Orbán(ék) karanténba zárása még jobban összekovácsolhatja a szélsőjobbot

Az utóbbi napok főbb európai és magyar vonatkozású hírei között is kiemelkedtek azok, amelyek Orbán Viktor és pártja, a Fidesz, illetve az újonnan alakult, Patrióták Európáért nevet viselő pártcsoportja karanténba zárására irányuló uniós kísérletekről szóltak. Több ilyen lépést tett az Európai Unió, a leglátványosabbakat – eddig legalábbis – az Európai Parlament, amely a héten választotta meg a tisztviselőit, s ahogy a középen álló pártcsoportok előre jelezték: kvázi karanténba helyezték Orbán Viktor szélsőjobbos pártcsoportjának a tagjait, megakadályozva pozíciókhoz jutásukat. Így nem kaptak alelnöki helyet  a keddi választáson – pedig két jelöltjük is volt a 24 helyre –, hiába a Patrióták a 3. legnagyobb létszámú csoport az EP-ben (csak a Mi Hazánkat is magában foglaló, még inkább jobbra álló pártcsoport jelöltje bizonyult kevésbé népszerűnek). A következő napon szavaztak (a képviselőket érintő hivatali kérdésekkel foglalkozó, az EP egyik politikai szervét alkotó) öt háznagy (kvesztor) személyéről, a hat jelölt egyike a Patriótákat képviselő fideszes Szekeres Pál volt, de ő sem kapott elegendő voksot. De nem csak a pozíciók elosztásában érződik a karantén: lesöpörték az asztalról a Patrióták nevében Gál Kinga által javasolt vitát a Donald Trump elleni merényletkísérletről és az európai politikai erőszakról.

Eddig tehát működik, működtetik a politikai karantént, de meddig lehet azt fenntartani, és vajon hatásos lehet-e? Megállíthatja-e Orbán Viktort (is)? Horn Gábort kérdeztük. A Republikon Intézet vezetője szerint fenntartani sokáig lehet, de azon túl, hogy ez politikai gesztus, jelzés, valódi következménye nemigen lehet. Ez még inkább összetartja majd ezt a szélsőjobbos közönséget, amelynek ezek a húzások inkább azt jelentik, hogy a globalista gazember világ kiszorítja a Patriótákat az őket megillető helyről. Az Orbán által összetákolt, bár nem róla szóló, valójában a korábbi Identitás és Demokrácia frakció újjáalakulásaként értelmezhető csoport a „néhány eltévedt báránykával kiegészülve”, iszonyatosan megosztott, a tagjai nagyon más gondolnak az identitás-jellegű ügyekről, mint a migránskérdés, Oroszország, az ukrajnai háború vagy éppen a melegek. Ez a karanténba zárás azonban összekovácsolja őket. 

Horn szerint ráadásul jogosak a karantént érő bírálataik, hiszen végül is ezeket a képviselőket is megválasztották, sok-sok millió ember áll a 78 képviselőjük mögött, ők a helyek mintegy 10 százalékát képviselik. Szoktak egyébként hivatkozni arra is, hogy a magyar parlamentben is hasonló történik, de ez így nem igaz – fejtegette, megjegyezve: itthon azért van ellenzéki alelnök, vannak bizottsági vezetők. „Nem gondolom, hogy nem lenne fontos maga a jelzés, az üzenet, ami reakció arra, amit Orbán művelt, főleg Putyin meglátogatásával, hiszen az valójában kimeríti az árulás fogalmát” – szögezte ugyanakkor le a politikai elemző.  A karantént nehéz is lesz fenntartani, nem szólva arról, hogy az inkább használ a szélsőjobbnak.

Mit lehetne csinálni? Hogyan lehetne másként fellépni ellenük, illetve tudatni velük, hogy ez nem járja? – kérdeztük. Nehéz megítélni, mi a jó, célravezető politikai ebben a helyzetben – fejtegette Horn, aki szerint a középen álló európai képviselők többsége, az EP több mint 80 százaléka nyilvánvalóan egy kicsit sem úgy látja a világot, mint Orbán és társai. „Az pedig megnyugtató, hogy az EU megválasztott parlamentjének, valamint az Európai Unió Tanácsának a nagy többsége nem úgy gondolkodik a világról, Európáról, mint Orbán és a patrióták” – húzta alá. Az Orbánnal és a szélsőjobbal szembeni indulatokat megérti, de abban bizonytalan, hogy valójában mennyire célravezetőek, hasznosak az ilyen lépések.

A kép egyelőre zavaros: részint az megnyugtató, hogy az európai polgárok nagy-nagy többsége azt gondolja, hogy az EU többet jelent annál, mint hogy adjatok egy kis pénzt, ezzel szemben szól az integrációról, az együttműködésről, a valódi közös problémamegoldásról, a közös kulturális értékekről, közös válaszokról a globális kérdésekre. Mindez annak ellenére is igaz, hogy egy kicsit valóban megerősödött az Európa-ellenes közeg az unióban. 

S hogy mindez hova vezethet? Ez nagy kérdés – mondta Horn Gábor. Az EU ugyanis nem arra van kitalálva, hogy mindenféle trollok belülről megpróbálják szétfeszíteni, hanem arra, hogy együttműködő partnerek megpróbáljanak közös megoldásokat találni. Az EU-nak ki kell találnia, mit kezdjenek ezzel a jelenséggel, mit kezdjenek Orbánnal és a szélsőjobbal, ami nehéz feladat. Vagy együtt kell élni velük, vagy csinálni kell egy másik EU-t – ami lehet akár a kétsebességes Európa – fejtegette.

Vajon személy szerint Orbán hogyan viselheti ezt? – merül fel. Horn szerint neki valójában nem jön ez rosszul, már csak azért sem, mert így végre egy közösség tagjává tudott válni, hiszen jó pár éve a Fidesszel együtt a semmiben lebegett. Ugyanakkor ez egy kőkemény társaság, egy olyan szélsőjobbos közösség, amelynek egyes tagjaival néhány éve még szóba sem állt volna, hiszen van köztük például karlendítéses náci is. De Orbán itt talált magának partnereket („ide jutott a Néppártból, nem szólva a Liberális Internacionáléról”). Ezzel együtt is, ő szereti az ilyen helyzeteket, jól is érzi magát ezekben, nem véletlenül csöppent ebbe is bele. 

Az más kérdés, hogy számos olyan tényező van, ami bizonytalanná teszi a helyzetet, s nem igazán kedvez Orbánnak. Részint fontos európai országok billegnek: nem tudni, mi lesz például az olaszokkal, („a magam részéről fontosnak tartanám támogatni Meloni középre húzódó kísérletét az EU-ban”); könnyen elképzelhető, hogy ha tényleg köztársasági elnök szeretne lenni, akkor Marine Le Pennek is csak egy konszolidáltabb modell lehet a választása. S ott van Ausztria, Németország is. A világpolitika alakulása szintén nagy kérdés – tért rá egy további bizonytalansági tényezőre Horn Gábor. Szerinte még ha Trump novemberben nyerne is, akkor sem válna valóra Orbán reménye, hiszen Trump sem hozna el békét egyetlen nap alatt, ő sem hagyná cserben sem Ukrajnát, sem a NATO-szövetségeseket, már csak azért sem, mert az amerikai politikát nem a személyes diktatúra mozgatja, annál az jóval bonyolultabb rendszer, ráadásul még nagyon messze van január, amikor az új elnök átveheti az ország irányítását.

Egy biztos, az látszik, hogy a hagyományos értékalapú politikai elit – a szocialisták, liberálisok, konzervatívok – komoly kihívások előtt állnak. Ugyanakkor megnyugtató, hogy a választási eredmények leginkább őket igazolják – szögezte le Horn, Franciaországot hozva fel a legfrissebb példaként, ahol a társadalom összefogott és meg tudta akadályozni a szélsőjobb győzelmét.