Jelképes csupán a V4 parlamenti elnökeinek tanácskozása

Február 29-én Prágában találkoznak a visegrádi négyek parlamenti elnökei, kibővítve az ukrán parlament képviselőivel – jelentették be Prágában. Az MTI tudósítása szerint a tanácskozás egyik központi témája az orosz agresszió által sújtott Ukrajnának nyújtandó segítség folytatása. A cseh, a lengyel, a magyar és a szlovák parlamenti elnök legutóbb tavaly februárban találkozott Szlovákiában.

Mint emlékezetes, Csehország tavaly júliusban vette át egy évre a visegrádi csoport soros elnöki tisztségét Szlovákiától. Tavaly novemberben a négy visegrádi ország államfője találkozott Prágában, az idén pedig egy kormányfői csúcstalálkozó és egy külügyminiszteri találkozó szerepel a cseh tervekben.

A kormányfői tanácskozást februárban tartották volna (ezek szerint ehelyett lesz parlamenti elnöki találkozó). Legalábbis erről beszélt Orbán Viktor magyar kormányfő, aki az év végi nemzetközi sajtóértekezletén egy kérdésre válaszolva azt mondta, „Van reményünk arra, hogy most, a cseh elnökség alatt, még a februári hónap során lesz végre V4-es, miniszterelnöki szintű találkozó”. Ugyanakkor a V4-ről azt is mondta, hogy „szomorú a helyzete”, s az általa mondottak meglehetősen lemondónak, reménytelennek tűntek. Mint kifejtette: „...részben belső nehézségek, részben külső nyomás miatt ez a dolog szétesett... Most azon dolgozunk, hogy hogyan tudjuk újra összerakni. ahol ezeket a stratégiai kérdéseket újra megfontolhatjuk, és megnézhetjük, hogy a megváltozott körülmények közepette van-e még realitása ennek a közép-európai stratégiának.”

Ez nem volt véletlen, ahogy például mi is beszámoltunk róla, a VSquare közelmúltban megjelent hírlevelében arról írt, hogy a soros elnöki tisztet betöltő Csehország ezekben az időkben igen visszafogottan kezeli a visegrádi együttműködést. Petr Fiala kormányfő korábban úgy vélekedett, hogy a szlovák, majd a lengyel kormányváltás elegendő indok az összejövetel elszabotálására. Az utóbbi időkben elhangzott Fiala-utalások (valamint a közép-európai politikai szakértők által ezeknek tulajdonított értelmezések) arra utalnak, hogy a kormányfői csúcs megtartásának feltétele az lenne, hogy Magyarország hagyja jóvá Svédország NATO-csatlakozását és az ukrán segélyezési programot. Ebből egyébként – jegyezzük meg – eddig egy feltétel teljesült, Orbán minden fenyegetése ellenére, szépen megszavazta az Ukrajnának szánt segélycsomagot.

Balázs Péter már korábban arról beszélt portálunknak, hogy „a jelen felállásban a Visegrádi együttműködés nem működőképes, Fiala cseh miniszterelnöknek volt igaza, amikor azt mondta, hogy nincs értelme összehívni, hiszen ketten mondanának valamit, a másik kettő meg mást”.  

Felmerül ennek alapján is a kérdés: vajon mit változtat – ha változtat – ezen a parlamenti elnökök tanácskozásának az összehívása? Ez visszalépés vagy előrelépés a V4 válságának megoldásában? Ismét a téma szakértőjét, a volt külügyminisztert kérdeztük. Balázs Péter szerint ez most nem több és nem kevesebb, mint egy kísérlet a folytonosság fenntartására, olyan körülmények között, amikor az operatív szint ténylegesen nem működik. Mint ismert, a V4 együttműködés alapja egy nagyon rövid szándéknyilatkozat, aminek következtében sokkal gyengébb egy sor más hasonló nemzetközi szövetségnél, s ezért annyi van benne, amennyit a kormányok beletesznek, „s a hangsúly a kormányon van”. Nem véletlen, hogy Fiala is a kormányok és rajtuk keresztül a parlamentek felelősségére utalt korábban, jegyezte meg.

Emlékeztetett arra, hogy ennek az együttműködésnek három operatív szintje van: az első és legerősebb a kormányfői, utána következik a külügyminiszteri (amely vagy előkészít vagy végrehajt, a kormányok szándékai szerint), majd az ennél gyengébb, jelképes szint, az államfői találkozó (az elnököknek egyik országban sincs nagy hatalmuk). A parlamenti elnökök találkozója pedig ehhez képest sehol sincs – mutatott rá. Éppen ezért, annak összehívása jelképes, azt hivatott megmutatni, hogy Visegrád nem halt meg, létezik. Ugyanakkor ezzel nem tudják felülírni azt a szándékot, vagy annak a szándéknak a hiányát, ami a kormányfő szintjén megnyilvánul – húzta alá.

Kinek áll érdekében ez az üzenet? Vajon Orbán Viktornak, akinek a szövetségeseink közötti elszigeteltségét a visegrádi együttműködés egy kicsit talán oldhatja? – kérdeztük. Balázs ez utóbbi felvetésre nemmel válaszolt, mint kifejtette: ez azoknak áll érdekében, akik bíznak Visegrád feltámasztásában. Elképzelhetőnek tartja például, hogy Donald Tusknak és külügyminiszterének, a régi motoros Radoslaw Sikorskinak vannak tervei a V4-együttműködéssel. Emlékeztetett rá, hogy ugyanez a páros annak idején – még a Bajnai-kormány alatt – megkísérelte Lengyelország két szűkebb körét összekapcsolni: lépéseket tett („ennek mi nagyon örültünk”) annak érdekében, hogy a visegrádiakat rákapcsolják az úgynevezett Weimari Háromszögre, az 1991 óta létező német-francia-lengyel konzultációs fórumra, amiben amúgy szintén annyi van, amennyit beletesznek. És a lengyeleknek ott van még egy harmadik csoportosulás is, az úgynevezett Három Tenger kezdeményezés (az Adriai-, a Balti- és a Fekete-tenger között fekvő 12 uniós ország közös fellépése) is. Lengyelországnak ugyanis a méreténél fogva vannak nagyobb geopolitikai koncepciói, és ebbe illeszkedhet egy élő és működő visegrádi együttműködés is – mutatott rá.

Ami Orbán érdekét illeti, Balázs Péter úgy látja: a magyar kormányfőnek alkalmazkodnia és igazodnia kellene a többiekhez ahhoz, hogy ki tudjon törni az elszigeteltségből. És bár a V4-en belül elvben mindenki egyenlő, de a lengyelek mégis csak egyenlőbbek, már csak a nagyságuk és a lakosságuk száma miatt is fajsúlyosabbak a többi tagországnál. A visegrádi együttműködésnek abban az irányban van esélye mozdulni, amely irányt a lengyelek szeretnének. Ma a V4-en belül jelenleg a csehek is arra tartanak, amerre a lengyelek, miközben az orbáni Magyarország és a Fico-vezette Szlovákia egy másikba – szögezte le.