Orbán mégiscsak kimondta, hogy ruszkik haza!
Orbán Viktor bravúros szónok, ezt leginkább az '56-os megemlékezések alkalmával szokta igazolni. Képes úgy beszélni a 68 évvel ezelőtti forradalom leveréséről és vérbe fojtásáról, hogy közben nem említi az ügyben tevőlegesen részt vállaló oroszokat. Most, november 25-én, mégis kimondta, hogy ruszkik haza!
Igaz, más összefüggésben, mint ahogy az elvárható lett volna. A Puskás Múzeum avatásán elmondott beszédében felidézte, hogy az egykor futballnagyhatalom Magyarország az ő kormányzását megelőző évtizedekben kis híján lekerült a futball térképéről. Az MTI tudósítása szerint a miniszterelnök a megnyitó ünnepségen, miközben a legújabb kori magyar futball dicséretét zengte, a többi között a következőket mondta: „Hiába számított Magyarország a labdarúgásban nagyhatalomnak, a vasfüggöny mögé zárt, elszigetelt, erőszakosan amatőrré tett és államosított, korábban virágzó profi labdarúgó élet lassan hozzászürkült a kommunisták egyhangú világához. Ruszkik haza, éljen a magyar szabadság, hajrá Magyarország, hajrá magyarok!" Mindehhez még azt is hozzátette, hogy a „kommunizmus lényegét tekintve internacionalista, a futball azonban nemzeti.”
Mondhatta volna máskor, kis lovag, hogy ruszkik haza! Például akkor, amikor a tizenegyedikes diákoknak szóló orosz tankönyvben az olvasható, hogy az 1956-os forradalomban „az egykori fasiszta Magyarország fegyveres alakulatainak harcosai” vettek részt nyugati titkosszolgálati segítséggel.
Mindez nem érte el a miniszterelnök, vagy a más esetekben oly érzékeny Szijjártó Péter külügyminiszter ingerküszöbét. Igaz, utóbbi más alkalommal sem szegült ellen az őt Barátságért Érdeméremmel kitüntető kollégának, Szergej Lavrov orosz külügyminiszternek.
Az ukrajnai orosz agresszió kezdete óta Orbán egyszer sem említette, hogy a háborút úgy is lehet be lehetne fejezni, hogy az oroszok abbahagyják az ukrán infrastruktúra bombázását és kivonulnak a megszállt területekről. Sőt, Putyin jelenlétében még a háború kifejezést is kerülte a bátor miniszterelnök és – orosz szóhasználattal – különleges katonai hadműveletnek nevezte. Nem mondta, hogy a háborút el sem kellett volna kezdeni, egyre csak azt szajkózta, hogy fegyverszünet kell és béke. Amiben elvileg és más körülmények között igaza volna, csakhogy itt egy agresszor áll szemben egy megtámadott országgal és ebben a helyzetben kifejezetten gazemberség „szláv testvérháborúnak” nevezni az agressziót, így egyenlőségjelet téve a két harcoló fél közé.
Orbán akkor is hallgatott, amikor az orosz hadsereg Kárpátalját bombázta. Ahol az ukrán polgári lakosok mellett, szép számmal magyarok is élnek. Ez esetben nem számított, hogy magyar embereket ért támadás, mégpedig Orbán Putyin nevű barátjának részéről.
Az utcai harcos, aki bármikor képes nekimenni a nála is gyengébbeknek, a Magyar Futball Napján kimondta, hogy ruszkik haza! Sunyi módon persze, mert nem ott és nem akkor, ahol és amikor kellett volna. Orbán úgy akart bátornak mutatkozni, hogy a Nagy Testvér – aki tudvalevőleg figyel – ne neheztelhessen meg rá.