Példátlan jogi csata: így távolíthatják el Sulyok Tamást

Járatlan útra léphet a jogalkotás

Miután Sulyok Tamás nem mondott le hivataláról, Magyar Péter jelezte: nem méltatlansági eljárással próbálnák eltávolítani az államfőt, hanem alaptörvény-módosítással teremtenék meg a lehetőséget a közjogi tisztségviselők mandátumának megszüntetésére. A terv alapvető jogállami kérdéseket vet fel, hiszen a jelenlegi szabályozás nem ismeri a köztársasági elnök ilyen típusú elmozdítását.

Magyar György szerint ezért félrevezető lenne egyszerű megoldásról beszélni. Mint fogalmazott, „a jelenlegi alaptörvény ilyen elmozdítási lehetőséget nem ismer”, vagyis hiányzik az a jogi keret, amelyre egy ilyen döntés épülhetne. Az ügyvéd hangsúlyozta: önmagában a kétharmados parlamenti többség még nem jelent szabad felhatalmazást arra, hogy egy új rendszer egyszerűen átírja a szabályokat. A jogelvek és a jogállamiság normái olyan korlátokat jelentenek, amelyeket egy új kormány sem hagyhat figyelmen kívül.

Szerinte az ideális megoldás az lett volna, ha az államfő maga mond le, hiszen ez „mindenkinek jót tett volna”: a politikai feszültség oldódhatott volna, és elkerülhetővé vált volna egy rendkívül összetett alkotmányos procedúra. Úgy véli, a jelenlegi helyzetben a kormány és a parlament kénytelen lehet egy olyan jogalkotási folyamatba belevágni, amelynek Magyarországon nincs kialakult gyakorlata, hiszen „Magyarországon nincs impeachment-eljárás”.

Az ügy súlyát szerinte tovább növeli, hogy az új kabinetnek egyszerre több fronton kellene jelentős jogalkotási munkát végeznie. Az Európai Unióval kapcsolatos viták rendezése, a visszatartott források lehívásához szükséges reformok, valamint a jogállamisági elvárások teljesítése önmagában is „rettenetes mennyiségű jogszabály” megalkotását követelheti meg. Ebbe illeszkedne bele az államfő és más közjogi szereplők mandátumának újraszabályozása.

Átmeneti szabályokkal oldhatják meg a helyzetet

A felvetett alaptörvény-módosítás egyik legérdekesebb eleme, hogy Magyar Péter szerint nem kizárólag Sulyok Tamásra vonatkozna, hanem valamennyi érintett közjogi méltóságra egyszerre. A politikai kommunikáció alapján ráadásul egy egyszeri, később nem alkalmazandó szabályról lehet szó.

Magyar György szerint ez jogtechnikailag nem példátlan, de rendkívül kényes feladat. Úgy látja, az elképzelés leginkább az úgynevezett átmeneti rendelkezések logikájába illeszkedhet. Ezek a szabályok arra szolgálnak, hogy egy régi jogrendből átvezessenek egy újba, lehetőséget adva a jogalkalmazóknak arra, hogy alkalmazkodjanak a változásokhoz.

Az ügyvéd ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az alaptörvény módosítása nem történhet „erőből”. Úgy fogalmazott: nem szabad ugyanazokat a módszereket alkalmazni, amelyek szerinte az előző politikai ciklust jellemezték, amikor sokszor „bemutatom direktbe, hogy az lesz, amit én gondolok helyesnek” logika érvényesült. A koherencia kulcskérdés lehet: az új szabályoknak nemcsak az alaptörvény többi pontjához kell illeszkedniük, hanem a teljes jogrendszerhez is.

A szakember szerint sokan arra számítottak, hogy május 31-ével magától megoldódik a konfliktus, ám a helyzet ennél összetettebbnek bizonyult. Nem pusztán a köztársasági elnökről van szó, hanem olyan közjogi szereplőkről is, akiknek mandátuma eredetileg kormányokon átívelő stabilitást biztosítana. Egy ilyen idő előtti megszüntetés óhatatlanul felveti a jogfosztás és az alkotmányosság kérdését.

A folyamat egyik legnagyobb dilemmája éppen az lehet, hogy miként kezelhető az a helyzet, amikor a szabályozás olyan intézményeket is érinthet, amelyeknek maguknak kellene dönteniük a változtatás jogszerűségéről.

Az Alkotmánybíróság lehet a legkényesebb pont

A beszélgetés során kiemelt figyelmet kapott az Alkotmánybíróság szerepe. A jelenlegi szabályok alapján ugyanis egy ilyen horderejű alaptörvény-módosítás könnyen az Alkotmánybíróság elé kerülhet, különösen akkor, ha azt a köztársasági elnök nem írja alá, hanem visszaküldi vagy alkotmányossági kontrollt kér.

Magyar György szerint ez különösen érzékeny helyzetet teremtene, mivel az Alkotmánybíróság maga is érintett lehet a módosításokban. Mint mondta, „normális esetben nem fordulhatna elő, hogy valaki a saját ügyének legyen a bírája”, ám a jelenlegi alaptörvényi rendszer mégis ebbe az irányba mutathat.

Az ügyvéd úgy látja, hogy a jelenlegi összetételű Alkotmánybíróság döntése nem tekinthető előre kiszámíthatónak. Bár korábban szerinte egy ilyen kezdeményezést nagy valószínűséggel elutasítottak volna, most nem zárható ki valamiféle kompromisszumos megoldás sem, különösen, ha maga az intézmény is érzi a politikai és társadalmi nyomást.

A jogi nehézségek mellett Magyar György politikai olvasatot is adott a történteknek. Személyes véleménye szerint Sulyok Tamás azért maradhatott hivatalában, mert a korábbi hatalom „utolsó bástyájaként” funkcionálhat. Úgy fogalmazott: az államfő korábban is „szervilis személyiség volt”, akit azért tartottak alkalmasnak fontos tisztségekre, mert megfelelt a korábbi politikai vezetés érdekeinek.

Szerinte az államfő jelenléte akadályt jelenthet azokkal a gyors jogállami és intézményi reformokkal szemben, amelyeket az új politikai többség végrehajtana. A köztársasági elnök ugyanis továbbra is élhet azokkal az alkotmányos jogosítványokkal, amelyek révén törvényeket küldhet vissza a parlamentnek vagy alkotmányossági kontrollt kezdeményezhet.

Magyar György úgy véli, a következő időszak nemcsak politikailag, hanem alkotmányjogi értelemben is rendkívüli lesz Magyarországon. A tét ugyanis túlmutat egyetlen személy sorsán: annak eldöntése következik, hogy egy új politikai korszak mennyiben írhatja felül az előző rendszer hosszú évekre bebetonozott intézményi struktúráit.