarország külpolitikáját a korlátlan ambíció jellemezte, holott az – továbbra is – ellentétes volt az ország adottságaival, helyével és szerepével a régióban és az egész kontinensen. Az I. és II. világháború alatt lettek volna lehetőségek, de azok csak elröppenő pillanatig éltek, köszönhetően a magyar uralkodó klikkek revansizmusának, aminek eredményeként létrejött egy csonka Magyarország, amit a Szovjetunió megszállt – fejtegette Radványi.
Miután 1990-ben a Vörös Hadsereg kivonult, az ország megerősíthette volna az új zsarnok megjelenését megakadályozó intézményeket, ehelyett a kormányzás-képtelenség, a pusztító alkalmatlanság és a gyűlölet politikai kultúrája közösen megágyazott Orbán Viktor egypárti uralmának. Orbán és a talpnyaló pártja egy neosztálinista gengszterokráciává vált. 14 év abszolút hatalommal a háta mögött, Orbán kezében van a teljes irányítás, beleértve mindhárom hatalmi ágat. Megszűnt a fékek és az ellensúlyok rendszere, a jogállamiság. A politikai zsarnokság és az átható korrupció felszámolta a pluralizmust, az ellenzék jogát, a szabad választásokat, a nyitott piacokat, a média szabadságát. Belföldön Orbán, tágabb családja és legközelebbi csatlósai teljes büntetlenséget élveznek a politikai tetteikért és büntetőjogi mentességet az agresszív, mohó meggazdagodásukért. A nemzetközi porondon Finnország és Svédország NATO-csatlakozása kapcsán tanúsított értelmetlen manőverezése nem véletlenül adott okot a vádra, hogy az Orbán-rezsim a trójai faló, amely Oroszország és Kína törekvéseit szolgálja a védelmi szervezeten belül.
Ez utóbbi gyanút csak erősítik az Orbán és emberei által unos-untalan ismételt érvek, miszerint a Nyugat hanyatlik, s egy olyan új világrend van kialakulóban, amelyben Kína és Oroszország elvezeti a világ többi részét egy jobb, sőt tökéletes utópisztikus jövő felé.
Sikerek híján, Orbánnak és csapatának persze ki kell találniuk és agresszíven terjeszteniük kell mindenféle üzenetet. Ezek Magyarország egykori nagyságáról, a nagyság újjáéledéséről, a hazaáruló ellenséges hazai erőkről és esküdt külföldi ellenségekről szólnak, s harsogják is őket 0-24-ben a kormány tulajdonában lévő és általuk irányított médiában.
Miután az Orbán-rezsim azonban mindenben kudarcot vall, a szélsőségesség felé fordul. Ez pedig utat nyithat olyan ellenséges államoknak, mint Kína és Oroszország, amelyek így szilárd bázist alakíthatnak ki a NATO-ban és az EU-ban. Ha ez bekövetkezne, az döntően átalakítaná a status quo-t az európai kontinensen és azon túl – figyelmeztet az elsősorban az amerikaiaknak szóló írás.
Radványi végkövetkeztetése nem kevésbé egyértelmű: Magyarországot meg kell szabadítani Orbán Viktor neosztálinista gengszterokráciája alól. A megoldás szerinte az lehet, hogy az ország intézményesített, szisztematikus integrációt hajt végre Európába és általában a Nyugatba. Egy ilyen sikeres integráció az előfeltétele annak is, hogy Magyarország hatékony tagja legyen a NATO-nak és az EU-nak. S hogy mi ennek az alternatívája? Az Amerikában élő magyar származású konzervatív közíró szerint semmi jó: a törzsi rendszer kiterjedése, mélyülése, a gyűlölet fokozódása és akár egy szétesés. „Bár azonnali megoldások és eredmények nincsenek, a Nyugatnak hittel és kitartással felvérteződve el kell érnie Magyarország, továbbá minden jelenlegi és jövőbeli szövetséges őszinte integrációját a Nyugatba” – írja Radványi Miklós.
