Oroszország a paranoia és a bizalmatlanság rezsimje

Krastevvel, aki a bécsi Humán Tudományi Intézet munkatársa, Hans Rauscher, az egyik legkiválóbb osztrák szemleíró, a Der Standard című liberális bécsi lap munkatársa beszélgetett. Krastev szerint minden lehetséges, akár az is, hogy Prigozsin gépével szerencsétlenség történt, de a világ és Oroszország közvéleménye ezt kivégzésnek tekinti, amelyet Putyin rendelt el. 

A politológus úgy látja: kizárt, hogy az orosz katonai vezetés önállóan lépett volna Prigozsin ellen. A történtek szerinte nem utolsó sorban a jövőre esedékes oroszországi választásokkal függhetnek össze, amennyiben Putyin újra a lehető legkorábban kikapcsolt egy esetleges ellenjelöltet – voltak teljesen irreális spekulációk, hogy Prigozsin esetleg indul –, és ezzel egyben üzent is.

A politológus rámutatott: Prigozsin a lázadás kezdetétől fogva élő halott volt, csak azt vizsgálták ennyi ideig, hogy hogyan lehet őt megölni, de a Wagner-csoportot megtartani, és a lojalitását Afrikában elfordítani a zsoldosvezértől. Ebből a szempontból nem véletlen, hogy az áldozatok között volt Dmitrij Utkin, a csoport tulajdonképpen alapítója és névadója, mert így megsemmisült a csoport vezetése. További ok lehet, hogy a Prigozsin által olyan keményen bírált orosz katonai vezetés némi sikert ért el Ukrajnában az ellenoffenzíva feltartóztatásában. Mindenesetre Prigozsin halála Putyin hatalmának konszolidálását jelzi: a valahai orosz és kommunista hagyományokkal ellentétben, most ehhez nem kellett ezreket megölni, hanem elég volt egyetlen ember eliminálása, és mindenki ért belőle. Putyin számára az fő kockázat, hogy Prigozsin legendája esetleg nem hal el.

A Wagner-csoport eszköz volt a katonaság sakkban tartására, üzenet, hogy aki kinyitja a száját, azt meg kell fegyelmezni. Az ilyen konszolidációnak azonban az a hátránya, hogy társadalmi támogatás nélkül történik: a nép elfogadja a sorsát, hogy Putyin hatalma korlátlan, de nem tudja elképzelni a Putyin utáni Oroszországot: Putyin hatalma olyanra nőtt, hogy nem tudják nélküle elképzelni a jövőt. Putyin azonban halandó, és ez a tőle függő rendszerben válságot okoz – ez az ennyire személyes rezsimek egyik gyenge pontja. 

Krastev szerint lehetséges, hogy a XVI. századihoz hasonló úgynevezett „zűrzavaros idők” (szmutnoje vremja) jönnek, de az sem kizárt, hogy az orosz elitek le tudnak vezényelni egy rendezett hatalmi átmenetet.  „Ám arra nincs remény, hogy az orosz politikában rövid távon változás következne be, és ez vonatkozik az ukrajnai háborúra is, amelyet Putyin nem tud leállítani” – mondta Krastev. Putyin nem kaphatja már meg Ukrajnát. Abban a hitben indította a háborút, hogy az ukrán lakosság vágya, hogy Oroszország megszabadítsa őket a nyugati befolyástól, és hogy az ukránok valójában oroszok, és csak a nyugatbarát eliteket kell felszámolni. Ez a forgatókönyv már nem létezik, és a háború Putyin számára már nem Ukrajnáról szól. Úgy látja, hogy a harc sokkal inkább a NATO és az Egyesült Államok ellen folyik. Ezért nem valószínű, hogy az amerikai elnökválasztás előtt valós béketárgyalások kezdődhetnének. Az orosz elnök abban bízik, hogy amennyiben az Egyesült Államokban hatalomváltás következik be, annak erős hatása lesz Európára is. Addig a lehető legköltségesebbé akarja tenni Európa számára Ukrajna támogatását, ezért mondta fel a gabonaegyezményt, mert Ukrajnának olyan fontos a gabona, mint Oroszországnak az energiahordozók exportja. Kivár, és azt nézi, hogy mi következik, mindenekelőtt az Egyesült Államokban. Amíg az oroszok a háború elején nem győztek, addig vesztésre álltak. Most megfordult a helyzet: az ukránok vesztésre állnak, amíg nem győznek az ellenoffenzívával.

Végül arra a kérdésre, hogy meddig kell számolni az orosz imperializmus következményeivel, a politológus leszögezte: Putyin rezsimje ugyan Sztálinnal ellentétben, megvan tömeges repressziók nélkül, de a paranoia és a bizalmatlanság rezsimje. Emlékeztet Sztálin utolsó éveire: konszolidált a hatalom, de teljes a bizonytalanság a jövőt illetően. 

Egyrészt azonban Oroszország nem fog eltűnni, másrészt a Nyugat nem dönthet Oroszország sorsáról, és nem is alakíthatja azt semmilyen irányba, mert ez az oroszok dolga. Ezért Európának fel kell készülnie: arra is, hogy megvédje magát, függetlenül attól, mi történik Oroszországgal. „Hosszú idő áll előttünk, amikor nem tudjuk előre megmondani, hogyan alakul a helyzet” – mondta Ivan Krastev.