Praktikák és lejárt lemezek – jogállamiság helyett
Az Európai Unió luxemburgi székhelyű bírósága elutasította a magyar kormány keresetét, amellyel azt akarták elérni, hogy ne folytathassák tervezett jogállamisági eljárást. Ez még a 2018 őszen készült jelentésen alapul, amit Judith Sargentini akkori európai parlamenti képviselő készített. Ebben sorra vette azokat az eseteket, amikor Magyarország szembement az unió alapértékeivel. A magyar beadvány azt sérelmezte, hogy a parlamenti szavazásnál megsértették az unió működéséről szóló szerződést, mivel azoknak a voksát nem vették figyelembe, akik tartózkodtak. Balázs Péter volt külügyminiszter és uniós biztos szerint brüsszeli-luxemburgi és budapesti oldalon is politikai üzenete van a történetnek. Vele beszélgettünk.
– Mi az uniós bírósági döntés jelentősége?
– Megerősítette azt, amit eddig is tudtunk. Az Európai Parlamentben már 2017 óta érvényes az a szabály, hogy a jelentésekről szóló szavazásoknál az igenek és a nemek aránya számít, a tartózkodás pedig azt jelenti, amit maga a szó is kifejez: az illető nem óhajt voksolni, tehát szavazatot egyik oldalra sem ad. Így a tartózkodás nem számít a kétharmados többségnél. A távollévő lényegében ugyanabba a kategóriába tartozik, mint aki a tartózkodás gombot nyomja meg, mert egyiket sem veszik figyelembe. A bíróság most – magyar kérésre – hivatalosan is megerősítette ezt az álláspontot. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a 2018 szeptemberében nagy többséggel – és sok néppárti képviselő szavazatával – elfogadott Sargentini-jelentés továbbra is érvényes.
– Erre mondja azt a magyar igazságügy-miniszter, hogy ez boszorkányüldözés.
– A magyar kormány – akárcsak szövetségese, a lengyel is – már nem először igyekszik úgy menekülni hasonló ügyekben, hogy időt húz, utóvédharcokat folytat, vagy éppen bírósághoz fordul. Ezek a technikai jellegű kötözködések azonban nem változtatnak az ügy politikai jelentőségén. Vagyis azon a kétségtelen tényen, hogy az Európai Parlament igen nagy többséggel elítélte azokat a magyar kormányzati praktikákat, amelyek sértik a jogállamiság normáit.
– Ezzel nyilván tisztában van Varga Judit is, aki az ítélet kapcsán politikai motiváltságot emlegetett.
– Boszorkányüldözésről akkor szoktunk beszélni, amikor politikai vagy érzelmi okokból rágalmakkal, hamis vádakkal illetnek valakit. Itt azonban semmiféle hamisságról nincs szó. Judith Sargentini holland képviselő tucatnyi, egyébként régóta közismert ügyben összegezte az akkori állapotokat Magyarországról. A kormány próbált ezekkel vitába szállni, kikezdeni egyik vagy másik megállapítást, de a politikai konklúzió csak az lehet, hogy baj van Magyarországon. A kabinet sokszor eltért az unió jogállami normáitól és ezért az Európai Parlament – mint politikai testület – igen nagy többséggel úgy találta, hogy indokolt az úgynevezett 7-es cikk szerinti eljárás megindítása. Mindennek a politikai üzenete az, hogy veszélyben van a jogállam és ezen az sem változtat, hogy a magyar kormány azzal érvelt, csak 14 további „igen” szavazattal lett volna meg a kétharmados többség, ha beszámítják a jelenlévő és tartózkodó 48 képviselőt. Ezzel tehát kétségbe vonja a voksolás szabályosságát. Amit most a bíróság visszautasított.
– Az a baj pedig, amit az imént említett, 2018 óta egyfolytában fennáll, különben nem tartanák napirenden a Sargentini-jelentést, noha az unió malmai közismerten lassan őrölnek.
– A 7-es cikk szerinti eljárás folydogál a maga módján, legközelebb június 22-ére tűzték ki a téma megtárgyalását az általános ügyek tanácsában. Ezt a lassúságot az is magyarázza, hogy az uniónak közben voltak nagyobb és fontosabb ügyei, mint például a járványhelyzet megoldása. A dolog azonban megy a maga útján, eközben az új jogállamisági eljárás is érvényes már, és lehet, hogy hamarosan azt is alkalmazzák.
– Mindez összefügg azzal, hogy a jelentés megszületése óta az Európai Néppárt kizárta soraiból a Fideszt?
– Fordítva mondanám az okozati összefüggést. Annak, hogy a jogállamiság megrendült Magyarországon és ezt az Európai Parlament is megállapította, igenis volt szerepe abban, hogy a néppárt úgy döntött, megválik a Fidesztől. Ez még akkor is tény, ha Orbán Viktor az utolsó másodpercben úgy tett, mintha önként távozna. A lényeg az, hogy az Európai Néppárt nagy családjában, ahol mintegy 50 párt van jelen, többséget kapott az az álláspont, hogy a Fidesztől meg kell szabadulni.
– Ez azonban nemcsak a Fideszre vet rossz fényt, hanem Magyarországra is.
– A Fidesz több mint egy évtizedes regnálása óhatatlanul visszahullik az ország és az egyes állampolgárok megítélésére is. Egy gondos újságíró, ha pontosan fogalmaz, ügyel rá, hogy a kormány nem azonos az országgal és a néppel, indokolt tehát a kormány tetteit mindig különállóan minősíteni. A közvélemény szemében azonban sajnos ráragad minden egyes magyar állampolgárra az, amit a hatalom tesz.
– Ráadásul már régóta kampány-üzemmódban él a politika és napjainkban a frontok nyilvánvalóan élesednek.
– Tény, hogy a nemzetközi színtéren jobban figyelnek azokra az országokra, ahol választás közeledik. Most az látható, hogy lerágott csontok és régi lemezek forognak ebben a kampányban. Az, hogy a Fidesz 12 év után nem tud az asztalra tenni egy előremutató programot, szegénységi bizonyítvány. Bár eddig sem erőltették meg magukat, az utóbbi két választáson mindig azzal a felkiáltással győztek, hogy „folytatjuk”. De az, hogy változatlanul a 13 éve nem hatalmon lévő Gyurcsány a fő ellenség, vagy előveszik a hat éve lejárt migrációs lemezt, az a témák fonnyadtságát jelzi. Még egy rezsicsökkentés jellegű bűvészmutatványra sem futotta, miközben Brüsszellel szemben naponta élesítik a kifogásaikat.
