Polyák Gábor: szabályozásért kiált a közösségi média

A leköszönő amerikai elnököt immár szinte az összes közösségi média-oldalról kitiltották, amiből óriási vita kerekedett. De kinek van igaza? Mindenkinek, vagy senkinek? 

Erre a kérdésre nincs egyértelmű és határozott válaszom. Tudok érvelni pro és kontra. Az kevéssé vitatható, hogy az ideiglenes felfüggesztés biztosan jogos volt, miután Donald Trump felszólítása nyomán érte támadás a washingtoni Capitoliumot. Ugyanakkor örök időkre kitiltani valakit bármilyen nyilvános felületről, az a cenzúrának olyan megnyilvánulása, amivel nem lehet együtt élni. Ha egy állami szerv tenne ilyet, mindenki nagyon felháborodna. Csakhogy itt nem állami, hanem magánszervezetekről van szó. Ezek a cégek a saját szerződési feltételeik alapján teszik hozzáférhetővé a felületeiket. Trumppal pedig nyilvánvalóan mindig is megengedőbbek voltak, mint egy átlagos felhasználóval. 

Ez azt jelenti, hogy a világ vezető hatalmának demokratikusan választott első embere többet megengedhet magának, mint bárki más? 

Az elnöknek valóban igen nagy a politikai és a morális felelőssége. A konkrét esetben azonban a pozíciója már nem adott védettséget. Egy újság, egy szerkesztőség megtehette volna, hogy ezek után nem hívják be, nem kérdezik, vagy ha válaszol, reagálnak a megszólalásaira. Ezek a felületek viszont nincsenek abban a helyzetben, hogy szakmai úton moderálják a beszélgetést, csak ilyen szélsőséges eszközeik vannak – letöltés, letiltás –, ami persze látványos vitát generál. Értelmezhetjük ezt úgy is, hogy a Google, a Facebook, vagy a Twitter – erőteljes módon – kifejezte véleményét Donald Trumpról. Mellesleg ez aligha akadályozza meg a leköszönő elnököt, hogy elmondja, amit akar. Ráadásul eddig haszonélvezője volt annak, hogy teljesen felfordította a kommunikációt, mert napi gyakorlattá tette, hogy ez immár újságírók nélkül történjen. Trump bűne, hogy a Facebook vagy a Google most bármit megtehet. Csak ő nyert a szabályozásnak azokkal a hiányosságaival, amelyeket most szemére vet ezeknek a szolgáltatóknak. Ő volt a világon az egyetlen ember, akinek lehetősége lett volna, hogy bármilyen szabályozást kidolgoztasson velük szemben. Csakhogy ez nem állt érdekében, hiszen 2016-ban éppen az ő segítségükkel nyert és egész elnöksége alatt kihasználta ezeknek a rendszereknek a szabályozatlanságát. Jó volt neki, hogy a zavarosban lehetett halászni, és most ez ütött vissza. 

Vagyis ezek a cégek végül is azt csinálnak, amit akarnak?

Napjainkban a digitális kommunikáció jelentős része ezeknek a globális monopóliumoknak a felületein zajlik, ami megnövelte a felelősségüket is. Megjegyzem, egyáltalán nem kívánták ezt a szerepet, eredetileg csak pénzt akartak keresni és nem számítottak rá, hogy a politikai kommunikáció fő fórumaivá váltak. A mostani helyzetet viszont láthatóan sem ők, sem a jogalkotó nem tudja kezelni. Ha a Google, a Facebook, vagy a Twitter nem töröl valamilyen gyalázkodó tartalmat, vagy álhírt, azért kárhoztatjuk őket. Most meg az a baj, hogy kitiltottak egy őrjöngő elnököt. Ezekben a kérdésekben csak a jogalkotó képes döntést hozni és az Amerikában működő nagy cégek ügyében ez az amerikai jogalkotó dolga. 

Várható mostanában valamilyen lépés? 

Igen, Amerika mozgolódik, már a választási kampány idején is lehetett hallani, hogy elindultak versenyjogi eljárások. Igyekeznek nyesegetni a túl nagyra nőtt cégeket, például a Facebookról leválasztani az Instagramot és a WhatsAppot. Hogy ez mennyi ideig húzódik és mennyire lesz sikeres, azt persze most még nem lehet tudni. Jelenleg úgy látszik, mintha a liberális oldal és gondolat lenne e vita nyertese. 2014 óta viszont éppen ők követelték a leghangosabban, hogy államilag szabályozottan, átlátható módon működjenek ezek a szolgáltatók. Vagyis nem menti meg őket, hogy Amerikában most nem a szélsőjobboldal került hatalomra. December közepén az Európai Unió is letett az asztalra két szabályozási csomagot. Még csak az első szövegtervezetek készültek el és messze vannak attól, hogy elfogadják őket, de foglalkoznak a szolgáltatók felelősségével, piaci helyzetével, választ keresnek arra, mit tehetnek meg a versenytársaikkal és a fogyasztóikkal szemben. Egyértelmű beavatkozás készül tehát ezeknek a cégeknek az életébe, de nem úgy, ahogy Orbán Viktor képzeli, hogy majd Varga Judit és baráti köre megoldja ezt a problémát.

Pedig a magyar igazságügyi miniszter nagyon aktív volt ebben az ügyben, hiszen – amúgy facebookos bejegyzéseiben – magáncenzúrát, és digitális imperializmust is emlegetett. 

Ezek jól elővehető lózungok, miközben tény, hogy senki sem tudja, pontosan miképpen is működnek ezek a cégek. Könnyű ilyenekkel támadni őket, de ez nem feledteti, hogy mégiscsak a Fidesz volt az, amely troll-hadsereget működtetett. Orbán Viktor is szívesen használja a Facebookot, tavasszal ott jelentette be még a digitális oktatásra való átállást is. Vagyis politikai haszonélvezői a szolgáltatásnak, ők költik ott a legtöbb pénzt is hirdetésekre. Attól, hogy Orbán Viktor, vagy Varga Judit, de akár Kovács Zoltán államtitkár mondja, a hazugság még hazugság marad. Vagyis, ha tilos hazudni, akkor nekik is tilos, nemcsak azoknak, akiket ők éppen nem szeretnek. Mindig ők emlegetik a kettős mércét, miközben épp úgy alkalmazzák, mint az amerikai elnök. Addig rendben van minden, amíg őket nem bántják, de amint belekerülnek a szűrőbe, azonnal cenzúrát kiabálnak.

Van-e a kitiltáson kívül más módszer is arra, hogy valakit kikapcsoljanak a közfigyelemből, amikor például erőszakra szólít fel? 

A Twitter már régóta jelezte, hogy amit az amerikai elnök a Covid-járvánnyal, vagy később a választási eredményekkel kapcsolatban posztolt, azok nem bizonyított állítások. Trump tehát nem most, először szembesült azzal, hogy nem nyelnek le mindent ezek a platformok. Elképesztő őrültségeket beszélt mindkét ügyben, de könnyű belátni, hogy egy ilyen polarizált világban nagyon nehéz finom eszközökkel meggyőzni a közönséget. Amikor a Trump-hívők látják ezeket a piros betűs beírásokat, csak megerősödik a hitük, hogy az elnöknek biztosan igaza van, mert lám-lám, a másik oldal azt akarja elhitetni velük, hogy az elnök hazudik. A legkeményebb Fidesz-rajongói magot – amely persze nem ugyanakkora, mint a Trump-hívők tábora –, de akár Gyurcsány Ferenc követőit sem lehet észszerű üzenetekkel kibillenteni a meggyőződésükből. Itt ugyanis érvek állnak szemben hitekkel és az érveknek ebben a helyzetben nincs súlyuk. 

Már ön is említette, hogy Trump volt az első olyan elnök, aki főleg a közösségi médiában kommunikált. De vajon ez a jövő?

Azért a közösségi média használói eddig is elmentek olyan olyan helyekre, ahol nem kellett kényes kérdésekre válaszolniuk. Trump is szerepelt a Fox TV-ben, Orbán Viktor ugyancsak megtartja a szokásos péntek reggeli szeánszot a Kossuth Rádióban. Ráadásul az is tény, hogy aki egész nap a Twitteren lóg, annak ez a kormányzás egyéb területeiről vonja el a figyelmét. Egy amerikai elnök aligha engedheti meg magának, hogy munkaideje jelentős részét média-fogyasztással és média-használattal töltse ki. Joe Biden alkatilag nem az, aki ezt az eszközt használná, tehát csökken majd a Twitter szerepe. Orbán Viktorból sem lett egy közösségi média-influenszer. Most várhatóan egy olyan időszak következik, amikor a közösségi médiának kisebb szerepe lesz.

Akkor már csak az a kérdés: helyes volt a kitiltás? Lehet erre egy szóval válaszolni? 

Nem volt helyes, mert így elvonja a figyelmet lényeges kérdésekről. Arról kellene beszélni, hogy miért ilyen polarizált a társadalom, mi köze van ehhez a közösségi médiának, és miképpen lehetne jobban szabályozni egy demokratikus koordináta-rendszerben ezeknek a szolgáltatóknak a működését. Ehelyett egy bukott elnökről beszélünk, és azért haragszunk, mert egy ilyen erős lépést tettek vele szemben.