Péterfy Bori: vérlázító az a dilettantizmus és cinizmus, ami árad az országban

– Énekesként a te lételemed bő tíz éve – lankadatlan energiáddal – a koncert. Van olyan kapacitású garázsod, ahol felemelt kézzel elfér 499 ember és a belmagasság biztosítja a koncertjeid ikonikus tenyérhullámon való tempózásodat? 

– Erre nagyon nehéz reagálni, egy ilyen dilettáns és nevetséges mondatra a kormány részéről, és teljességgel érthetetlen, hogy miért nem egyeztetnek olyan szakemberekkel, mint például a Kádár Tamás, a Sziget Zrt. igazgatója, aki egy értelmes és megvalósítható csomagot prezentált a napokban a nyilvánosság előtt. Egyszerűen megdöbbentő, hogy lennének itt hozzáértő emberek, akik értelmesen elmondják, mit lehetne tenni egy ilyen helyzetben, és ne értsük félre, nem azzal van a gond, hogy pandémia van és beteríti a világot és nem lehet semmit sem tenni. Csak egy rakat cinikus és aljas húzással kerülik ki, hogy egy csomó dolgot lehet, a könnyűzenei koncerteket meg nem lehet megrendezni – és ez egészen vérlázító. A másik pedig, hogy semmilyen épkézláb mentőcsomag nincs arra, hogy itt azért már több százezer ember nem tud dolgozni több mint féléve.

– Ezt miként érzitek akár magatokon vagy látjátok a kollégákon, ha nem anyagilag, akkor egzisztenciálisan?

– Márpedig ez az anyagiakról szól...! Jelentős a munkahelyvesztés és ez a kulturális csőd, amibe került ez a társadalom, nagyon súlyos árat fog fizetni a jövőben – és nem csak pénzben. Akkor majd lehet járni focira, de nem tudom miből fog szellemileg táplálkozni a társadalom, ha nem lesznek művészei.

– Kering a neten egy ironikus bonmot, miszerint oké, legyenek garázskoncertek, de akkor a meccseket is rendezzék garázsban.

– Nézd, lehet viccelődni, de az a baj, hogy persze kínunkban viccelődünk, én is kiírtam, hogy Péterfy Bori és a Garázs Band, viccelődhetünk, de ez egy sokkal súlyosabb helyzet, amiről itt szó van, amit meg kell élnünk és ami nem mellékes, hogy túl is kellene élnünk. Az a dilettantizmus és aljas cinizmus, ahogy ez árad ebben az országban a vezetőiből és az, hogy semmilyen segélycsomagot nem állítanak össze, ami értékelhető, egyszerűen vérlázító. Dobálózhatnak ezzel az 5,1 milliárddal – hol van? Ki kapja? Miről beszélünk? Ez nevetséges, ilyen viszont nincs sehol. Nincs egy olyan ország, ahol ne lett volna minderre már márciusban valamilyen épkézláb ötlet. Hogy legalább valami vékonyka mentőkötelet nyújtson a művészeinek, az állampolgárainak, azoknak, akik az adójukat itt fizetik egy életen át. Fele pénzünket befizetjük ennek az országnak és döbbenet, hogy itt a Taigetoszról hajigálnak le szakmákat.

– Nincs egy olyan érdekvédelmi szervezetetek, ami közös erővel és hatékonyan tudna fellépni a saját érdekei védelmében?  

– Őszintén bízom benne, hogy hozzáértő emberek keresik a megoldást, próbálnak épkézláb javaslatokat tenni, de én azt gondolom, hogy amint például a színművészeti egyetemnél is látjuk, mindezt leszarják, azt csinálnak, amit akarnak.

– Szerinted hova futhat ki a zenészek eddigi nélkülözése, főként annak a prognózisnak a lebegtetésében, hogy őszre beüthet a járvány második hulláma és talán az egész év koncertstopban telik? Mire számíthattok?

– Mindennek szerintem beláthatatlan következményei lesznek. Aki nem bírja, más szakma után néz, megpróbálnak elhelyezkedni, nem tudom, mi lesz. Ismétlem, nem az a gond, hogy egy járványhelyzethez alkalmazkodni kell, mert mindenki ebben a szarban van. Azzal van a baj, hogy akkor most miért stadionok épülnek továbbra is, miért lehetnek húszezres focimeccsek, miért lehet egy csomó minden. Az aljassággal van a baj és azzal, hogy az ember körülnéz és úgy érzi – nincs hazája.

– Mennyire látod életszerű alternatívának például Lovasi András minapi felvetését, hogy tartsák meg a nagyobb koncerteket, de a belépés előtt teszteljék le a látogatókat?

– Hát ez egy nagyon jó ötlet lenne akkor, ha arra a nagyon-nagyon egyszerű kérdésre a világon bárki választ tudna adni, hogy egy ilyen helyzetben miért nem ingyenes a teszt...?  És miért nem ingyenes a szájmaszk? Ha annyira fontos az emberélet, akkor ezt hogy’ nem sikerül megoldani? Nyilván tök jó a Bandi ötlete, de irreális, hogy ki fizetné ki a fejenként harmincezres tesztet.

– Vannak országok, ahol próbálkoznak ezzel.

– Hát akkor menjünk oda.

– Nem ez az első alkotói agónia, amit megélsz: kifutott alólad a Krétakör Színház, színésznőként vendégként avagy szabadúszóként lépsz fel, a Loveband viszont töretlen népszerűséggel áll a csúcson, bő tíz éve. Annak ellenére, hogy markáns véleményed van a körülötted lévő világról, amint ezt a közösségi oldalad „sajtószemléje” is tükrözi, a dalaidban mégis főként a férfi-nő kapcsolat, abból is az utóbbi erőteljes dominanciája a jellemző, szinte egyedüliként a hazai zenei életben. Tudatos vagy ösztönös döntésed volt, hogy a közéleti témákat inkább kerülöd? 

– Tudatos, persze, de ebbe beszűrődik mindaz, ami engem a világból érdekel, mint a legújabb, Szikra című lemezünkön, ami most két hete jelent meg. Erről azt gondolom, hogy a címadó Szikra című szám akár himnusza is lehetne annak a régen várt változásnak, ami nagyon jó lenne, ha végre megtörténne ebbe az országban. Én így tudok hozzájárulni ahhoz, hogy most már robbanjon valami.

– Ez az egész jelen helyzet mennyiben veszélyezteti a zenekar létét, jövőjét?

– Vannak veszélyek, amiket ki kell tudni kerülni. Mi is azon gondolkozunk, hogy próbálunk egy kicsit szűkülni, hogy miként tudjunk túlélni, ezen meetingelünk folyamatosan, de hát mivel nem tudhatjuk, hogy ez meddig tart, fogalmunk sincs, mit hoz a jövőnk, de szeretnénk túlélni. Addig is, legalább ezeket a kicsi koncerteket megtartani, hogy ha minimálisan is, de legalább a stáb keressen pénzt, mert azért ez a 450-es  jegybevétel arra elég, hogy legalább egy kicsit tudjunk csepegtetni azoknak az embereknek, akik velünk vannak már tíz éve.

– A hétvégi két koncertet említettük, de a távolabbi jövőben milyen lehetőségek lesznek, tudtok-e bármit az előre tervezhető fellépésekről?

– Fogalmam sincs, nagyon hiányzik már a közönség, de most ez van. Az új lemezt meg lehet venni, ez is konkrét segítséget jelent most, működik egy nagyon jó rajongói online szolgáltatásunk szokatlanul bő kínálattal – ezek is a fennmaradásunkat jelentik. Sokszor hallottuk, hogy a zenénk életet mentett, most a zenekar életét mentheti minden tranzakció.  

– A kollégák, más zenekarok részéről látsz-, tapasztalsz-e olyan alternatívát, amivel gyakorlatiasan át tudják vészelni ezt az időszakot vagy mindenki a saját találékonyságától függ?

– Mindenkinek saját stratégiája van, teljesen reménytelen a helyzet és még olyan komoly amerikai producerekkel, előadókkal is megjelentek interjúk, amikben arról számolnak be, hogy legfeljebb egy-egy Taylor Swift méretű sztár képes úgy túlélni mindezt, hogy még az embereit is átsegíti. Nagyon súlyos a helyzet mindenhol.

– Kivételt azért kérhetnek és kapnak is néhányan, mint például az Apostol együttes vagy Demjén Ferenc, akire nem vonatkozik a 450 fős közönséglétszám. Ha kérnétek, megkapnátok ti is?

– Itt valami furcsaság van a törvényekben, mert ugye a megfelelő távolságú ülős rendezvényre nem vonatkozik vagy mi, de őszintén szólva, már én is elvesztem a részletekben. Meg őszintén szólva, bele is fáradtam ebbe, hogy minden nap kövessem, éppen milyen bombát robbantanak az újabb jogszabályokkal. És már nem vagyok humoromnál, hogy ezeket viccesen kommentáljam, meg éppen már pont leszarom, hogy mit csinál az Apostol zenekar, amikor minden nap jön egy fájdalmas késszúrás, miután megtudhatjuk például, hogy a foci is művészet és társai. Nem nagyon lehet már ezekkel mit kezdeni, de nem nagyon kellene már tűrni – én azt mondom.