K-Monitor és a PKKB jogtörténelmet írt
Talán vége szakad a nyomozóhatóság „mert csak”, „nincs itt semmi vizsgálandó”, „mi jobban tudjuk”, „múltkor is mondtuk”, „forduljon ahhoz, akihez akar” típusú ügymegszüntetési (nyomozás megtagadási) gyakorlatának bizonyos olyan ügyekben, ahol az eset feltárásának negatív politikai következményei lennének a kormányra, vagy Nagy Emberekre nézve. Legalábbis komoly áttörést ért el a K-Monitor abban a perben, amit a Budapesti Rendőr-főkapitányság határozatával szemben indított.
A HVG-ben olvashatjuk, hogy a K-Monitor azért tett feljelentést, mert a Rogán Antal vezette Nemzeti Kommunikációs Hivatal által az elképesztő mennyiségű közpénzen rendelt állami hirdetések a közhasznú tájékoztatás követelményeivel ellentétesen, hazugságokat jelenítenek meg, ami így felveti a kormányzat részéről elkövetett sokszoros hűtlen kezelés gyanúját.
A feljelentést a BRFK 2025. júniusában elutasította a szokásos „rendszeresített” mantrával, azaz mivel a hirdetések „a kormány irányelveinek megfelelő tartalmat hordoznak, a kormány elveit közvetítik a választók felé, a megrendelésük, illetve finanszírozásuk így nem jelenthet kötelességszegést, ennélfogva nem értékelhető hűtlen kezelésként sem”. Az indoklással kapcsolatban több kérdést lehetne feszegetni, melyek egy részén egy Kádár-korszaknyi időn át is el lehetne vitatkozni, de elég annyi, hogy logikailag is csúnyán sántít a dolog. Ha ez ugyanis igaz volna, akkor kommunikációs szempontból akármire, akármennyit költhetne az Orbán-kormány, az úgyis mind jogszerű volna. Miért? Abból kell kiindulni, hogy minden kommunikáció a kormány irányelveinek megfelelő tartalmat hordozza, ha ugyanis nem így volna, akkor nem költene rá. Lényegében ez a mai helyzet: annyit és arra költenek közpénzből, amire és amennyit csak akarnak.
A döntés következtében a szégyen ugyan a rendőrséget érte, de mindenki tudja, hogy csak annyiban tehetnek a dologról, hogy nem a lelkiismeretüknek és a jogelveknek megfelelő, hanem Orbán által elvárt értelmezési igénynek megfelelő jogi sémarendszert alakítottak ki. Ez sem kevés azért.
A PKKB ebben az esetben végre lelkiismeretes mert lenni, és elfogadta azt a teljesen logikus érvelést, hogy „egy hirdetés közérdekű – tehát közpénzből finanszírozható – jellegét nem a közzétevő személye, hanem a hirdetés tartalma alapján kell megítélni”. A bíróság hangsúlyozta, hogy „valótlan tényállítások nyilvánosság felé közvetítése” nem szolgálhatja a társadalom javát, sőt, az kétségkívül ellentétes a közérdekkel, így értelemszerűen a kormányzati hirdetésekre elkülönített pénzösszegek sem költhetőek erre jogszerűen” (HVG)
Ebben az a szomorú, hogy józan paraszti ésszel mindenki számára eddig is egészen világos volt, mit is kellett volna tennie az elmúlt évtizedben a rendőrségnek ezekben az ügyekben. Mennyi rettenettől, tragédiától szabadult volna meg a nemzet, ha a rendőrség teszi a dolgát, és nem költöttek volna ezermilliárdokat hazugságokra és – nem utolsósorban –már rég ülnének sokan azok közül, akik most épp a vagyont mentik ki a rendszerből. Meg aztán az sem lett volna nagy baj, ha nem alakul ki rólunk az Európai Unióban az a kép, hogy egy szélhámos, közösséget bomlasztó, szerződésszegő, aljas nép vagyunk, bónuszként pedig a háborúzó Oroszország csatlósa.
Lássuk be, ahogyan egy falra szerelt nagy ajtó is kis ponton fordul el, amikor kinyílik, úgy ez az ítélet megmutatja, hogy mekkora hatása is lehet egyetlen jogállami döntésnek. Örvendezzünk, de ne ünnepeljünk, mert még nincs mit. Ki tudja, mit reagál majd erre a hatalom, és az általa kíméletlenül meggyötört, megalázott rendőri szervezet.
Még 80-nál alig több nap.
