"Orbán Viktor már nem tolerálható tovább magyar kormányfőként"

 „Az Egyesült Államoknak tovább kell lépnie „az Orbán-kormány támadása alatt lévő univerzális szabadságjogok és demokratikus normák megvédésén”, és mindent meg kell tennie a kormány megváltoztatásáért, akár már a 2022-es magyarországi választások előtt is, de legkésőbb akkor. Első lépésként a külügy- és a pénzügyminiszternek alkalmaznia kell a globális Magnitsky törvényt Orbán Viktor, a családtagjai és  legközelebbálló társaival szemben” – szögezi le „A magyar skizofrénia kezelése” című írás, amely most jelent meg a magát az emberi jogokért küzdő, a korrupció elleni harcot folytatóként aposztrofáló, jobbközép értékeket követő Frontiers of Freedom, washingtoni székhelyű szervezet honlapján. Kilenc magyar állampolgárt, közte Orbánt érinti az a beadvány, amelyet tavaly márciusban a Frontiers of Freedom nyújtott be a két miniszternek – emlékeztet a cikk (Megj: a beadványról és az érintett törvényről részletesebben olvashatnak keretes írásunkban.)

A magyar származású, évtizedek óta az USA-ban élő, jogász végzettségű, magát racionális republikánusnak tartó politikai tanácsadó Radványi Miklós által jegyzett írás leszögezi, hogy Donald Trump elnöknek meg kell fontolnia szankciók bevezetését Orbán Viktorral és nyolc másik magyar állampolgárral (Lázár János, Rogán Antal, Polt Péter, Matolcsy György, Orbán Győző, Lévai Anikó, Mészáros Lőrinc, Tiborcz István) szemben. És végül be kell fagyasztani ezeknek a magánszemélyeknek a bankszámláit bárhol is bukkannak a nyomukra a világon, s ugyanezt tenni részben vagy egészben az ő tulajdonukban lévő bankszámlákkal is.  Az ott lévő pénzeket a magyar emberektől lopták el, s vissza kell nekik szolgáltatni – szögezi le az írás.

Nem tolerálható tovább, hogy Orbán Viktor és klikkje átlépte a határvonalat. Orbán nem hajlandó jó partnerként viselkedni, teret enged az orosz és a kínai beavatkozásnak, ez pedig már veszélyezteti a NATO és az EU egységét és hatékonyságát. Éppen itt az ideje annak, hogy Orbán és cinkosai teret adjanak a politikusok új generációjának, amelynek tagjai  nem korrumpálhatók, elkötelezettek egy demokratikus Magyarország kiépítése mellett, s lojális partnerei a NATO-nak és az Európai Uniónak – áll a cikk végkövetkeztetésében.

Hosszú elemzés végén jut el idáig a szerző, aki a többi között leszögezi: már jóval korábban szükség lett volna a  Sargentini-jelentés megszavazására és a három amerikai szenátor január 25-i határozatának az elfogadására, amely felszólítja Trump elnököt „az Orbán-kormány által megtámadott univerzális szabadságjogok és a demokratikus normák megvédésére”.

Sajnos az egymást követő amerikai vezetés kevés figyelmet szentelt a mindkét szervezetben egyre burjánzó rosszindulatú tumorra. A most távozó, az európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkár A. Wess Mitchell totális kudarc volt, sikertelenül próbálta meg  lecsendesíteni Orbánt, s hasonlóképpen az új budapesti amerikai nagykövet, a magyar ügyekben teljesen tapasztalatlan és ismeret nélküli ügyetlen amatőr, David Cornstein is úgy döntött, hogy hazudni fog a magyar helyzetről, s nem létezőként cáfolja a kormány legfelsőbb köreit érintő korrupcióról szóló szóbeszédet, s azt állítva, hogy Magyarország igazi demokrácia. Így azután Donald Trump és az adminisztrációja nem kapott pontos információkat Orbánról és a magyarországi helyzetről.

De hát hogyan válhatott a szovjet blokk legvidámabb barakkjából az EU legelnyomóbb és legkorruptabb országa?” – teszi el a kérdést a szerző, aki úgy látja, hogy a válasz részben a viharos magyar történelemben, részben a megkövesedett magyar politikai kultúrában, részben pedig a magyar emberek pszichéjében keresendő. Magyarország mindig is a külföldi hódítók és a nemzetet felszabadítani akarók sikertelen kísérletei között vergődött, s a magyarok a külföldi urak és a szabadságvágyuk között őrlődtek, így pedig soha nem alakulhatott ki egy pozitív politikai kultúra. Ez vezetett el a nemzeti skizofréniáig. A magyarok az évszázadok során elveszítették a kollektív és egyéni felelősségérzetüket saját sorsuk iránt és ennek nyomán megszűntek tisztelni a politikusokat és egymást.

A rendszerváltás után már az első Orbán-kormány megmutatta az autokratikus és a szégyenérzet nélküli végtelen korrupciós hajlamait. Orbán azután ellenzékben könyörtelen destruktív politikai erővé alakította a pártját. 2010-ben ismét hatalomra kerülve pedig a mindent átható és romboló korrupció mellett Orbán politikája és moralitása egy  megosztott és intoleráns társadalommá változtatta a magyart, s sikeresen szított gyűlöletet, különösen a rabló zsidók ellen. Valójában Orbán „illiberális demokráciája” despota és rasszista. A despotizmus a gazdaságban is érvényesül: a piacgazdaság és a kormányzati kontroll közül ez utóbbit választotta. Az elszámoltatás teljes hiánya a korrupció elburjánzását eredményezte. Több kötetnyit kitöltene Orbán főben járó politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és morális vétségeinek a rögzítése, röviden: a demokrácia , a jogállamiság és a piacgazdaság  megszűnt létezni, s ami talán még ennél is figyelmeztetőbb: Orbán ma már az Európai Unió és a NATO egységének a megsemmisítését célozza, hogy elfedje rezsimjének bűnözői jellegét.

Magyarország, a rosszindulatú daganat már áttéteket képzett Az EU Közép- és Kelet-Európa tagországaiban, Olaszországban, Ausztriában és Spanyolországban. Semlegességről álmodozva Orbán egyre közelebb kerül Oroszországhoz és Kínához, s láthatóan készen áll még több kárt okozni a NATO és az EU egységének. A szomszédos országokban – közte Ukrajnában – élő magyar kisebbséget politikai túszként kihasználva újabb dózis rasszizmussal fertőzi meg a többnemzetiségű szövetségeseket. A kétoldalú védelmi együttműködési megállapodás (Defense Cooperation in Armaments, DCA) aláírásának az elutasítása egyenesen megdöbbentő. Mindezen okok miatt Orbán Viktort már nem tolerálható magyar kormányfőként.