Orbán már 2006-ban is hazaáruló volt

Orbán Viktor, a Fidesz elnökeként 2006 október 24-én beszédet mondott az Európai Parlament néppárti frakciójának strasbourgi tanácskozásán. Beszédében lényegében azt kérte a megjelentektől, hogy az EU vonja meg az anyagi támogatást az országtól. Az alábbiakban az MTI akkori közlése alapján ismertetjük Orbán beszédének vonatkozó részét. „A kommunizmus a saját országaiban évtizedekre intézményesítette a korrupciót, az erkölcsi relativizmust, a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, a hamis adatokat szolgáltató kormányokat, a felelősséget nem ismerő politikusokat és a politikai hazugságokat. Az unió bővítésével ezek közös örökséggé váltak... Ezért kell az Európai Uniónak világossá tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból sem a hazug és csaló kormányzatoknak.”

Azok számára, akik már nem emlékeznek a 18 évvel ezelőtt történtekre, felidézzük, hogy Orbán és a Fidesz retorikájában az akkori, Gyurcsány Ferenc vezette kormányt nevezte korruptnak, őket vádolta csalással és hazugsággal. Igaz, akkor a Fidesz nem kormányon, hanem ellenzékben volt, s ebből a pozícióból nem zavarta Orbánékat, hogy Magyarország ellen szólnak, ez az ő akkori olvasatukban nem volt alantas áskálódás a hazájuk ellen.

Mindezek ismeretében érdemes értelmezni Lánczi Tamásnak a Bayer showban elhangzott gondolatait, miszerint „a rendszerváltás után a hazaárulásnak a tényállása benne van a magyar jogrendben, de tulajdonképpen soha senki nem alkalmazta... Azt gondolom – és ez egy jogászi munka –, hogy ezt a tényállást lehet, hogy érdemes lenne átgondolni, kidolgozni, beszélni a magyar bíróságokkal is, hogy ők hogyan értelmezik ezeket a passzusokat. Tehát például, ha valaki azon dolgozik, hogy Magyarországot megfossza a neki járó, neki jogosan járó támogatásoktól, és erre büszke, s a saját hatáskörét, a saját befolyását erre használja, akkor ez minek minősül.”

Lánczi tehát beszélne a bíróságokkal, és feltehetőleg arról győzködné őket; hogy gondolják át a véleményüket a hazaárulásról. Ez egyébként jogalkotói tevékenység, amiről Lánczi Tamásnak magánemberként, mint minden magyar állampolgárnak, lehet véleménye, ám a Szuverenitásvédelni Hivatal havonta 5 millió forintot kereső és egyéb kiváltságokat élvező vezetőjeként mindehhez nincs köze. A bíróságok az államtól független intézmények, az államnak (kormánynak) annyi a dolga velük, hogy a társadalom igényeinek és elvárásainak megfelelően időnként hozzáigazítsa a törvényeket a változásokhoz, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnökének azonban ez nem szerepel a munkaköri leírásában.

Amúgy meg valóban érdemes volna beszélgetni a hazaárulás fogalmáról. Nem a bíróságokkal – lásd, mint fenn – és nem a jog, hanem az erkölcs oldaláról. A köznyelvben ugyanis azt tekintik hazaárulónak, aki árt a hazájának. Rombolja a nemzetközi tekintélyét, idegen országok érdekében jár el, vagy, teszem azt, eladósítja az országot a demokratikus viszonyokat hírből sem ismerő keleti despotáknak, ráadásul mindezt sok évtizedre titkosítva. Hazaárulásnak minősülhet például egy maffiaállam működtetése, ahol csak a csókosok járnak jól, ők vagyonosodnak és szereznek meg mindent mások elől. 

Hazaárulás lehet például – és Lánczi Tamás erről is beszélgethetne az illetékes szervezetek képviselőivel –, ha lerohasztják az állami egészségügyet, s a lakosságot a NER-lovagok által üzemeltetett fizetős ellátások irányába terelik, lebutítják az oktatást, megszállják a médiát, mert tudják, hogy a tudatlan, tájékozatlan embereket könnyebb megvezetni, mint azokat, akik képesek önállóan is gondolkodni.

Ha a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője mindenképpen beszélgetni szeretne, akkor ne a bíróságoknál kopogtasson, hanem próbáljon meg bejutni Orbán Viktorhoz. Kérdezze meg a miniszterelnöktől, büszke-e még arra, hogy 2006-ban arra szólította fel az Európai Parlamentet, vonja meg a támogatást hazájától, Magyarországtól.