Orbán nyugati elszigeteltségében szépségtapasz a visegrádi kormányfői találkozó

Ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, durván egy hete Prágában bejelentették: február 29-én a cseh fővárosban találkoznak a visegrádi négyek parlamenti elnökei, kibővítve az ukrán parlament képviselőivel. A tanácskozás egyik központi témája az orosz agresszió által sújtott Ukrajnának nyújtandó segítség folytatása. A cseh, a lengyel, a magyar és a szlovák parlamenti elnök legutóbb tavaly februárban ült össze Szlovákiában.

Most pedig arról érkezett hír, hogy két nappal e találkozó előtt a kormányfők is tanácskozást tartanak majd Prágában. Ez kisebb meglepetést okozott, annak ellenére is, hogy az elmúlt hónapokban mély hallgatás övezte a visegrádi együttműködést, egyszer lehetett hallani róla idehaza, amikor Orbán év végi nemzetközi sajtóértekezletén – akkor is csak egy kérdésre válaszolva – azt mondta, „Van reményünk arra, hogy most, a cseh elnökség alatt, még a februári hónap során lesz végre V4-es, miniszterelnöki szintű találkozó”.  

És a reménye valóra vált, az MTI tudósítása szerint a cseh kormányfői hivatal bejelentette: visegrádi kormányfői csúcstalálkozó lesz február 27-én. Fő témaként az energiabiztonságot, az Európai Unió stratégiai célkitűzéseit, valamint az illegális migráció megelőzését jelölték meg. Előtte Petr Fiala cseh kormányfő már jövő hétfőn tárgyal Donald Tusk lengyel miniszterelnökkel, többek között Ukrajnáról is. 

Csehország tavaly július óta a V4-ek soros elnöke. Egy meglehetősen turbulens időszakban látja el a tisztet, ez idő alatt a négy tagállam közül kettőben választások voltak, mind Lengyelországban, mind Szlovákiában leváltották az addig regnáló hatalmat, s a két kormányváltás közül a lengyel gyökeresen megváltoztatta nem csak Lengyelországot, hanem az európai politikai színteret is. Orbán számára nagyon kedvezőtlen volt, hogy a lengyelek elkergették bajtársát, Jaroslaw Kaczynskit, miközben Szlovákiában épphogy az ő szempontjából üdvözlendő volt Robert Fico visszatérése. Ezzel persze a V4-en belül is megváltoztak az erőviszonyok. Mindenesetre a csehek kivártak, s csak most hívták össze a kormányfői találkozót, amikor már kiegyenesedtek az erővonalak.

Mit üzen a V4 kormányfőinek az összehívása? Vajon csak jelképes aktusról van szó? Várható-e bármilyen eredmény? Erről is megkérdeztük Balázs Pétert, aki korábban, a parlamenti elnökök tanácskozását egyértelműen súlytalannak nevezte.

„Annak már jelentősége van, hogy a négy kormányfő hajlandó egy asztalhoz leülni” – kommentálta a legfrissebb fejleményt a korábbi külügyminiszter. A V4 elvben így működik, időről-időre a kormányfők megbeszélik a közös dolgaikat. Ebben a helyzetben azonban már maga a találkozás ténye is diplomáciai eredmény – a tagok ugyanis eléggé nyilvánvalóan minimum két irányba húznak, de ha közelebbről vizsgáljuk, még több is lesz az irányokból – mutatott rá. Amikor Donald Tusk biztonsági kockázatnak nevezi Orbán Viktort (főként az oroszbarátsága miatt), amikor Robert Fico maga sem titkolja az orosz vonzalmát (ami azonban nem manifesztálódik olyan nyíltan, mint Orbáné), akkor nem lehet egy irányról beszélni.

A hírekben az is olvasható volt, hogy cseh-lengyel kezdeményezésre jöhet létre a most bejelentett kormányfői találkozó – emlékeztetett a szakértő. Szerinte attól persze, hogy összeülnek, még nem fognak egyetérteni, s az, hogy odamennek, még nem jelenti, hogy össze is borulnak. Mindenesetre alkalmat ad viszont arra, hogy kimondjanak dolgokat. Balázs Péter arra számít, hogy a legtapasztaltabb és legdinamikusabb Donald Tusk lesz, ő adja majd meg a hangot. Mint emlékeztetett: a másik három miniszterelnök nem töltött be olyan nemzetközi pozíciót, mint a lengyel kormányfő, aki volt már az Európai Tanács elnöke is, és így más szögből, felülről is látja és értékeli a dolgokat.

Téma bőven van, teli vagyunk problémákkal, kezdve az orosz-ukrán háborúval az amerikai elnökválasztáson át az európai tisztújításig. „Nem számítok arra, hogy közös állásponttal állnak majd fel az asztaltól, kivéve, hogy néhány nagyon általános megállapítást tesznek majd, de már az is eredmény, hogy legalább szembenéznek azzal, hogy két külön vonalat képviselnek. Talán Orbán és Fico egy kicsit elgondolkodik azon, hogy más irányba mennek, mint a másik kettő” – fogalmazott.

S miért éppen most? – kérdeztük. Eljárás szempontjából az elnökség van helyzetben, a cseh elnökség hívta össze, de persze azt tudjuk, hogy Visegrád súlyát mindig a lengyelek adják – mutatott rá. Mint megjegyezte: azt meg nem tudjuk, hogy mivel próbálkoztak eddig is a háttérben, de a csehek számára is presztízs, hogy amíg ők az elnökök, történjen valami.

Balázs azonban elsősorban Tuskot látja döntőnek, s őt véli a háttérben. Már csak azért is, mert ha összeadjuk a cseheket és a lengyeleket, akkor azt látjuk, hogy 50 millió embert képviselnek, szemben a magyar-szlovák duó 15 milliójával. Most ezen a vonalon képződött egy jelképes többség a V4-en belül az országok súlyát és népességét tekintve. 

Mindazonáltal Balázs Péter fontosnak tartja magának a találkozónak a megtartását, teljesen más ugyanis az, amikor a vezetők egy légtérben, egymás szemébe nézve tárgyalnak, s meghallgatják a másik mondandóját. Ennek emberi oldalról is szokott hozadéka lenni. 

Ettől persze Orbán nem fog megváltozni – szögezte azonban le. Orbán szempontjából ugyanakkor jókor jön ez a találkozó, ugyanis az elmúlt időszakban jókora pofonokat kapott, akkorákat, hogy az évértékelőjén ki is bukott belőle: rémálom, ahogy az év indult. Az ő szempontjából persze mindenképpen, hiszen a decemberi EU-csúcson látványos kudarc érte azzal, hogy kiküldték kávézni, míg a többiek döntöttek; majd február legelején hasonló kudarc érte, fel kellett adnia az összes, korábban megismételt feltételét – fejtegette Balázs Péter. Majd így folytatta: a csúcs másnapján pedig kipattant a pedofil-botrány Magyarországon, aminek folyományaként le kellett mondania két olyan szuperkáderéről, akik felkészülten és minden fenntartás nélkül hajtották végre a parancsait. Továbbra sincs még budapesti főpolgármester-jelöltje, s a helyzetet súlyosbítja számára az is, hogy létrejött az utóbbi időszak legnagyobb tüntetése. És akkor még nem ejtettünk szót a svéd NATO-csatlakozásról, amelynek a ratifikációjába belekényszerült, amit persze most már megpróbál összekötni a régóta tárgyalás alatt lévő fegyverüzlettel („régi trükk két dolgot úgy tálalni, mintha ok-okozati összefüggés lenne köztük”). „Egy biztos, Orbán nagyon nagy bajban van, s egy kis szépségtapaszt jelenthet a számára a V4 februári kormányfői találkozója, még akkor is, ha ott már nem hangadó, noha korábban azt hitte, hogy Visegrádot is ő fogja táncoltatni. De most szép csendben majd csak odaül, ugyanúgy, ahogy nem tud emelt fővel részt venni az Európai Tanács ülésén, s ahogy a NATO-ban is be kell adnia a derekát” – emelte ki Balázs Péter. Aki egyébként kifejezetten kíváncsi arra, hogy mi lesz a végén konklúzió, mennyire lesz közös és mennyire konstruktív a tanácskozás, „bár illúzióim azért nincsenek”.