Problematikus azt mondani, hogy Magyarországon fasizmus van

Müller már 2013-ban azt írta, hogy Európa már nem a demokrácia szinonimája, és erre Magyarország indította, most azonban az EU-ban már legalább két ilyen ország van, ahol erősen megkérdőjelezhető a demokrácia és a jogállamiság, ha még de facto nem rombolták le. Akadnak emellett további jelöltek is, egyebek közötti Szlovénia. Nem láncreakcióról van szó, mert a fogalom automatizmust sugallna. Inkább az a helyzet, hogy Orbán megírta az útmutatást ahhoz, hogyan lehet aláásni a demokráciát és a jogállamot, hogyan lehet az orránál fogva vezetni az EU-t, és ez a tudás most bárki számára hozzáférhető, miközben az EU-nak még nincs válasza erre – mondta Müller a Die Welt-nek.

A maga részéről még mindig jobboldali populizmusnak minősíti azt, ami Magyarországon folyik, de vannak politológusok, akik „az f-fel kezdődő szót használják”. A fasizmus-diagnózist azonban Müller problematikusnak tartja. Úgy látja, van kultúrharc, vannak kísérletek a társadalom homogenizálására, és mindez egy tekintélyelvű kleptokrácia égisze alatt. Közben azonban virágzik a konzumkapitalizmus, nem mobilizálják a tömegeket, és nem létezik az erőszak hisztérikus dicsőítése. „Ha ma azt mondjuk, hogy Magyarországon fasizmus van, az emberek odamennek, körülnéznek, és azt mondják: ha ez a fasizmus, akkor elég nyugisnak látszik” – figyelmeztetett Müller.

Kifejtette, hogy automatikusan mindig azt feltételezzük, csak demokratikus gondolkodású emberek tanulnak a történelemből. Ám a helyzet alighanem az, hogy a későbbi autokraták közül sokan – ha nem is mindnyájan – szintén tudják, hogy ma olyan világban élünk, amelyben a XX. század jogsértéseit idéző képek ártanak nekik. Ezért ezeknél nem lehet erőszak az utcán, és nem keletkezhet olyan benyomás, hogy maga az állam antiszemita. De persze mindig feszegetik a határokat, gondoljunk csak Orbán „pávatáncára”: pár lépés előre, és ha ellenállás van, pár lépés vissza. Emellett odahaza másként beszél, mint külföldre. Ez Müller szerint „perverz módon szintén tanulási folyamat: meddig jutok el ezzel?”.

Ha e század elején azt mondta volna valaki, hogy az EU-hoz 2004-ben csatlakozó államok némelyike 10-15 év alatt újra leépíti mindazt, ami a csatlakozás feltétele volt, akkor mindenki azt válaszolta volna, hogy az nem lehetséges, soha nem fogják megengedni, az európai értékek ezt megakadályozzák.

Az ilyen rezsimek sikereinek okai eltérőek Müller szerint. Magyarországról ezzel kapcsolatban kifejtette: a Fidesz tudatosan hozott létre kétharmados társadalmat, amelyben az alsó harmad leszakad. Nem épített jóléti államot, bár Orbán gyakran dicsekedett azzal, hogy ő plebejus. Magyarországon a német cégek szinte kínai helyzetet élveznek.

Müller sok egyéb mellett, kérdésre válaszolva szólt a sajtó válságáról is. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt években Amerikában is válságba került az újságírás, mert nem tudták, hogyan kezeljék Trumpot. A jobboldali populisták Európában is igyekeznek – főként az interneten – nyomást gyakorolni az újságírókra, azzal a jelszóval: „előbb bizonyítsátok be, hogy nem torzítotok el mindent baloldali-liberális perspektívájából”. Ilyenkor azonban az szokott lenni az egyetlen bizonyíték, ha hagyják, hogy valaki nem hagyja magának a témákat a jobboldali populistáktól diktálni, vagy hogy valaki visszariad attól, amikor a jobboldali populisták a demokrácia alapjait támadják. Trump például gyakran hasznot húzott abból, hogy sokan a kritikus tájékoztatástól a semlegesség látszólagos biztonságába menekültek. És a problémák erősíthetik egymást. A Magyarországhoz hasonló országokban egyszerűbb radikálisan lecsökkenteni a médiapluralizmust, mert számos médiavállalkozás már eleve gazdasági válságban volt. Ezek elhalása közvetlenül árt a demokráciának, ez az Egyesült Államokban empirikus alapon jól látható. Müller szerint magasak a falak az úgymond határtalan interneten is, de a net, a közösségi platformok még így is hatalmas potenciált jelentenek a demokrácia számára – mondta sok egyéb között Jan Werner Müller.