Pünkösdi királyném*
Kilencvenkét éves anyámmal népdalokat énekeltem abban a félórában, amennyit hetente nála voltam. (Tudom, nem volt tisztességes mindössze heti félórát tölteni azzal, akit talán a következő hét már nem talált köztünk, de… Nincs de! ) Anyám feküdt, karjában cső, felette zacskók, a csőben folyadék: naponta több liternek a testébe kellett szivárognia.
Különben ‒ azt mondta ‒ jól van, bár egyedül felülni, menni már nem tudott, csak olvasni és énekelni. Igaz, ének közben időnként elkapta a fuldokló köhögés, és akkor köpött és köpött, előtte stószban állt a papírzsebkendő, a dédunokák nem akarták meglátogatni.
Apám halála után néhány hónapig lélegeztető gépen volt, szót sem tudott szólni, nemhogy énekelni, az orvos azt javasolta, vegyük le a gépről, hagyjuk elaludni, neki már jobb lesz, de nem engedtük, mert nekünk rosszabb lett volna. Sok gyerek önző. Aztán eltelt hat év…
Anyám 90 évesen
Egyszóval énekeltünk anyámmal, azazhogy ő nem énekelt igazán, inkább csak mondta a szöveget, halvány a dallam, de pontos a ritmus. (Bizonyítékom a youtube-on látható, kántor unokájával énekel.) Arca rögtön kivirult, ha felismerte a dalt, várta, várta a pillanatot, figyelmesen hallgatta a nótákat sorban. Én pedig soroltam, mondtam, énekeltem, ami a nagy dalos könyvünkben szerepelt, s amit azokból ismertem. (Ma is meglep, mennyi népdalt szívhat magába egy magyar ember élete során. Kodály?) Egyszóval énekeltük a kilencvenkét évessel a népdalokat, a műdalokat, és bár agysejtjeinek már elenyészően kis részével rendelkezett, még mindig tudott húszat-harmincat. Ha mást nem is, a refrént.
Nyolcvanegy éve, ama pünkösdöt követően, amikor családostól társasutazásra vitték Lengyelországba, a barakkban két húgával is népdalokat énekeltek mintegy lelki megerősítésül, ami ‒ jó tudni! ‒ segíti a túlélést. Túl is élték, már ha ez életnek volt nevezhető utána. Tény: néhányszor ők is találkoztak Mengelével az appelplatzon, de anyám vaskézzel fegyelmezve, megmentette két testvérét a gáztól. „Korommal kifested a szemöldöködet, kihúzod magad, melleket előre!” Nem hiába nevezték lánykorában csendőrnek otthon.)
Anyám két húgával, akiket megmentett
Nos, szóval énekeltünk mindenfélét a kilencvenkét éves, lélegeztető gépről levett anyámmal, de főleg a Kossuth Lajos azt üzente kezdetű dalt kellett folyton ismételgetni, amelynek refrénjét tisztán és pontosan ritmizálta, úgy mint: Éljen a magyar szabadság, / Éljen a haza!
Mit mondhatok még? Éljen!
Nógrádi Gábor
(* Pünkösdi királyné ‒ a falu leányai közül évenként választott fiatal, aki elsősorban erényessége (szelídsége, szerénysége, szemérmessége, szorgossága) miatt nyerte el a kitüntető címet ‒ Sávout a zsidó Pünkösd. A hagyomány szerint ekkor veszi át Mózes a mindenhatótól a Tórát, Mózes öt könyvét, s ekkor hirdeti ki a tíz parancsolatot.)
