Orbán már a járvány utáni időszakra helyezkedik

„Nekem erre nincs időm”  – üzente a minap Orbán Viktor Antonio Lopez-Isturiznak, az Európai Néppárt (EPP) főtitkárának a Fidesz kizárásával kapcsolatos néppárti kezdeményezésre válaszul. Orbán egyre durvábban szól be az uniós vezetőknek, sőt, már saját pátcsaládja, az Európai Néppárt tagjainak, irányítóinak is. Vajon mire játszik ezzel? Ki akarja vinni az országot az EU-ból? – merül fel a kérdés. Horn Gábort kérdeztük.

Nem kiszállni akar, hanem a mozgásterét növelni

„Nem gondolom, hogy ki akarna szállni. Addig, amíg ennek előnyei vannak, semmiképpen. Orbán ugyanis úgy gondolkodik, hogy amíg a tagság gazdasági hasznot hajt, addig miért is kellene kiszállni” – szögezte le Horn Gábor. Ám kérdés, ez meddig marad így. Nem tudni, mennyire viseli meg a válság az uniós gazdaságot, meddig maradnak és milyen mennyiségben a kohéziós alapok, amik miatt a magyar orbáni politika szóba áll az EU-val.

„Orbán valójában nem kiszállni akar, hanem a saját mozgásterét növelni arra az időre, amikor  a járvány, és az annak nyomán bekövetkező gazdasági válság az unió számára is elkerülhetetlenül szükségessé teszi az eddig elódázott válaszok megadását” – fejtegette. Szerinte Orbán arra számít, hogy létre fog jönni a kétsebességes Európa, amely az úgynevezett  mag-Európa csoportból és külső körben lévő alszövetségből áll majd. Az előbbiben azok az eurózóna-tagok lesznek, amelyek még szorosabbra fűzik a kapcsolataikat; az utóbbiban pedig a  szélén lévő, befelé forduló, populista nemzetállamban gondolkodó országok maradnak. Orbán arra törekszik, hogy ennek legyen majd az egyik vezető politikusa – vezető politikusa nemigen lehet, mivel lesznek ebben a csoportban Magyarországnál jelentősebb országok is. „Orbán arra játszik tehát, hogy az unióban ténylegesen létező populista nemzetállamban gondolkodó, befelébb forduló országok csoportjának meghatározó szereplője, újítója legyen – erre valók ezek a megjegyzések” – fűzte hozzá.

Horn úgy véli, egyébként a V4 kísérlet erre, „de szerintem nem igazán jöhet be, már csak azért sem, mert a válságkezelésen a lengyelek, de a csehek és a szlovákok mást mondanak, mint Orbán”.

Egyedüllláló azonban Orbán – mutatott rá Horn Gábor – az EU-ban mindenki másnak nyilvánvaló és alapvető felvetése – még ha különböző mértékben érhető is tetten –, hogy a koronavírus-járvány össznemzeti kihívás, amire közösen kell válaszokat adni

Orbán után jöhet politikai korrekció

Mi lesz, ha egyszer idehaza politika váltás lesz? Ki lehet majd törni ebből a „skatulyából” vagy benne ragadunk – kérdeztük a szakértőt. „A beragadásunk nem most kezdődött, mindig is Európa szélén lévő, egy Európa iránt ácsingozó, de soha oda be nem lépő ország voltunk, kivéve a Habsburg Monarchia idejét, de az is szövetség volt, mint ahogy – érdekes módon, amikor sikeresek voltunk, mindig szövetségben voltunk” – reagált Horn. Aki amúgy határozottan leszögezte, hogy mindig lehet változás. „Orbán és rendszere nem fog örökké tartani, s ha jön egy Európa-barátabb, nyitottabb politikai kulturális élet Magyarországon, annak módja lesz korrigálni”.

 Az ellenzéki pártok gyengécskén és halkan ugyan – a DK a leghangosabban – , de mondogatják, hogy mást gondoltnak az Európai Unióról. Érzékelhető, hogy Magyarországnak  szerintük szervesen az Európai Unióhoz kell tartoznia. Ebben jelentős különbség van az ellenzék és a  kormányzó pártok között.

Semmi nem tart örökké

„Az Orbán által kínált politikának különben is vannak határai: most, a járvány sújtotta helyzetben azt látjuk, hogy a kormányzó pártnak ötven százalék körüli a biztos szavazótábora”. A természeti válság időszakának az elején a kormányok meg szoktak erősödni, ám a következményei után, sokszor belebuknak – mutatott rá, hozzátéve: „a nagy kérdés az, hogy amikor túl vagyunk ezen, akkor mi lesz”.

Amikor a járvány után maradhat Magyarországon 7-800 ezer, de akár egymillió munkanélküli, romokban heverő gazdaság, amikor már nem az a kérdés, hogy hordunk-e kesztyűt vagy sem, hanem az, hogy nincs munka, nincs jövedelem, nincs megélhetés – akkor kérdés, mi fog történni.

Mert „döbbenetes módon a kormány még ebben a helyzetben is  érzéketlen a szociálpolitikai terület iránt, s nem érzékelik mindezt” – mondta Horn, egy példával illusztrálva mondandóját: belengetik az úgynevezett 13. havi nyugdíjat, közben nem törődnek azokkal, akik elveszítették a munkájukat. „Mi van például annak a pincérnek a családjával, aki most egy fillért nem keres, pedig nem csak a családját tartotta el a béréből és a borravalóból, hanem az anyukáját is támogatta belőle” – vázolta plasztikusan a helyzetet. Majd megállapította: „miközben a rendszer azonnali összeomlására kellene válaszokat találni, ehelyett annak pont az ellenkezőjét látjuk a kormánytól, ennek pedig hosszú távon lehetnek nagyon komoly következményei.

Belpolitikai megfontolások

Az unió elleni támadásoknak persze belpolitikai céljaik is vannak. Horn szerint most, a járvány idején azt akarja demonstrálni, hogy „én mindent megteszek értetek, magyarok, megmentem a hazát, s nem érek rá szóba állni velük”. 

„Miközben azért reménykedem, hogy kézben tartja a válságkezelést. Orbán fejében szerintem esténként az jár, hogy mi lesz a járvány lecsengése után, abból pedig, amit mond, azt szűröm le, hogy ezen egy erősen rendpárti, centralizált ország megteremtéséért dolgozik, ahol azt demonstrálja, hogy mi megmentünk titeket, nem kellenek a közösségek sem”. S ebbe beletartoznak az önkormányzatok is.  „Tragikomikus, hogy minden fillért elvonnak az önkormányzatoktól, miközben pont fordítva kellene cselekedni: fel kellene ajánlani, hogy ha kell, ’mondjátok, hol segíthetünk, beleértve a pénzt is, hiszen ti vagytok ott, ti tudjátok, hol kél el a legjobban segítség’”.

De Orbán szeme előtt az lebeg, hogy akkorra, amikor ennek vége lesz, még stabilabb politikai háttérrel folytathassa, amit 2010-ben elkezdett, még ha több ellensége is lesz a világban – véli Horn.