Petschnig Mária Zita: A növekedés alatt szemétdomb van (2.)

- 2017 óta négy százaléknál gyorsabban növekszik a magyar gazdaság. Van-e emögött valami szerkezeti változás?

- Van. Korábban általában a beruházások és a nettó export húzta a növekedést, az utóbbin az importot meghaladó exportot értjük. A választásokra fókuszáló gazdaságpolitika következtében a növekedés belső húzóerői lettek meghatározóvá. Az uniós pénzek mielőbbi felhasználását prioritásként kezelő gazdaságpolitika a beruházásokat pumpálta fel, a felfűtött jövedelemkiáramlás pedig a háztartások fogyasztását. Mivel mindkét belső növekedési tényező importigényes, ebben az évben a külgazdasági mérlegek már jelentősen romlottak.

- Erre mondja azt a magyar kormány – pár napja Orbán Viktor –, hogy a magyar gazdaság a saját lábán áll?

- Ez egy hatalmas hazugság, már csak azért is, mert a magyar gazdaság talán egész Európában a legnyitottabb. Nem tudunk megállni a saját lábunkon, hiszen az export és az import a bruttó hazai terméknek kb. a 170 százalékát teszi ki. Lehet, hogy a belső kereslet folyamatos élénkítése azt a látszatot kelti, mintha a saját lábunkon állnánk, de a vele párhuzamosan romló külső egyensúly ennek megálljt parancsol. Hosszabb távon meg azért nem tudunk megállni a saját lábainkon, mert azokat tönkretettük.

- Mivel?

- Az oktatás és az egészségügy tönkretételével leértékelődik a munkavégzőképesség. Amikor azt állapítják meg, hogy Magyarországon nincs a keresletnek megfelelő minőségű munkaerő, az azért nincs, mert nincs kellő tudás, és az oktatás szintjének lerontásával a helyzet csak fokozódik. Ha megnézzük a 2020-as költségvetést, azt látjuk, hogy a felsőoktatásra kevesebb jut, a középfokú oktatásra adnak többet, mert a szakképzést erőltetik. Nem akarnak kiművelt emberfőket, ne gondolkodjon itt senki. Ami az egészségügyi rendszert illeti: az emberek már félnek az állami egészségügy szolgáltatásait igénybe venni, és addig húzzák a betegségüket, míg nagy lesz a baj. A NER rendszere az emberek munkavégző képességét is lerontotta. De ugyanezt eredményezi, amikor kivonják a pénzt a környezetvédelemből, hiszen ez általában is rontja a létfeltételeket. Ez a három összetevő hosszabb távra előrevetítve is rongálja a növekedés hordozóját, a dolgozó embert.

- Mi a helyzet a versennyel, a sokszor emlegetett versenyképességünkkel?

- Ma Magyarországon gazdasági verseny helyett jobbára politikai verseny folyik. A vállalkozók abban versenyeznek, hogy minél közelebb kerüljenek a tűzhöz, a tűz körül lebzselőkhöz. Így lehet megrendeléseket kapni, lehetőségekhez jutni. Ha az innováció érdekeltségének, a termelékenység növekedésének mozgatórugója, a verseny kiiktatódik, akkor ez az ország olyan pályára van ítélve, amilyet a szocializmusban járt. Ott is ez volt. Az is egy vertikálisan felfűzött rendszer volt, a politikai bizottságnak alárendelt pártbizottságok irányították a gazdaságot, a tőkék allokációját. Jó, megengedem, nem teljesen ugyanaz ma helyzet, mint a múlt rendszerben; vannak azért még a nemzetközi piacokon versengő multik is, de azok is dörgölőznek a politikához, mert csak az tud igazán jól megélni, akinek jó politikai kapcsolatai vannak, és nem az, aki mondjuk, feltalál valamit. De nem is akar egy kisvállalkozó semmit sem feltalálni, nem akar kiugrani – a szocializmusban sem akartak kilépni az emberek az egyenszürkeségből, mert akkor rögtön levágták volna a fejüket -, mert megjelenik valaki, aki el akarja venni a vállalkozást. A gazdasági verseny hajtóerejének korlátozottsága és a tulajdon bizonytalansága, párosulva a munkavégzőképesség leromlásával hosszú távra kihatóan gyengíti a fejlődési esélyeinket.

- De mégiscsak van ötszázalékos növekedés…

- Igen, csakhogy alatta egy olyan szemétdomb van, aminek az eltakarítását egyáltalán nem látjuk.

- Pedig Orbánról azt mondják, hogy a költségvetést mindig kézben tartotta, és strukturálisan is kézben tartotta a folyamatokat. Elveszítette volna ezt a képességét, vagy sose volt rá igaz?

- Működőképes volt a rendszer, hiszen működött. A három százalékos államháztartási hiányra vonatkozó maastrichti előírást kétségtelenül tartották, muszáj volt, mert különben elvonták volna az uniós kohéziós pénzeket. Ezt pedig Orbán nem akarta. Nem akarta, hiszen ebből a forrásból építette ki a saját oligarchiáját. Most is hatalmas tartalékok vannak a költségvetésben, ami persze tervezési hiba is…

- Hiba, vagy szándékos?

- A szándékosság akkor volt, amikor 2016-ban elkezdték az előrehozott költségvetéskészítést, amikor nem a reálisan várható számokra építettek, hanem az előző évi tervadatokra. Ez azt jelenti, hogy ha nagyobb lesz a növekedés a tervezettnél, akkor nagyobb lesz a bevétel is, a szabadon felhasználható bevétel, viszont a kiadások nem szaladnak el. Így azóta évente többszázmilliárd, klientúrának kiosztható pénz képződött, amit rendre ki is szórtak.

- A közgazdászok azért abban is egyetértenek, hogy a társadalom nagyobbik része az elmúlt években jobban élt, nőttek a bérek, a reálnyugdíjak, és ahogy említette a választások előtt a pénzbőségből jutott a kormánynak osztogatásra is. Akkor vajon miért következett be most a választásoknál egy fordulat?

- A magyar emberek nem hülyék, legfeljebb félnek elmondani a véleményüket. Szeret mindenki jól élni, el is rakják a pénzt, de ez a pénz – szerintem - nem befolyásolja a döntésüket. Akad, aki azt mondja, hogy akkor fog összeomlani a rendszer, ha az emberek elszegényednek, a gazdaság megroppan. De nem. Ebben az évben is kétszámjegyű bérnövekedés van, nyugdíjprémiumot folyósítottak, a közmunkásoknak plusz egy havi bért adtak, rezsiutalványt kaptak a nyugdíjasok, és mégis mindez kevésnek bizonyult. Bizonyítván azt, hogy szociálisan nem lehet megvenni a társadalmat. Jászberény különösen megmutatta ezt. Mint ahogy azt is, hogy ott felszabadult valami erős kormányellenes indulat, megszűnt az apátia. Ugyanakkor arra is felhívnám a figyelmet, hogy azok a plusz juttatások, amelyekkel a kormány igyekezett megvenni a szavazókat, összességében nem tettek ki többet százmilliárd forintnál, miközben már eddig is több száz milliárdot szórtak szét másfelé. Úgyszólván alamizsna abból a kb. 1000 milliárdos többletből, ami idén a költségvetésben többletként képződik.

- De a politikai nyereség nincs meg belőle…

- Nincs. Annak idején a rezsicsökkentést el tudták politikailag is adni, de 2014-ben és 2018-ban azért tudtak nyerni kétharmaddal, mert gyenge volt az ellenzék, nem volt kire szavazni. Most viszont, miután sok helyen összeállt az ellenzék, volt kire adni a voksot. Nem véletlen, hogy a jobboldali sajtóklub résztvevői már kritikát fogalmaztak meg saját oldaluk felé, bírálták a kommunikációt. Azt a kommunikációt, amely arra jó, hogy kifizetőhelyként működjön a Rogán-féle minisztérium.

- Most mi az igazság: jobban élünk, vagy nem?

- A makrogazdasági számok azt mutatják, hogy az idén is hétszázalékos reálkereset-növekedés várható, és ezt nagyon is érzik az emberek. A foglalkoztatás már csak a külföldiek bevonásával növekszik, vagyis minimális a munkanélküliség.

- Melyik szektor szívja fel a külső munkaerőt?

- Főként az építőipar.

- Tehát, ha bekövetkezik az építőiparban egy visszaesés, akkor a trend megfordul?

- Igen. Egyébként az idei foglalkoztatás növekedést – negyvenezer embert – teljes egészében vendégmunkások adják. Feltehetően ez a magyarázata, hogy a kormány egyik akcióterve szerint támogatja a munkásszállóépítést.

- Ebből mit lehet kiolvasni?

- Többek között azt, hogy miközben migránsellenes szólamokat hallunk, a kormány támogatja, hogy jöjjenek ide külföldről munkások. Muszáj ezt tennie, mert olyan hazai tartalék, amely alkalmas volna munkára, eléggé képzett és akar is dolgozni, nincs.

- Összességében mi várható 2020-ra?

- A gazdaság dinamikája mérséklődni fog, mivel az uniós források jelentős részét a ciklus elején felhasználták, ennek következtében a beruházások sem nőnek már kétszámjeggyel, mivel nincs miből. Jövőre a magánberuházások sem indulnak olyan mértékben, mint eddig, igazodva a konjunktúra alakulásához. De az is fontos, hogy jövőre nem lesznek választások, nem kell udvarolni a lakosságnak, vagyis a jövedelemkiáramlás is mérséklődik. Nem lesz öt százalék közelében a növekedés, még a négyet sem fogja elérni.

- Az adatokból kiolvasható különben, hogy mennyire korrupciós a rendszer?

- Nem. Ezt nem lehet kimutatni. Az ellopott pénz is benne van a számokban. És azt sem tudjuk, hogy az ellopott pénz milyen arányban megy külföldre, illetve marad itthon. Ez a pénz le van fedve.

- Ha le is van fedve, azért mégiscsak fékezi a magyar gazdaságot, nem?

- Persze, hogy fékezi. Már csak azért is, mert csak a kliensek indulhatnak el a pénzekért, más már versenybe sem száll. Említettem: nincs verseny. Egy olyan, korlátozott piacgazdaság, mint amilyen Magyarországon kialakult, nem versenyképes. A külföldre kilopott pénz pedig nem itthon dolgozik.

- Korlátozott, vagy irányított piacgazdaság?

- Mindkettő. Azzal, hogy politikailag durván irányítják, egyszersmind korlátozzák is. Hozhatnak egymillió akciótervet, ha ezt nem küszöbölik ki, akkor nem lesz erősebb a magyar gazdaság versenyképessége. Az MNB 330 pontos versenyképesség-javítási javaslatának elemző részéből olyan reális kép rajzolódik ki, ami nagyon is figyelmeztető. És, amit javaslatként megfogalmaznak a bank szakértői, mind pusztába kiáltott szó marad, mert ahhoz rendszert kellene váltani, belátni azt, hogy 2010 után tévútra tévedtünk. De mintha a kormány saját versenyképességi programját is félre tették volna, amit ez év kora tavaszán tettek közzé határidőkkel, a felelősök megjelölésével. Tudja-e, hogy mi teljesült ebből eddig?

- Gondolom semmi.

- Téved, az Akadémia szétverése megvalósult. Itt tartunk.