Perger András: a klímaválság árát mindannyian fizetjük

Orbán Viktor kijelentette, hogy Magyarország a világ azon kevés országai közé tartozott az elmúlt években, amely a kibocsátás csökkentésével párhuzamosan tudta javítani gazdasági teljesítményét. Ebben a folyamatban nem áldozhatjuk fel iparunkat vagy mezőgazdaságunkat, folytatnunk kell a zöld átmenetet, miközben továbbra is használjuk a földgázt, az olajat és az atomenergiát. Ön szerint is ez a jó út? 

Kár, hogy a miniszterelnök kijelentésében nincs meghatározva mit jelent az „elmúlt években”, mert az egy nagyon régről induló történet, aminek az eredményeképpen  Magyarország sok országhoz képest relatíve jól áll a kibocsátások csökkentésében. Ugyanis az 1990-es bázisévet, ami minden szempontból rossz volt, még a szocialista nehézipar határozta meg. Miután ez összeomlott és bezártak a szénnel működő gyárak és erőművek, jelentős kibocsátás csökkenés történt, ami komolyan – minimum a felével – hozzájárult ahhoz, hogy hazánk mára már 40 százalékkal kevesebb szén-dioxidot bocsát ki, mint 1990-ben. Az emberiség azonban éppen a fosszilis energiák szükségességére való hivatkozások miatt tart itt. Mindig azt mondják, hogy a GDP-t, vagy az ipart, a munkahelyeket meg kell védeni, ne siessünk annyira, tartsuk meg azokat az iparágakat akár állami támogatásokkal, amelyek a kibocsátásokért a felelősek. De ezek a kifogások hangzottak el mondjuk 2002-ben és most 2024-ben is, miközben jelentős változás történt a klímában. Láthatóan sokkal súlyosabb hatásai vannak a klímaválságnak, és most is olyan kifogásokkal akarjuk megvédeni azt a helyzetet, ami elvezetett ide. Ráadásul Magyarországon nagy probléma a közlekedési kibocsátások növekedése is. Nem szabad feláldozni a mezőgazdaságunkat? A mezőgazdaságunk éppen feláldozódik a klímaválság oltárán. A hőhullámok és az aszály tönkre tette a termés jelentős részét. Ha az Alföldön járunk nyáron, egyre többfelé, egyre inkább egy sivatagra emlékeztet. Lehet, hogy a kormányfő nem is vette észre, de remélem, a kormány többi tagja közt van, aki felismerte, hogy már vannak olyan mezőgazdasági növények, például a kukorica, napraforgó, amelyeket nemigen lehet nálunk termeszteni. Le kell mondanunk a földgázról és a kőolajról, ezt már a tavalyi COP-on kimondták. Az idein legalább ennek a hogyanját is meg kellene határozni, mert ami most van, az senkinek sem jó.  

Orbán Viktor szerint az éghajlatváltozás árát nem fizethetik meg a gazdák, rájuk és a vállalatokra nem róhatnak irreális terheket, vagy bonyolult szabályokat, inkább gyakorlati támogatást kell nyújtani nekik. Milyen terhekre és szabályokra utalt a miniszterelnök?

A klímaválság árát mindannyian fizetjük. Van, ahol emberéletben is, sajnos, ahogy a rettenetes áldozatokkal járó spanyolországi esőzések példája mutatja. De Magyarországon a hőhullámos időszakban is magasabb a halálozás, mint máskor. Ha forintosított költségekről beszélünk, akkor sem a vállalatok vagy a gazdák, hanem valószínűleg a fogyasztók fogják a terheket viselni, hiszen rájuk, a vásárlókra fogják terhelni azokat. Azt viszont nem tudni, hogy a miniszterelnök kikre gondolt, kik és milyen gyakorlati támogatást fognak nyújtani? Viszont jó lenne, ha arról is beszélne, hogyan tervezik támogatni a magyarok háztartásait és közlekedési szokásainak szükségszerű változtatását. Hiszen tudjuk, hogy Magyarország lakossága döntően fosszilis energiát használ, amit viszont ösztönöz a kormány, egyebek mellett a rezsicsökkentés intézményével. Szinte még dicsekedtek is azzal, hogy az államnak mennyibe került ez a támogatás az energiaválság miatt – holott ezt a pénzt jóval korábban el kellett volna költeni a borzasztó energetikai állapotban lévő épületekre, takarékossági és hatékonysági beruházásokra.    

Úgy pozicionáljuk magunkat, hogy az elektromos járművek fejlesztésében és az áramtárolásban jelentős szereplők legyünk – mondta Orbán Viktor. Az e-járművek előállítása nem okoz környezetszennyezést, -rombolást?

Az e-járművek és az akkumulátorok gyártása rengeteg hatással van a környezetre, másrészt ezek az iparágak, amelyek közül elsősorban az utóbbiakat erőltetik idehaza, növelik a fosszilis energia kibocsátását. Az akkumulátorgyártás pont arról híres, hogy rengeteg energiára van szükség hozzá, ami nemcsak áramot jelent, hanem kifejezetten földgáz is kell ezeknek a gyáraknak. És nagyon sok víz is kell hozzá. Az, hogy mennyire jó elképzelés erre feltenni az ország egész gazdaságát, ráadásul úgy, hogy az látszik, hogy ez nem akar bejönni, már más kérdés. Ugyanis ez nemcsak rajtunk múlik, hiszen nem biztos, hogy amit gyártunk az a világnak kelleni fog. És alapvető lenne egy olyan közlekedési struktúra kialakítása, amiben nincs szükség ennyi gépjárműre. 

A kormányfő arról is beszélt, hogy Magyarország az elmúlt évek egyik legmagasabb zöldenergia-bővülését érte el Európában. Valóban?

Igen. A napenergia kapacitás fejlesztése az elmúlt 6-7 évben erőteljes volt hazánkban. Gyakorlatilag 7000 MW-nál járunk, beleértve a kereskedelmi és a háztartási naperőműveket, ami igen jelentősnek számít.

Az jó, hogy nagyon sok naperőművet építettek a földekre?

A kereskedelmi naperőművek jogszabály szerint, elméletileg nem lehetnek mezőgazdasági termelésben használt földeken. Csak olyanokon, amelyek nem alkalmasak élelmiszer termelésre. Ezzel együtt ennek ökológiai ára van. Mert attól még, hogy valahol nem lehet búzát termelni, ökológiai szempontból lehet értékes terület. A természetnek minden terület értékes. Mi azt mondjuk, hogy csak olyan felületeken épüljenek naperőművek, amik más célra valóban nem használhatók. Például háztetőkre. A földeket úgy is használhatjuk – és erre vannak már vizsgálati eredmények –, hogy ökológiai és mezőgazdasági szempontból is értékesek maradjanak. Ezek magas lábakon, szerelvényeken álló napelemek, amelyek alatt termelni is lehet. 

Orbán Viktor szerint Magyarország vezető szerepet tölt be a gazdaságilag fenntartható éghajlatvédelem területén.

Ha nagyon keresünk, akkor biztosan találhatunk olyan adatokat, ahol jól állunk. Per pillanat sikerült egy „jót vágnunk” a szén-dioxid kibocsátásunkon, ami egybeesett azzal, hogy megnövekedett a napenergia felhasználásunk, közben azonban csökkent a gazdasági teljesítésünk is. Sok mindennek lehet örülni, de, aki a klímaválságot egy kicsit is komolyan veszi, az látja, hogy ennél komolyabb elköteleződés kell a magyar kormány részéről is. Nem volt szó például a közlekedésről vagy az épületek energiafelhasználásáról sem, holott az előbbi szektor kibocsátása már a legnagyobb Magyarországon, utóbbiról pedig tudjuk, hogy mekkora tehertétel gazdasági és környezeti értelemben is. A miniszterelnök ráadásul a kibocsátások csökkentését és a technológia váltást helyezi a GDP tükrébe, viszont arról nem beszél – és ez elég nagy probléma –, hogy a klímaválság tükrében magunkhoz, tehát nem más országokhoz képest, nagyon el vagyunk maradva. Ha lenne benne víz, a csapból is az dőlne, hogy Magyarország kiszáradóban van, és a vizeket hagyjuk átfolyni az országon, sőt, igyekszünk gyorsan el- és levezetni, ahelyett, hogy megtartanánk. Ez, azaz az adaptáció, a klímaválsághoz való alkalmazkodás kérdésköre fájóan hiányzott Orbán Viktor nagyon technokrata beszédéből. Mert amiket a klímaválság miatt napi szinten tapasztalunk, és amikre ezért mindenképpen figyelnie kellene, arról nem beszélt. Gyorsan alakul át az éghajlatunk, alkalmazkodnunk kell ahhoz, amiben élünk. Ehhez pedig felhasználhatnánk más, hasonló klímájú országokban élő emberek tapasztalatait. 

Ambiciózusabb célokat tűztünk ki 2030-ra a miniszterelnök szerint. Nem 40, de egyenesen 50 százalékos csökkentést célzunk meg például az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében. Valóban reális a cél? 

Azt, hogy elértük a 40 százalékot és Orbán Viktor azzal turnézik, hogy megnöveljük 50 százalékra a céljainkat, önmagában örvendetes. De ez nem annak köszönhető, hogy annyira sokat tettünk érte. A gond az, hogy strukturális oka csak egy van, a napenergia fejlődése. A korábban említett szocialista nehézipar összeomlása mellett, a gazdasági - és az energia válság, illetve a nem túl hideg teleink, vagy az, hogy a Mátrai Erőmű lassan „magától bezárja kapuit” segítette hazánkat abban, hogy 2023-ra elértük a 2030-ra szóló tervben eredetileg meghatározott 40 százalékot. Viszont, ha beindul a gazdasági növekedés, akkor a szén-dioxid kibocsátás az energiafelhasználással együtt várhatóan növekedni fog. Emellett ne felejtsük el, hogy az unió közös célja a legalább 55 százalékos csökkentés, így hazánk potyautas lesz a maga 50 százalékos vállalásával. Az az igazi erőfeszítés, amire nagyon szükség van a klímaválság megállításához, illetve a kibocsátás hatékony csökkentéséhez, az még mindig hiányzik a magyar célkitűzésekből és eredményekből.