Polónyi István: az átszervezéssel a Fidesz megszállta az egyetemeket 1. rész

A Telexnek adott interjúban Palkovics László elismerte, nem bölcs dolog, ha a politika rátelepszik a kuratóriumokra, és Fidesz-káderekkel töltik fel azokat. Nem késői egy kicsit ez a felismerés, nem ő volt az a miniszter, aki ezt a változást minden fázisában végigvitte? 

Ő hajtotta végre. Palkovics egy nagy szélkakas, és nagyon voluntarista ember, aki nem igazán az oktatáspolitikába való. Ő nagyon szolgai végrehajtója volt annak, amit Orbán akart. Tulajdonképpen Stumpf Istvánt kell olvasgatni, ő volt az, aki világosan kifejtette, hogy kik is valók a kuratóriumokba: nem mindenfajta kozmopolita, hanem népnemzeti gondolkodású emberek. Orbán maga is nyilatkozta, hogy az egyetemi kuratóriumokba kifejezetten a nemzeti szempont alapján tesznek embereket, úgy, hogy „internacionalista-globalista” személyek ne lehessenek a tagok között. A miniszterelnök úgy fogalmazott: „Én nem tudok jó szívvel javasolni senkit sem egy ilyen kuratóriumba, aki egyébként egy internacionalista-globalista szemléletű ember. Mert akkor az egyetemeket is ilyen irányba vinnék el.” Palkovics nyilván ezt hajtotta végre. És a mai napig ebben semmi változás nem történt azon túl, hogy a miniszereket, kormányzati tisztségviselőket kivették, de gyakorlatilag ugyanolyan Fidesz-kádereket tettek a helyükre. 

Mi volt a cél? 

Elég jól látszik az egyértelmű cél: a politikai megszállás. A 2022-es választások előtt nyilvánvalóan azért lépték meg, hogy a voksolás után is uralják ezt a szférát. Ebből is látszik, a Fidesz félt attól, hogy esetleg elvesztik a választásokat, és az átszervezések arról szóltak, ha mégis bukna Orbán, legyen menekülési út. A politikai megszállást pedig igazolja, hogy a mai napig cserélgetik ezeket az embereket, de a dokumentumokban szó sincs arról, hogy ezeknek a kuratóriumoknak bármilyen anyagi, vagy erkölcsi felelősségük lenne. A kuratóriumi tagok nem leválthatóak, gyakorlatilag a halálukig vagy a lemondásukig tart a kinevezésük, és úgy tűnik, majd ők kooptálják a tagokat. Itt nagyon sok helyen kilóg a lóláb. Az, hogy mindezen mit tudnak, vagy mit akarnak majd változtatni, egyelőre nem világos, miközben azért az már látszik, hogy nagyon komoly veszteségek lesznek, ha nem sikerül. 

Milyen veszteségek?

Nem is annyira az Erasmus+, persze az is, hiszen az nem csak a diákok, hanem a fiatal oktatók cseréjéről is szól. Ez is egy nagyon fontos elem, még akkor is, ha kevesebb szó is esik róla, hiszen a fiatal oktatók az Erasmus+-szal tudnak „mozogni”. És ne felejtsük el a Horizont Európa programot. Merkely professzor, a Semmelweis Egyetem rektora már nyilatkozott róla, hogy többmilliós euroveszteséget várnak. Főleg a környezetvédelem, az egészségügy, a gyógyszerkutatások területén a Horizont egy nagyon fontos program. Ezek a programok nem pótolhatók. Ha megnézzük a jövő évi költségvetést, akkor kétségtelen, hogy a kormány betervezett olyan pénzt, amit ezeknek a programoknak a kiesésére szánt. Bár nincsenek így kommentálva, de megjelent egy ilyen összeg, ami arra utal, hogy a kormány már elkönyvelte, ez a veszett fejsze nyele, és nyilván nem is akar az egyetemi rendszerén változtatni. Orbán nem arról híres, hogy visszakozik ilyen dolgokban, ahová egyszer betette a lábát, ott benn is marad. Lehet, hogy majd toldozgatják, foltozgatják, és nem annyira nyilvánvaló Fidesz-kádereket tesznek oda, de a konstrukció olyan, hogy már nem is lehet elképzelni olyan összetételt, ami jól működne. 

Mennyire egyformák ezek a kuratóriumok?

Elég különbözőek. Van, ahol benne van a rektor vagy valaki – esetleg többen is – az egyetemről, utána a nyakukba van rakva általában valamifajta Fidesz-káder, többnyire vállalati vagy miniszteriális ember. Meg egy másik fideszes is. A kuratórium jól láthatóan úgy van „megszerkesztve”, hogy a többség fideszes legyen. Ha elgondolkodnánk, mit lehetne csinálni, nem is tudnánk, kit tegyünk oda, hogy ne gyanakodjon senki, ő nem fideszes. Tulajdonképpen a konstrukció a rossz, hiszen olyan hatalmat adott egy néhány fős testületnek, ami gyakorlatilag felülírja az egész egyetemi autonómiát. Az más kérdés, hogy van rektor, aki arról nyilatkozik, hogy az ő dolgába nem szólnak bele. Az övébe lehet, de itt nem egy egyetemről van szó. Ez ahány egyetem, annyi fajta lehet. 21 egyetemet szerveztek át, és szinte mind másfajta elven működik. (A 64 magyarországi felsőoktatási intézmény közül mindössze hat – a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Magyar Képzőművészeti Egyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az Eötvös József Főiskola – maradt állami kézben – a szerk.) Az SZFE-en a Nemzeti Színház igazgatója mindenbe beleszól. Annyira nyilvánvaló a politikai beleszólása, hogy már állítólag a Fideszen belül is sokan mondják, nem jó az a konstrukció, amit ő csinált. A másik oldalon ott van a Corvinus, ahol csak kívülről jövő menedzserekből állították össze a kuratóriumot, akik már egymással is veszekednek. Állítólag ezért is mondott le a rektor. Pedig az az érdekes, hogy a Corvinus – és talán még a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) – olyan, ahol valóban nem a költségvetés finanszírozza a működést. (Az más tészta, hogy az is kilopott pénz, mert azokat a MOL-részvényeket meg állami kötvényeket kapták, amelyek eddig a költségvetésnek vitték a pénzt, vagyis az állam az egyik zsebéből a másikba rakta át.) De annyiból más a Corvinus finanszírozása, hogy az összes többi egyetem gyakorlatilag pontosan ugyanolyan költségvetési szerv, mint eddig volt, csak az alapítvány kapja a pénzt, és innentől nem látható, hogy mit csinál vele. Lényegében megoldották azt, hogy ezeknek az intézményeknek teljesen átláthatatlan legyen a költségvetése. 

Az állami egyetemek finanszírozása miben különbözött ettől?

Az állami egyetemek költségvetése nyilvános dolog volt, nyilvánosságra kellett hozniuk, hogy mennyi pénzt költenek például bérre, fejlesztésre, egyébre. Az alapítványi átszervezéstől kezdve a dolog abszolút zárt, azt csinálnak, amit akarnak, nem látni bele. Gyakorlatilag ez eliminált olyan alapvető elvárásokat, amelyek napjainkban általánosak az Európai Unióban: az átláthatóságot és az elszámolhatóságot. Ezt az unió bármelyik intézménye automatikusan prezentálja. Átlátható a működésük és elszámoltathatók. Magyarországon nem.

Mibe szólhatnak bele a kuratóriumok? 

Ha a felsőoktatási törvényt megnézzük, akkor a szabályozás szabad kezet ad a kuratóriumoknak. Ahány egyetem, annyi fajta a kuratóriumok beleszólása. Van olyan egyetem, ahol a kuratórium mindenbe beleszól. A Corvinuson gyakorlatilag mindent a kuratórium határoz meg, a szenátusnak lényegében semmifajta hatásköre nincs azon kívül, hogy összecsapja a bokáját. Vannak olyan egyetemek – állítólag ilyen a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME), és az Állatorvostudományi Egyetemről is ezt mondják –, ahol a szenátus megőrizte a hatáskörét, de a kuratóriumok összetétele olyan lobbiból áll, amely az adott szakmához kötődik. A Debreceni Egyetemen viszont jól láthatóan egy külső ember, Kossa György, az ITK-Holding elnök-vezérigazgatója vette át a kuratórium fölött a hatalmat, és többek között benne van még egy Fidesz-képviselő, az egyetemről a rektor, a volt rektor, az alapítvány titkára a kancellár. Mivel onnan mentem nyugdíjba, tudom, hogy Kossa György minden két hónapban előadást tart a professzoroknak arról, hogy hogyan működik egy egyetem. Ezek az emberek tökéletesen alkalmatlanok, nyilván életükben nem vezettek egyetemet, de ez abszolút nem zavarja őket, viszont jól láthatóan felhatalmazva érzik magukat, merthogy ők azért lettek oda kinevezve, hogy behozzák a magánszféra gondolkodását. Ugyanakkor a Szegedi Tudományegyetem egy kicsit más, ahol a volt rektor, Szabó Gábor a kuratórium elnöke, és állítólag megpróbál egyensúlyt teremteni a kuratórium és a szenátus között. Mindezt persze vizsgálni kellene, mert kutatás ebben az ügyben eddig nem folyt, így csak „pletykákból” lehet tudni, hogy ahány egyetem, annyi fajta a kuratórium és a szenátus együttműködése. De az mindegyikre igaz, hogyha egyszer a kormány rámordul a kuratóriumokra, akkor biztos, hogy összecsapják a bokájukat, és azt fogják csinálni, amit a kormány akar. Még, ha a választásnál zavar is keletkezne az űrben, tehát az ellenzék akarna nyerni, ezek a kuratóriumok akkor is a bukott NER-t fogják szolgálni az utolsó leheletükig. És leválthatatlanok. A törvény pedig megváltoztathatatlan, hiszen kétharmados. Magyarul a rendszert úgy építették ki, hogy az egyetemek dolgába bármikor beleszólhat a politika. Persze, mondhatják azt, hogy a politika nem akar beleszólni. Lehet, hogy nem akar, de bármikor bele tud szólni. Az igazi problémát én abban látom, hogy a politikának ki van szolgáltatva ez a rendszer, akkor is, ha a politika esetleg „jólelkű” – amit én nehezen tudok elképzelni –, de épp a Corvinus botránya mutatta meg, hogy kuratóriumi tag rokonát le kellett vizsgáztatni. És lesz még ilyen. Deutsch Tamás is egy kicsit ehhez hasonló módon szerzett diplomát. Az egyetemek mindig hajlottak a politikai kiszolgáltatottságra, de ez a politika végképp egy olyan erőteret teremt, amiben a politikai kiszolgáltatottság magától értetődő, szinte törvényszerű. Ez olyan lesz, mint a rendszerváltás előtt volt, amikor a párt bizony odatelefonált: „hát, gyerekek, azért az az ember ne legyen már tanszékvezető.” És akkor nem lett. Ez az egyik oldal, de van még egy másik oldala is ennek az átszervezésnek, az pedig gazdasági. 

(Folytatjuk)