Pusztai Patrik: a jövőnket teszi tönkre a kormány, ezért bontjuk a kerítést
Jövő héten kezdődik az érettségi, eközben forrong az oktatás – elégedetlenek a tanárok, a diákok és a szülők. A kormány egyetlen ötlete az volt, hogy megrendszabályozza, megfigyeli a pedagógusokat és kirántja alóluk a védőhálót azzal, hogy elveszi a közalkalmazotti státuszukat. Szerdán az elégedetlen tanulókkal együtt vonult Pusztai Patrik, az MSZP ifjúsági tagozatának vezetője, őt kérdeztük arról, mit látott.
Úgy tudjuk, ott voltál a tüntetésen. Mit tapasztaltál?
Valóban ott voltam, pontosan azon kerítés mellett, amelyiket először elbontották. Egészen mélyen lehetett érezni az elkeseredettséget. És mindez azért, mert pontosan tudjuk, hogy éppen a jövőnket teszi tönkre a kormány. Ebből van elegünk, és ez a düh egyre csak gyűlni fog. Szerintem mindenkinek fel kell lépni a Fidesz antidemokratikus intézkedései ellen – magyar emberként, fiatalként és politikusként is így gondolom. Azon kívül, hogy ott vonulunk velük, megpróbáljuk felhangosítani a tüntető diákok hangját. Megyünk legközelebb is, és arra biztatunk mindenkit, hogy jöjjön el.
Oké, kibontják a kerítést, mi a következő lépés? Be a Karmelitába?
Nem hiszem, hogy a Karmelita lesz a következő lépés. A kerítés elbontása szimbolikus tett a diákok részéről is, a kerítés a rendszer szimbóluma. Ezzel jelezzük, hogy elegünk van, hogy egy ember köré épül az egész döntéshozás, és ehhez a döntéshozáshoz már szimbolikusan sem lehet hozzáférni, mert el van kerítve. Elegünk van a rendeleti kormányzásból, ami rólunk is egy személyben dönt. Ezért bontjuk a kerítést. Ezek a tüntetések nem akkor sikeresek, amikor végleg eltűnik az épületet „védő” kerítés, hanem amikor valódi javulás áll be az oktatásban. Viszont szétszedtük a pártállam szimbólumát, amiből nem kérnünk. Nem kérünk, mert a szüleink sem ilyen rendszerbe akartak minket felnevelni. Pont emiatt történt meg a rendszerváltás 1989-ben, de mondhatnám '56-ot, amikor szintén szimbólumokat döntöttek le a magyarok.
Ott voltatok a kerítésnél, szemben állva a rendőrökkel, mikor jött el az a pont, amikor rátok fújták a könnygázt?
Értelemszerű volt, hogy nem állunk meg a második és egyben utolsó kordon előtt. Ott akartunk lenni az épület falánál. A második kordonnál állítottak meg minket könnygázzal.
A TASZ szerint a rendőrök hibáztak.
Tegyük hozzá, hogy nehéz megítélni, hol kezdődik a szakmailag helyes és helytelen döntés egy ilyen kiélezett helyzetben. Egy dologra viszont nagyon kíváncsi lennék: ha a könnygázt fújó rendőrnek a saját gyereke az arcába kellene fújnia a könnygázt a Karmelitánál, akkor mit tenne? 18 éven aluli, kiskorúakra fújtak. Tudták, hogy újra jövünk, tehettek volna annyit, hogy nem lesz ott a kerítés vagy nem használják a könnygázt. Azt viszont remélem, hogy elhangzik otthon a rendőrnek a kérdés: apu, ma hány diáktársamat fújtad le könnygázzal?
Lehetett volna más megoldás is?
Egy-egy Kossuth téri tüntetésnél egyszerűen visszatartották a tömeget. Szerda estére olyan ponthoz jutottunk el Magyarországon, amikor a rendszer veszteseit sikerült a Fidesznek egymással szembeállítani. Amikor egy rendőr és bármelyik diák vagy tanár áll egymással szemben, akkor mindkét oldalnak van oka a frusztrációra, mindkét oldal a rendszer vesztese. Hiszen a rendőrök sincsenek jól megfizetve. Tuti biztos vagyok abban, hogy a rendőröknek nem a kint tüntető gyerekekkel van egyébként problémájuk, őket kivezényelték oda.
Nagyon remélem, hogy nem megy tovább a rendőrség ennél a pontnál. Sőt, le kell állniuk a könnygázzal, szoktuk skandálni: a könnygáz nem tanít! A könnygáz csak további dühöt szül. Ezt a dühöt pedig a rendszernek el kell viselnie, mert a rendszer okozza.
Politikusok is ott voltak ezen az eseményen. Gyakran éri őket a vád az állampárt részéről, hogy ők okozzák ezeket a feszültségeket. Te is ott voltál mint az MSZP egyik politikusa.
Egyrészt ez a diákok, civilek és a tanárok együttes ereje és dühe volt. Azon kívül, hogy egyetértünk velük, ehhez az eseményhez semmi köze nincs egyik politikai pártnak sem. És nem helyes áldozat szerepben tetszelegni a politikusnak. Viszont. Feladata van a politikusoknak, főleg a mentelmi joggal bíróknak. Segítsék a tüntetőket a nem erőszakos akaratuk és szándékuk végrehajtásában.
Ha kell, alakítsanak élőláncot két oldal, hogy egyenes útjuk legyen a tüntetőknek a Karmelitához. Ha kell, ők legyenek az élő pajzs, ami miatt nem fújhatnak könnygázt a tömegre. Ha kell biztosítsanak szabad utat az embereknek az MTVA stúdióiba. Ez a szerepe a politikusoknak, hogy segítsék az embereket. Nem pedig az áldozatszerep, mert akkor a Fidesz nyert. Az áldozatok a magyar emberek, nem pedig a politikusok.
Térjünk egy kicsit rá a státusztörvényre, amitől kirobbant ez az egész. A kormány már visszavont a státusztörvényből részeket. Ez miért nem elég?
Hagyjuk már! Ismerjük, mindig ezt csinálják. Ez egy régi és eddig viszonylag jól bevált taktika. Kicsit mindig túlnyúlnak annál a tervezetekben, mint amit el szeretnének érni. Aztán ha lázongunk, akkor visszakoznak egy kicsit, de csak annyira, amivel még így is elérik a céljukat. Most is mi történt? A törvény lényegén nem változtattak: a pedagógusok ugyanúgy elveszítik a közalkalmazotti státuszukat, amit nem akarnak. Az oktatási rendszer problémáit nem oldották meg, a pedagógusok fizetése sem változik valójában. Kunhalmi Ágnes is elmondta a Parlamentben: szégyen, hogy a magyar kormány az unióra mutogat, mert nem tud fizetésemelést adni a tanároknak a magyar államkasszából. Haveroknak soha meg nem térülő Vodafonera futja ugye, a tanárokra már nem.
