Orbán nagy hete a valóság tükrében

„...Budapesten jövő héten lesz egy nyugati világ-csúcstalálkozó. Negyven-egynéhány európai vezetőt fogunk fogadni. Ez Magyarország történetének legnagyobb diplomáciai eseménye...mégiscsak itt lesz 45-47 állam- és kormányfő” – idéztük korábban a múlt csütörtökön és pénteken Budapesten lezajlott diplomáciai nagyüzem beharangozójaként Orbán Viktornak a Vasárnapi Újságban tett melldöngető kijelentését. Habár ennek valóságtartalma több mint vitatható – ahogy azt a minapi cikkünkben tényekre alapozva meg is írtuk –, az kétségtelen, hogy az előzetes félelmek, s jelzések – valamint a soros magyar uniós elnökség eddigi tapasztalatai – ellenére végül állam-és kormányfők népes serege döntött úgy, hogy mégis eljön a magyar fővárosba az Orbán által „celebrált” találkozókra. 

Nagyon kellett ez a „nagy hét” Orbánnak a külkapcsolatok terén, hiszen idehaza egyre nagyobb bajba kerül. A napokban látott napvilágot a Median felmérése, miszerint a Tisza Párt minden mutatóban megelőzte a felmérésekben a Fideszt, sőt, most hétfőn a közvélemény-kutató azt is közzétette, hogy Magyar Péternek, a Tisza Párt elnökének az őt ismerők körében 51 százalékos a népszerűsége, Orbán Viktor miniszterelnöké viszont csak 40 százalékos (az pedig már csak újabb tőrdöfés lehet a számára, hogy Karácsony Gergely is népszerűbb nála). Mindennek fényében, különösen érthető, hogy Orbán Viktor a kommunikációjában szinte teljesen az állítólagos diplomáciai, világpolitikai sikereit domborítja, ami szerinte cáfolja azt a sokak által vallott véleményt, miszerint a politikájával sikerült „kivívnia” egy meglehetős nemzetközi elszigeteltséget.

Vajon ez utóbbi vád már tényleg nem állja meg a helyét? Szent-Iványi Istvánt kérdeztük.

Azért ez a két budapesti diplomáciai esemény nem volt akkora siker, ha azt vesszük, hogy a résztvevők nem azért látogattak el Budapestre, mert Orbán hívta meg őket, hanem azért, mert az Európai Politikai Közösség csúcstalálkozója hagyományosan egy olyan rendezvény, amelyen mindig részt vesznek az európai vezetők – ez volt a sorrendben az 5. ilyen csúcs, amit történetesen soros uniós elnökként ezúttal Magyarország rendezett – fejtegette a külpolitikai szakértő. Emlékeztetett arra, hogy az uniós vezetők sokáig hezitáltak, hogy egyáltalán eljöjjenek-e; ennek fényében pedig kérdés, hogy sikerként lehet-e elkönyvelni a normális hagyományos részvételt. „Nem arról volt tehát szó, hogy Orbán Viktor kezdeményezett egy nemzetközi csúcsértekezletet és a nyugati partnerek hanyatt-homlok iderohantak a meghívására” – szögezte le, megjegyezve: ugyanez a helyzet a pénteki informális uniós csúccsal is – bárhol tartják, azon rendre részt vesznek a tagállamok első számú vezetői. Az, hogy egyáltalán felmerülhet a siker ennek kapcsán, csak annak köszönhető, hogy többen valóban sokáig hezitáltak előtte – emlékeztetett. S ugyan voltak páran, akik távol maradtak, de ezt meg is indokolták, mint például a spanyol kormányfő, aki az országát sújtó árvíz miatt nem utazott el a csúcsra. „Egy szó, mint száz, Orbán olyan értelemben nevezheti sikernek a tanácskozást, hogy eredetileg mindenki eljött volna, majd miután nagyon elrontotta, s kezdtek elgondolkozni a távol maradáson, de végül úgy ítélték meg, hogy a mai bonyolult világunkban túlságosan nagy luxus lenne kihagyni az ilyen széles körben folytatott eszmecsere lehetőségét, s így megjelentek Budapesten” – összegezte. 

De vajon mi a helyzet a Budapesti Deklarációnak nevezett, pénteken elfogadott versenyképességi dokumentummal? – kérdeztük. Szent-Iványi szerint ezt ugyan Orbán szintén sikerként lobogtatja, de azért az tudvalevő, hogy egy komoly, részletekbe menő paktum elfogadása szerepelt az eredeti tervekben. Amit végül aláírtak, az egy elnagyolt, kevés konkrétumot tartalmazó szándéknyilatkozat, amit nagyrészt a Draghi-jelentés alapján állítottak össze. Az Európai Központi Bank korábbi vezetőjét másfél évvel ezelőtt bízta meg Ursula von der Leyen ezzel a munkával, s a Budapesti Deklaráció annak a jelentésnek a főbb elvei közül tartalmaz párat, de még csak nem is mindegyiket. A budapesti nyilatkozatban olyanok vannak, mint hogy 2025 tavaszán meg kell kezdeni a bürokrácia leépítését, a szabályok lebontását – persze emlékezhetünk arra, hogy Jean-Claude Juncker már 2014-ben a deregulációt a zászlajára tűzve lett bizottsági elnök. „A független médiában túl van értékelve az, hogy miért jöttek el ennyien Budapestre, nem is értem a túllelkesedést” – fogalmazott a külpolitikai szakértő.

Az egyik megkonzultálandó fejlemény egyébként Donald Trump elnökválasztási győzelme volt, aminek kapcsán felmerül, mennyire jelent az sikert az orbáni diplomáciának, illetve, hogyan változtatja meg a nemzetközi mozgásterét. Erre vonatkozó felvetésünkre Szent-Iványi a többi között arról beszélt, hogy a korábbi elnök visszatérése a Fehér Házba valamelyest növeli Orbán nemzetközi mozgásterét, például megszabadul a demokrácia és a jogállamiság miatt őt érő amerikai nyomás alól. Ugyanakkor Kína és Irán Trump szemében vörös posztó – értett egyet a felvetésünkkel, s azt is mondta, hogy hosszabb távon keményebb nyomás alá kerülhet Orbán, „ahogy Trumpot ismerjük, ő mindent beáraz, s mindennek megvan az ára, mindenért kér valamit”. 

Orbán most sütkérezik annak a fényében, hogy az elsők között támogatta Trumpot, de ez nem tart majd sokáig – jósolta a szakértő. S ugyan büszkén verte a mellét, hogy Trumppal már a győzelem éjjelén beszélt telefonon – de azt nem említi, hogy nem volt egyedül, hiszen ugyanakkor a többi között Emanuell Macron francia elnökkel, Giorgia Meloni olasz, valamint Keir Starmer brit kormányfővel is tárgyalt telefonon. Azóta pedig a világ vagy hetven politikusával is eszmét cserélt. „Orbánnak nincs meg az az elsőbbsége, amiről álmodozna, ő nem képviseli az európaiakat, ezt Trump és csapata is tudja, s azt is, hogy Orbán az EU-ban nem tényező” – fogalmazott, rámutatva: egy amerikai elnök, ha akar, bármikor, bárkivel tud beszélni, nem kell neki ahhoz Orbán Viktor. „Orbán – aki már-már úgy viselkedik, mintha ő nyerte volna meg az amerikai elnökválasztást – később szembesülhet majd a negatív hatásokkal is, például amikor beindul majd Trump vámháborúja Kínával – a magyar politikus rá fog akkor majd jönni, hogy a kínaiak vele is másként fognak már beszélni”. 

„Hamarosan el fog oszlani a rózsaszín köd, de arra fel lehet készülni, hogy belpolitikai megfontolásokból Orbánék idehaza csúcsra fogják járatni a Trump-kártyát” – prognosztizálta Szent-Iványi István, aki szerint ez most ugyan még működik, de nem tart ki a 2026-os választásig.