Orbán, véres ingben
Most, hogy Orbán Viktor visszavette a kezébe – a szája elé hajlította – az állami rádió mikrofonját, nagyjából minden helyreállt. Kötcsén megfújta a harci riadót, megmutatta az övéinek az utat, vagyis rámutatott arra, hogy semmi nem változik, semmi nem változhat. Továbbra is ő az úr ebben a hazában, ő az, aki a frappáns válaszok mestereként odaáll az újságírók elé és megválaszol minden kérdést, amit elé dobnak.
Amúgy sokan hajlamosak ezt a gesztust (?) egy új korszak kezdeteként értelmezni, azt gondolni, hogy a miniszterelnök stratégiát vált, nyitottabbá válik, nos ők, szerintem, súlyosan tévednek. Mellesleg ezt ékesen bizonyítja az a tény is, hogy ismét elfoglalta az állami rádiót, tehát továbbra is kisajátítja az állam által fenntartott médiát, és változatlanul központi – agitpropos – sajtóirányítás van. (Emlékszem, milyen támadásokat indított az akkori ellenzék – többek között Orbánék –, hogy a rádióban, tv-ben a BBC elveinek kell érvényesülniük; azaz egyharmad jár a nyilvánosságból nekik is. Hol vagyunk már ettől, hol vagyunk az egyharmadtól, de hol vagyunk attól is, hogy az ellenzék küzd a nyilvánosság eme szeletéért. Nem küzd, nem bombázza a médiahatóságot, egyszerűen tudomásul veszi, hogy ez évtizedek óta így van. Évtizedek óta, mert a Fidesz már ellenzékből elfoglalta ezeket a helyeket, könnyedén elrabolta mindkét médiát. Azóta pedig… Azóta pedig a mai ellenzék a környékére sem mehet a Kunigunda utcának; a régi rádió épületét már bontják is, a Szabadság térrel pedig ki tudja, mi történik…)
Nincs tehát kérem itt változás. Hacsak nem tekintem annak, hogy Orbán szeretne lefogyni, visszanyerni régi alakját. De ez, mint tudjuk, az új ellenfél megjelenésének, a slim-fitnek köszönhető; muszáj a Barba papa formátumot valahogy leküzdeni, így túl nagy az ellentét. Más szempontból csak annyi az új, mármint a politikában, hogy erősíteni kell a harcot, véresnek kell lenni az újabb győzelem érdekében. Orbán semmilyen formában nem tűri immár, hogy bármi hibát elismerjen, és ezt a többieknek sem engedi. Figyeljék meg a kötcsei, vagy a rádióbeli megszakítatlanok tartalmát: Magyarországon minden a legnagyobb rendben van, Rózsaszínre festett magyar világot tárt elénk: jól élünk, gazdagodunk, gyarapodunk, Európa élmezőnyéhez tartozunk, sőt, hamarosan mögöttünk lesznek, növekedésben, beruházásban, fogyasztásban… A nyugdíjak szépen nőnek, a keresetek dinamikusan emelkednek, a minimálbér hamarosan megháromszorozódik.
Hát hol itt a baj? Hiába jönnek ki az egyre szomorúbb adatok a KSH-tól – a KSH-tól! - a kormányfő egy pillanatra sem zavartatja magát, olyan számokat mond be, amilyeneket akar. Szerinte az egészségügy rendben, az oktatás tökéletes; összességében most már annyi probléma sincs, mint amennyit korábban elismert. A fejlődésünk töretlen. És nincs, aki erről a vágányról kimozdítaná, nem is meri senki az övéi közül. Úgy tűnik – miközben az ellenkezőjét hittük –, hogy Orbán egy cseppet sem gyengült meg, ura a helyzetnek, uralja a Fideszt, a nyilvánosságot, a magyar közéletet. Legalábbis ezt mutatja. Erősebben, mint korábban bármikor.
Szóval ideírom megint: nincs változás. Azaz mégis van. Annyiban apró irányváltásra rákényszerült Orbán, hogy szembejött vele egy nem lebecsülhető ellenfél. Kezdetben, megjelenésekor, valamikor február-március környékén, nagyon is könnyen kivégezhetőnek tartotta. Azt hitte, elég a régi rutin, a csahosok kiengedése a kennelből, de nem így történt. Noha az új ellenfél nem elsősorban az ő pártját fosztogatta, de láthatóan begyűjtötte mindazokat, akik az ő bukását remélik. Magyarul: több kell annál, hogy feketére fessék az új fiút, nem engedhető meg, hogy az ő negatív hadjárata uralja a nyilvánosságot. Ezért a minden eddiginél pozitívabb magyar-, és minden eddiginél negatívabb világkép. Ezért a fogyás, ezért a szétesett ellenzék elengedése, mi több, kriminalizálása, ezért a kötelező véres ing. A változás tehát annyiban érhető utól, hogy még inkább megpróbál leszámolni ellenfeleivel, és ezt elvárja seregének tagjaitól is.
Slim-fit öltözet, véres inggel.
