Orbán verőlegényeket küld a parlamentbe
Új stúdióból, új hangulatban, de a megszokott élességgel beszélgetett a Klikk TV Napi Pol című műsorában Németh Péter és Batka Zoltán Horn Gáborral. A beszélgetés középpontjában a Fidesz történelmi veresége, a politikai felelősség kérdése, valamint az új hatalom mozgástere állt – és az, hogy egyáltalán lehet-e bocsánatkéréssel vagy elszámoltatással lezárni az elmúlt másfél évtizedet.
„Erre nem lehet bocsánatot kérni”
A műsor egyik legerősebb gondolati íve a politikai felelősség és a bocsánatkérés kérdése köré épült. Bár a közéletben visszatérő vita, hogy ki és miért kérjen elnézést, Horn Gábor egyértelműen fogalmazott: „nem segít rajtunk” a bocsánatkérés, mert ami történt, az jóval túlmutat egy-egy mondaton vagy kampányon.
A volt politikus szerint az elmúlt 16 év nem egyszerűen politikai hibák sorozata volt, hanem egy olyan folyamat, amely „elvette a jelenünket, és sok esetben a gyerekeink jövőjét is”. Hozzátette: „ezért nem lehet bocsánatot kérni”, mert a társadalmi károk mélyebbek annál, mint amit egy nyilatkozattal helyre lehetne hozni.
Horn különösen problematikusnak tartja azt a politikai logikát, amely a társadalmat „nemzeti” és „nem nemzeti” oldalakra osztja. Mint fogalmazott: „mi az, hogy a haza nem lehet ellenzékben? Milyen alapon dönti el bárki, hogy én része vagyok-e a nemzetnek?” Szerinte az ilyen kijelentések nemcsak politikai, hanem morális értelemben is rombolóak, mert hosszú távon beépülnek a társadalmi gondolkodásba.
A beszélgetésben az is elhangzott, hogy a Fidesz politikája jelentősen átalakította a társadalom attitűdjeit, például az idegenekhez való viszonyt. Horn emlékeztetett: míg a 2000-es évek közepén a magyarok többsége elfogadóbb volt, ma már „30 százalék alatt van azok aránya, akik befogadónak tartják az országot”.
Vereség után: útkeresés vagy összeomlás?
A Fidesz választási veresége kapcsán Horn Gábor úgy látja: politikai értelemben már megszületett az ítélet. „A nép utolérte Orbánt és megítélte” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ez „egy súlyos, megszégyenítő vereség”.
A jelenlegi helyzetet azonban nem tartja lezártnak. Szerinte a kormánypárt még nem döntötte el, milyen irányba indul tovább: „ez egy vegyes felvágott”, amelyben egyszerre vannak jelen radikálisabb és mérsékeltebb figurák. Két lehetséges utat vázolt fel: vagy a szélsőjobboldali retorika felé mozdulnak el – ahol azonban már erős konkurenciájuk van –, vagy megpróbálnak visszatérni a politikai centrumba.
Ugyanakkor úgy véli, hogy ehhez idő kell, mert a pártnak először meg kell értenie saját vereségének okait. „El kell telni időnek, hogy kielemezzék, mi történt velük” – mondta.
A parlamenti szerepüket illetően sem sok mozgásteret lát: egy ilyen arányú vereség után „az égvilágon semmit se tudsz csinálni”. Saját tapasztalataira utalva hozzátette, hogy ellenzékből legfeljebb kérdezni lehet, de érdemi befolyás nincs.
Orbán Viktor jövőjéről szólva Horn inkább a politikai tér elhagyását tartaná logikusnak. Felvetette, hogy akár nemzetközi szerepben is elképzelhető lenne, de hangsúlyozta: a hazai politikában már megszületett az ítélet.
„A politikai elszámoltatás már megtörtént”
A beszélgetés egyik legérzékenyebb témája az elszámoltatás volt. A társadalmi elvárás egyértelmű: sokan szeretnék, ha a korábbi hatalom gazdasági és politikai döntéseinek lenne következménye. Horn azonban jóval óvatosabb ebben a kérdésben.
Szerinte „van egy illúzió”, hogy gyors és látványos jóvátétel következik, de a valóság ennél sokkal bonyolultabb. A gazdasági háttér változása önmagában is átrendezheti a viszonyokat: „a vagyon tulajdonosainak egy része magától tönkremegy”, mert a korábbi rendszer fenntartásához szükséges források eltűnnek.
A jogi elszámoltatás ugyanakkor hosszadalmas és bizonytalan folyamat. „Ezek évekig elhúzódó perek lesznek” – mondta, hangsúlyozva, hogy még kisebb ügyek is nehezen zárulnak le, nemhogy több százmilliárdos esetek.
Ennek ellenére úgy látja, hogy politikai értelemben már lezajlott az elszámoltatás: „ez a súlyos bukás teljesen egyértelmű”. A választók döntése kiszorította a Fideszt a hatalomból, ami szerinte a legfontosabb következmény.
A jövő szempontjából azonban fontosnak tartaná, hogy legyenek valódi következmények is. „Jót tenne a magyar társadalomnak, ha lenne következménye annak, ami történt” – fogalmazott, ugyanakkor hozzátette: ebben „nem nagyon optimista”.
A beszélgetés végén Horn inkább a jelen lehetőségeire helyezte a hangsúlyt. Úgy véli, az új politikai helyzet legnagyobb értéke az a társadalmi élmény, hogy „valami történik, amihez nekünk is közünk van”. Ez az érzés – ha fennmarad – többet érhet bármilyen utólagos elszámoltatásnál.
