Orbán „szamizdatjai” hűen tükrözik magát az embert
Magyarország már csak olyan, hogy az ellenzéki oldalon hirtelen kurrensként felkapott téma – tisztelet a kivételnek – egyik napról a másikra „felejtőssé” válik, elsodorja azt egy újabb. Ez történt a közelmúltban Orbán – általa szamizdatnak nevezett – sorozatának legújabb ópuszaival is. Több mint furcsa (vagy mégsem?) ez az orbáni „műfaj”, amit nem átall szamizdatként titulálni, azaz a rendszerváltás előtt, a szocialista tábor egynémely országában (nálunk is) a rendszer ellen küzdő és sokat kockáztató ellenzékiek által folytatott illegális tájékoztatás megfelelőjeként. Aki csak egyetlen orbáni „szamizdatot” is elolvasott (már nyolcnál tart), az tudhatja, hogy a miniszterelnök dühtől fröcsögő írásainak köze nincs a tájékoztatáshoz. A szamizdathoz pedig végképp nem. A tartalmuk pedig... elég annyit mondani, hogy jellemző Orbánra.
Haraszti Miklós író, akit az első hazai szamizdat-perben, 1973-ban, gépiratban terjedő könyvéért felfüggesztett börtönre ítéltek, a Hírklikknek korábban azt fejtegette, hogy Orbánnak még a szómagyarázata is ravaszkodó csúsztatás. Szerinte a szamizdat szó jelentése: „magunktól magunknak" üzenünk. Így igyekszik beleérteni a mai önmagát, akit állítólag cenzúráz a világsajtó, és így „kénytelen" az üzeneteit a magyar állami propagandagépezetben terjeszteni.
A szamizdat azonban a kommunista rendszerekben illegális kiadvány volt, amit azért írtak, nyomtattak és terjesztettek titokban, mert a rezsim cenzúrája betiltotta volna a közölt tartalmak terjesztését. Előállítóit a diktatórikus hatalom üldözte – nem volt ez nálunk sem másként. Vaskosat hazudik tehát Orbán, amikor kormányfőként, saját platformján, a hazai és a külföldi sajtó által is átvett irományát szamizdatnak hazudja. Ahogy Haraszti fogalmazott: hogy a miniszterelnök mégis úgy próbálja beállítani magát, mint öreg „szamizdatost”, az Orbánnál rutinszerű történelem-hamisítás. Mint az is, hogy ő küldte haza az oroszokat, vagy, hogy a jogállamért kiálló utcai harcosnak állítja be magát.
De ha pusztán ennyi lenne a baj ezekkel az orbáni irományokkal! Merthogy a tartalmuk talán még ennél is rémisztőbb. Ezt látjuk, ha végigolvassuk az eddig megjelent és fellelhető, számozott írásokat (furcsa módon, sok órányi keresgélés után sem sikerült az elsőnek és a másodiknak a nyomára bukkannom – lehet, én vagyok az ügyetlen, vagy valahogy nagyon sikerült elbújtatni).
Tavaly indította a sorozatot Orbán, aki május 21-én tette közzé ezidáig az utolsó, általa nyolcadikként számozott írását. A jelek szerint akkor folyamodik ehhez a módszerhez, amikor nagyon el akar valami üzenetet juttatni – no persze hogy nem a címzettnek, hanem a magyar közvéleménynek. Ezt kiválóan mutatja akár a legutolsó is, amiben megpróbálja elmagyarázni, miért vétózta meg Magyarország az Európai Unió Izraelt elítélő nyilatkozat-tervezetét.
Ezek jellemzően olyan „nyílt levelek”, amelyek témája/címzettje magyarázkodó/támadó. Az eddigi levelekben – legalábbis a hol a miniszterelnök.hu, hol a hivatalos kormany.hu oldalra feltett, majd időnként ide-oda mozgatott 3-as, 4-es, 5-ös, 6-os, 7-es és 8-as sorszámozással ellátott ópuszban – Orbán rendre kemény, helyenként durva megfogalmazásokkal próbálja védeni az igazát, esetenként megnevez konkrét címzettel (amikor a címzett bírálni merészelte őt vagy az elképzeléseit), máskor csak a saját döntését sulykolja egy-egy adott határozat kapcsán. Csak, hogy pontosan értse mindenki, hogy milyen üzeneteket küldözget Orbán ezekben az irományokban, íme mindegyik „szamizdatból” egy-egy rövid részlet:
2020. december 04., Orbán Viktor válasza Manfred Webernek (EU-szamizdat Nro. 3.):
„A németek sok mindent kértek már tőlünk, magyaroktól a történelem során, de Ti vagytok az elsők, akik balfácánnak is néztek bennünket. Nem vagyunk azok.”
2020. december 13., Orbán Viktor válasza Soros György írására (Szamizdat 4.):
„Soros György vesztett. Itt lenne az ideje, hogy az európaiak végre hazaküldjék Amerikába. Nincs magyarázat arra, hogy mi, európaiak miért tűrjük, hogy egy amerikai spekuláns amerikai pénzzel uniós befolyásolási rendszert építsen és vásároljon...Ideje lenne pontot tenni Soros György európai ámokfutásának végére.”
2020. december 30., Válasz Manfred Webernek (Szamizdat Nro. 5.):
„Közismert tény, hogy Manfred Weber neheztel Magyarországra. Bennünket okol, amiért nem teljesültek az Európai Bizottság elnöki székét megcélzó ambíciói. Ez igaz. De megengedett-e egy európai pártcsalád vezetője számára, hogy tisztánlátását így eltorzítsa a személyes indulat, sőt gyűlölet?”
2021. március 04., Szamizdat 6. (A Fidesz kilépett az Európai Néppárt európai parlamenti frakciójából):
„Miközben mi itt, Magyarországon és más vezetők a saját országaikban szó szerint élet-halál harcot folytatnak a koronavírus ellen, az EPP kisded hatalmi játékokban leli örömét a brüsszeli bürokraták buborékjában. Ez vállalhatatlan.”
2021. Május 18., Válasz Mikuláš Dzurindának (Szamizdat 7.):
„Nem kellene végre a nyugatiakkal egyenrangú tagállamként viselkednünk? Nem jött még el az ideje, hogy megszervezzük magunkat, és kiálljunk az érdekeink mellett? Miért maradnánk továbbra is az EU balekjai? A szlovákok és a magyarok ennél többet érdemelnek.”
2021. 05. 21., Szamizdat 8. (Magyarország megvétózta az Európai Unió többségi álláspontját az Izrael elleni rakétatámadások ügyében):
„Ideje lenne végre tudomásul venni, hogy a később csatlakozott közép-európai országok egyenrangú tagjai az Európai Unió közösségének. Nekünk is jogunk van kiállni a meggyőződéseink, a külpolitikai szövetségeseink és a saját érdekeink mellett.”
