Orbán sajátos bocsánatkérése

Ebből persze gondolhatnánk azt is, hogy a Néppárt az Európai Bizottság elnöki tisztének csúcsjelöltje alkalmatlan a posztra, ha ennyi idő alatt sem ismerte ki Orbán Viktor praktikáit, de tudjuk: nem erről van szó. Súlyosabb érdekek vezérlik őt abban, hogy csak korlátoltan lássa azt, amit látnia kellene. De erről később.

Most álljunk meg ott, hogy újságolvasó ember tudja, miért érkezett Budapestre Manfred Weber. Tudja, hiszen az egy korábbi interjúban meg is fogalmazta: ahhoz, hogy a Fidesz tagja maradhasson az EPP-nek (Néppárt), három feltételt kell telesítenie: 1. el kell távolítania a bizottság jelenlegi elnökét sértő plakátokat, 2. biztosítania kell a CEU működését Budapesten, 3. Orbán Viktornak bocsánatot kell kérnie a néppártiak megsértéséért. Sokat és sokan találgattuk, vajon beleférnek-e ezen óhajok teljesítése Orbán Viktor imidzsébe.

Egy olyan politikus imidzsébe, aki maga is fennen szereti hangoztatni: őt márpedig nem lehet megzsarolni, aki ilyet tesz arra számíthat, még tovább építi a felcsúti kisvasutat… Éppen ezért hitte azt a többség: Weber kudarcra van ítélve, és azok a jelek, amelyek az elmúlt héten láthatóak, hallhatóak, olvashatóak voltak, inkább utaltak arra, hogy a Fidesz inkább előkészíti önkéntes távozását, mintsem hogy engedjen a zsarolásnak, illetve megvárja, míg a migránspártiak kizárják őt a Néppártból.

A Magyar Nemzet szerkesztőségi cikke, illetve Orbán Viktor rádiónyilatkozata egyaránt ezt az irányt jelölték ki, mint ahogy az a puszta tény, hogy Weber maga jött Budapestre és nem kirendelte magához a Fidesz elnökét, erősítette a hitet:  a vendég vagy meghajol Orbán előtt, vagy kérlelhetetlenül marad a kenyértörés. Weber folyamatosan hangoztatta és hangsúlyozta: a három pontból nem engedhet, ha megteszi, az már az ő politikusi nimbuszát is összetöri, ami ugye egy ilyen fontos választás előtt nem ígér sok jót.

Nos, Weber jött, látott és… És nem tudjuk ki győzött. Azzal, hogy a hamisan leszedett plakátok számára már megnyugvást jelentettek, azokat igazolta, akik úgy vélték: túl nagy a szüksége a Fideszre ahhoz, hogy ragaszkodjon az elveihez. De aztán csak meghallhattuk Gulyás Gergely sajtótájékoztatóját, ahol – szavakban  - a három pontból kettőben engedni látszott a Fidesz elnöke.

A kancelláriaminiszter ugyanis, miután rögzítette: Orbán és a csúcsjelölt lényegében ugyanazt gondolják Európa jövőjéről, vagyis egyetértenek a migráció elutasításában, a külső határok védelmében, valamit a keresztény kultúra védelmében, innen kezdve csak a részletkérdésekben való megállapodás maradt hátra.  De mielőtt rátérnénk a részletekre – vagyis arra, amiért egyáltalán Weber idejött Budapestre – álljunk meg ezeknél az alapoknál. Merthogy azok is eleve tele vannak csúsztatásokkal.

A magyar kormányfő és vele a kancellária miniszter is, a migrációt, valamint az illegális migrációt szinonimaként kezeli, már legalább is akkor, amikor az őket bíráló pártok, személyek kerülnek szóba. Orbán számára ez a legfontosabb sakkhúzás: így tudja fenntartani az állandó feszültséget és viszályt, mit sem törődve azzal, hogy nincs senki, sem az  Unióban, sem Magyarországon, aki támogatná az illegális bevándorlást.  Ugyanígy nincs senki, aki támadná a keresztény kultúrát, mint ahogy a külső határvédelmet is épp oly fontosnak tartja valamennyi tagállam és az Unió vezetése is, mint a magyar vezetők. Vagyis, ez a három alapvetés is csak művi módon képezi vita tárgyát, és ezt minden felelős politikus pontosan tudja, mégis belemennek Orbán retorikai táncába.

Ami pedig a részlekérdéseket illeti Gulyástól megtudhattuk, hogy igen, leszedték a plakátokat, ami – mint az írás elejéből kiderül – csak részben igaz, de rendben: március közepére az egész országból eltűnnek. Azonban a hazug érvelés itt is tetten érhető Gulyás azt hangsúlyozta ugyanis, hogy Junckert sértő plakátok helyét, a terveknek megfelelően a kormány családvédelmi hirdetményei foglalják majd el.

Ami tudjuk, hogy nem igaz, hiszen maga Orbán beszélt arról, hogy a plakátok maradnak, csak éppen Junckert a szocialista vezetőt, Timmermans fogja felváltani.

A bocsánatkérésről pedig ekként nyilatkozott a kancellária vezetője: hajlandóak bocsánatot kérni azon néppártiaktól, akik találva érezték magukat attól, hogy hasznos idiótáknak nevezte őket Orbán Viktor. Most aztán ki-ki döntse el maga, hogy ezt elfogadja-e bocsánatkérésnek. Már bocsánat, én nem fogadnám el….

Hogy Weber mit gondol, azt egyelőre nem tudjuk. A német politikus ugyanis ez ügyben nem nyilatkozott, legfeljebb annyi derült ki, hogy nincs teljes egyetértés. De ez inkább a CEU ügyére vonatkozott, amellyel kapcsolatban Gulyás is úgy fogalmazott, mintha nyitottak lennének ugyan a tárgyalásra, de a magyar törvényekből, amelyek megfelelnek az európai gyakorlatnak, nem engedhetnek. Vagyis: itt is minden attól függ, hogy Weber mit tart fontosabbnak: ha azt, hogy a Fidesz maradjon a Néppárton belül, akkor elégedett lesz – előbb-utóbb – a  magyar kormány tárgyalási szándékával, azaz elodázza a döntést, amennyiben arra jut, hogy a Fidesz megtartása többet árt politikusi karrierjének, akkor a távozás, vagy a felfüggesztés mellett fog állni.

Gulyás mindenesetre akként nyilatkozott: a Fidesz számára fontos a néppárti tagság, mint ahogy a Néppártnak is fontos a Fidesz jelenléte. Majd hozzátette: ez utóbbinak valószínűleg fontosabb… Ami nem jelent egyebet, hogy a tárgyalásokat követően is úgy érzi Orbán: ő az erősebb.  Következésképp: elég, ha csak letakarja a plakátokat, alatta ottmarad mindaz, amit valójában gondol.

Így aztán tényleg csak az a kérdés maradt megválaszolatlanul, hogy az Európai Néppártnak mi a fontosabb: az érdek, vagy az elvek.  Másként: hagyja-e magát továbbra is hülyének nézni, csak azért, hogy ő legyen a legnagyobb.