Politikai elvárások helyett bizonyítékok döntsenek a letartóztatásokról

A politikai fenyegetések aláássák a jogállami működést

Ihász Sándor a beszélgetésben Bóka Jánosnak arra a kijelentésére reagált, amely szerint azoknak, akik politikai utasításra járnak el, vagy koncepciós perekhez asszisztálnak, politikai, jogi és anyagi felelősségre vonással kell számolniuk. A volt fellebbviteli főügyész ezt a megnyilvánulást a korábbi időszakokat idéző, elfogadhatatlan fenyegetésnek nevezte.

Úgy látja, az igazságszolgáltatás egészét – az ügyészséget, a bíróságokat és a vagyonvisszaszerzéssel foglalkozó szervezeteket egyaránt – hagyni kellene önállóan működni. Nem helyes, ha politikusok előre megfogalmazzák, milyen döntéseket várnak el, vagy minősítik a már meghozott ítéleteket. A szakmai munkát nem a politikai elvárásoknak, hanem a törvényeknek kell meghatározniuk.

Ihász szerint különösen fontos, hogy azokat a hivatalos személyeket, akik esküjüknek és szakmai kötelezettségeiknek megfelelően végzik a munkájukat, senki ne fenyegethesse következmények nélkül. A jogállami működéshez ugyanis elengedhetetlen, hogy az ügyészség arról döntsön, kit kell megvádolni, és kivel szemben nem indokolt vádat emelni, mindenféle politikai befolyásolás nélkül.

A volt főügyész a jogászok tiltakozásával is egyetértett, akik arra hívták fel a figyelmet, hogy az igazságszolgáltatásnak nem a közvélemény pillanatnyi elvárásait, hanem a jogszabályokat és a szakmai alapelveket kell követnie. Szerinte a politikai szereplőknek elsősorban példát kellene mutatniuk, és nem tovább szítaniuk a társadalmi indulatokat.

Három különböző célt nem lehet egyszerre követni

A vagyonvisszaszerzési ügyek kapcsán Ihász Sándor alapvető problémának nevezte, hogy szerinte a különböző hatóságoknál máig nem határozták meg egyértelműen, mit akarnak elérni. A NAV, a vagyonvisszaszerzési hivatal és az ügyészség munkáját összehangolt szakmai programnak kellene irányítania, de ennek egyelőre nem látja a nyomát.

Három lehetséges célt különített el: az érintettek letartóztatását és látványos megbüntetését, a bűncselekmények jogerős bizonyítását, illetve az eltűnt vagyon visszaszerzését. Ezek eltérő nyomozati stratégiát, prioritásokat és időzítést igényelnek. „Ha mind a hármat akarjuk, akkor abból semmi nem lesz” – fogalmazott.

A hatóságok közötti koordináció hiányát egy zenekar példájával érzékeltette: hiába vannak kiváló zenészek, ha nincs karmester, aki összehangolja a munkájukat, nem születik egységes produkció. Szerinte ugyanez történik akkor, ha az egyes szervezetek egymástól függetlenül, közös stratégia nélkül dolgoznak.

A Matolcsy-ügyet is ennek kapcsán említette. Felhívta a figyelmet arra, hogy a sajtóban ismertetett gyanúsítás, amely fiktív értékpapír-szerződések utólagos megkötéséről szól, szerinte nem feltétlenül kapcsolódik ahhoz az alapügyhöz, amelyben a jegybanki vagyon eltűnésének körülményeit kellene feltárni. Azt kérdezte, hol tart annak a korábbi nyomozásnak az eredménye, amelyet az Állami Számvevőszék 2022-es feljelentése alapozott meg.

A letartóztatások indokoltságát ügyenként kell vizsgálni

A műsorvezető arra is rákérdezett, hogy Ihász Sándor a jelenleg letartóztatásban lévők közül kinek az ügyében tartja elhamarkodottnak az intézkedést. A volt fellebbviteli főügyész erre azt mondta, hogy az egyes ügyek és az érintettek személyi körülményeinek ismerete nélkül nem lehet felelős véleményt mondani.

Hangsúlyozta, hogy a letartóztatásnak törvényben meghatározott feltételei vannak: ilyen lehet a szökés vagy elrejtőzés veszélye, a bizonyítékok eltüntetésének kockázata, illetve a bűnismétlés lehetősége. Önmagában a gyanúsítás súlya nem elegendő, a különös letartóztatási okokat is vizsgálni kell.

Ugyanakkor a letartóztatások gyakorlatát erősen kritizálta. Szerinte az elrendelés és a hosszabbítás sok esetben automatikussá, formalizálttá vált, miközben az egyéni körülmények tényleges mérlegelésére lenne szükség. Példaként említette, hogy ismeretei szerint egyes megyékben a letartóztatásra irányuló indítványok száz százalékát elfogadják.

Ihász a legfőbb ügyészség átszervezésének és a korábban lezárt vagy érdemben nem vizsgált ügyek újbóli áttekintésének szükségességéről is beszélt. Az új legfőbb ügyész, Fejes Péter nyilatkozataiban három olyan szakmai felvetést is talált, amellyel egyetértett. Hozzátette azonban, hogy a korábbi ügyek felülvizsgálatának valódi szakmai munkán kell alapulnia, nem pedig politikai elvárásokon.