Óvatosságra intik a horgászokat

Az Észak-Magyarországi Horgász Egyesület hívta fel a Nébih figyelmét arra a közösségi médiában terjedő hírre, hogy a szlovák hatóságok arzénszennyezettség miatt megtiltották a Sajóból kifogott halak fogyasztását. A magyar hatóság felvette a kapcsolat a szlovák élelmiszer-ellenőrzésért felelős hatósággal, majd ők is mintát vettek a Sajó határhoz közeli részéből származó növényevő és ragadozó halakból, és a szervezetükben toxikus nehézfémek jelenlétét keresték. A laboratóriumi mérések a határértékkel szabályozott toxikus nehézfémet – jellemzően ólmot, higanyt, kadmiumot – nem mutattak ki a kifogott halakból, a kimutatott arzéntartalom miatt azonban indokolt az elővigyázatosság. 

Az egyes élőlények rendkívül eltérően reagálnak az arzénterhelésre – a növények többnyire jóval érzékenyebben, mint az állatok. Az édesvízi halak ebben is kivételt jelentenek. Az Európai Unióban a folyami halak arzénszennyezettségére vonatkozó határértéket még nem jelöltek meg, de már megkezdődtek erről az egyeztetések. A környezet és a folyók általános szennyezettsége mindenképpen indokolná az édesvízi halak szervezetének arzéntartalmára vonatkozó maximális értékek rögzítését is, mert amíg ez nem történik meg, addig nincs jogi alapjuk a hatóságoknak sem a minták minősítésére, sem a lakosságra vonatkozó esetleges fogyasztási figyelmeztetések kiadására. 

A Nemzeti Népegészségügyi Központtól (NNK) kapott információ szerint a szervezetünkben felhalmozódó arzén forrása általában az ivóvíz, ezért országosan és folyamatosan ellenőrzik az ivóvíz arzéntartalmát, és ahol a határérték túllépését tapasztalják, megtiltják a vezetékes ivóvíz fogyasztását. Miután az arzén általánosan elterjedt a környezetünkben, kis mennyiségben szinte mindenkinek a szervezetében megjelenik, bizonyos esetekben felhalmozódhat és mérgezést is okozhat. Mint jelezték, a legmérgezőbb félfémről van szó, az ismert mérgező anyagok közül talán az arzénnel kapcsolatban áll rendelkezésre a legtöbb információ az általa kiváltott egészséghatásról. Ezeket az embereken és állatokon végzett számtalan kísérlet igazolta.

Az emberi szervezetbe élelmiszerekkel és ivóvízzel együttesen bejutó arzén mennyiségét az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 20- 300 µg/nap közé teszi. Ez a nagy ingadozás elsősorban a táplálkozás változatosságának tudható be. Az összes arzénbevitelnél sokkal nagyobb a szervetlen arzénbevitel jelentősége, mivel utóbbi a szerves arzénvegyületeknél – különösen a természetben előfordulóknál – sokszorta veszélyesebb. Mint kiderült, az emberi szervezet arzénterhelésének mértéke elsősorban kinek-kinek a táplálkozási szokásaival függ össze. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) adatbázisa szerint a gabona alapú termékek, a rizs és rizsalapú termékek, a tej és a tejtermékek, valamint az ivóvíz teszik ki az európai fogyasztók szervetlen arzénbevitelének nagy részét. 

A vegyi anyag toxikus hatása függ a beviteli módtól, a dózistól és a kitettség időtartamától. A szervetlen arzén vegyületeket a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség 1. csoportú humán karcinogénként tartja nyilván, vagyis bizonyítottan rákkeltő, bőr-, hólyag-, vese- és tüdődaganatot okozhat. Már a kis koncentrációjú tartós bevitel is többféle krónikus, nem daganatos betegség előidézésében is szerepet játszhat. Ilyenek például a bőr elszarusodásával és pigmentáltságának változásával járó elváltozások, a szív- és érrendszeri megbetegedések, a perifériás és a központi idegrendszer rendellenességei, máj- és vesebetegségek és a cukorbetegség. A hazai kutatások is igazoltak összefüggéseket egy-egy vízellátási körzet ivóvizének arzén tartalma és a terhességi, születési rendellenességek, például a spontán abortusz gyakorisága között. Nagy dózisban erős gyomortáji fajdalom jelentkezik, hányással és hasmenéssel, ami nagy fokú folyadékvesztéssel jár. Ez a hatás azonban az ivóvízben esetlegesen előforduló, határérték feletti mennyiség több százszorosa esetén lép fel. A kisebb koncentráció hosszan, csak évtizedeken át tartó bevitel eseten, sok-sok év után okoz észrevehető tüneteket. Az NNK tájékoztatása szerint a hazai adatok azt mutatják, hogy térségünkben az arzén bevitel nem jelent tömeges egészségügyi kockázatot a fogyasztókra.

Mint a szakemberek kérdésünkre elmondták: vizeink arzén tartalma a legtöbb esetben természetes, geológiai eredetű, a talaj mélyebb víztartó rétegeiben fordul elő és onnan kerül a felszíni vizekbe. A geológiai eredet mellett azonban az emberi tevékenység is szennyezheti arzénnal a környezetet: a folyókat, a vízbázisokat a bányászat, a meddőhányók, a szén, az olaj, hulladékok égetése, és persze az arzén tartalmú növényvédő szerek használata is jelentősen növeli a veszélyt. 

A Nébih ezért is intette most óvatosságra a Sajón horgászókat. A nógrádi horgászati figyelmeztetést a térségben tapasztalt szokatlan áradásokkal és a folyón tapasztalt áradást követő szennyeződéssel hozta kapcsolatba. Megkérdeztük, hogy a szlovák hatóságok figyelmeztetése nyomán – különösen a folyókon levonult szokatlan méretű áradást követően – nem tervezik-e a Duna és a hazai mellékfolyói soron kívüli vízminőségi vizsgálatát? A folyami halakat esetlegesen nem érhették-e olyan vegyi szennyeződések, amelyek a horgászat időleges felfüggesztését indokolnák? A kommunikációs osztálytól azt a választ kaptuk, hogy Magyarország területéről nem érkezett olyan árvízi bejelentés, amely a partok közelében található hulladéklerakó helyeket érintette volna, és onnan veszélyesen szennyező anyagok kerülhettek volna az áradásba. Semmi nem indokolna egy ilyen soron kívüli döntést. 

Ezzel együtt türelemre intik a horgászokat, várják meg az áradás teljes elvonulását mielőtt a folyóból kifogott halak kerülnének a fazékba.