Radó Péter: 2010 óta mindent EU-s pénzekből finanszíroztak, amivel kárt okoztak a közoktatásnak

Szakmai szempontból mi célja lehetett a Belügyminisztériumnak azzal, hogy az eddigi kompetenciamérés és az idegen nyelvi mérések mellé az általános iskolákban és a gimnáziumokban kötelezővé tette az idén szeptembertől a „kísérleti bemeneti méréseket” is?  Az online teszteket szinte az összes évfolyamnak ki kell töltenie…

Szakmai szempontból a dolog teljesen értelmetlen. Nem látom szakmai értelmét.

Miért?

Kezdjük azzal, hogy elnevezték bementi mérésnek, ami azt sugallja, hogy a kompetenciamérés, ami a tanév második felében van, az egy kimeneti mérés. De egy bemeneti mérést csinálni, utána négy-öt hónappal később pedig egy kimeneti mérést, teljesen értelmetlen. Négy-öt hónap alatt egyszerűen nem lehet teljesítményjavulást kimutatni. Egy, de inkább két éves távlat az, ahol olyan teljesítményjavulást várunk el a gyerekektől, ami már túl van a statisztikai hibahatáron. Szerintem az fog történni, hogy csinálnak egy bemeneti mérést, majd ugyanabban a tanévben egy kimeneti mérést, és utána az derül ki, hogy nincs igazi változás, vagy ha van is, az jellemzően a statisztikai hibahatáron belül van. Úgyhogy az adatok nem lesznek jók az égvilágon semmire. Hogyha valami szignifikáns változás előáll négy-öt hónapon belül, akkor pedig arra kell gyanakodni, hogy a két teszt nem ugyanazt a dolgot mérte, vagy másképp mérte, vagy valami módszertani különbség van a kettő között. Ez az egyik, ami szakmailag teljesen értelmetlenné teszi a dolgot. A másik: az egy dolog, hogy mérünk, de igazából az a kérdés, mire használják a mérési eredményeket. 

Mire?

Erről semmit nem lehet tudni. Három fajta cél van, amit egy mérés szolgálhat: az első a diagnosztikus mérés. Ez felméri azt, hogy mely gyerekek, mely területen szorulnak fejlesztésre, kiegészítő támogatásra, bármi ilyesmire. De a mérési szakértők azt mondják, hogy az országos, nagy standard mérések egyéni tanulói szinten szinte semmit nem mutatnak. Úgyhogy ezt a célt nyugodtan kilőhetjük, mert erre szakmailag nem alkalmas a dolog. A második cél az lehetne, hogy intézményi szintű fejlesztést támogasson. Ezt azonnal kilövi az, hogy egy tanéven belül méri a gyerekek teljesítményét, s ennyi idő alatt nem lehet kimutatni semmiféle hozzáadott értéket, vagy valami hasonlót. Ezért ez is teljesen értelmetlen. A harmadik pedig az, hogy valamiféle szakmai elszámoltathatósági célt szolgál a mérés, de ehhez nem kell megduplázni a teszteket. Egy tanévben egyetlen egy teszt erre bőségesen elegendő lenne. Ráadásul nincs értelmes szakmai visszacsatolási rendszer, tehát nem lehet értelmes következményt kapcsolni egy ilyen megduplázott méréshez. Azt kell, hogy mondjam, szakmailag annyira értelmetlen ez a dolog, hogy nem lehet rá szakmai indokot találni. Vagyis kizárólag szakmai megfontolások kívüli oka lehet a bevezetésének. 

Ugyanakkor a technikumokban és a szakképző iskolákban egyáltalán nem vezetik be, ott nem lesz kísérleti bemeneti mérés. Miért?

Már csak azért sem lesz, mert a kormány feladta a szakoktatás általános hátránykompenzációs funkcióját, amikor lebutította a szakképzést. A szakgimnáziumokat, a korábbi szakközépiskolákat részben visszacsinálták a 2011 előtti állapotba, de hát a szakképzést nem tekintik a köznevelés részének, ezért érthető. Ez csak az általános iskolákra és a gimnáziumokra vonatkozó intézkedés, és szakmailag teljesen és tökéletesen értelmetlen. Viszont cserébe jó drága.

Azt tudjuk, hogy mennyibe kerül? 

Fogalmam sincs, de a tanulói teljesítmények mindig nagyon drágák. Ha ezt megcsinálják olcsón, akkor pedig még inkább azt kell mondanom, hogy értelmetlenek és megbízhatatlanok lesznek az adatok. A mérések lebonyolításának az egyik legdrágább része az a rendszerbe épített minőségbiztosítás. Ha nem költenek rá eleget, akkor nem megbízhatóak az adatok, ha eleget költenek rá, akkor viszont borzasztóan drága. És ahhoz képest, hogy semmiféle éber állapotban megfontolható szakmai indoka nincs annak, hogy megduplázott mérést csináljanak, ez teljes pénzkidobás. Mégpedig sok pénz kidobása az ablakon. 

Mekkora terhet jelent ez a pedagógusoknak, és mekkorát a gyerekeknek? 

Az attól függ, hogy van-e értelme. Ha van értelme a mérésnek – a kompetenciamérésnek elvileg lenne értelme –, akkor ahhoz képest nem nagy megterhelés. Én nem szorongok attól, hogy a gyerekeket túlterheli, ha néha teszteket kell kitölteniük, többé-kevésbé úgyis rendszeresen dolgozatot íratnak velük a pedagógusok. Ettől tehát nem félek. A központi mérést, az egyes mérések feldolgozását nem pedagógusok fogják végezni, tehát a pedagógusok szempontjából sem egy brutális nagy munkateher. Egyébként is, a pedagógusok rengeteg dolgozatot íratnak, tesztet töltetnek ki. Ahhoz képest nagy munkaterhelés, hogy nincs értelme. Ha lenne értelme, ez a szempont fel sem kellene, hogy merüljön.

Egy pedagógustól hallottam, hogy az ő iskolájukban visszakérték a tanároktól a pár éve a pedagógusoknak munkára odaadott laptopokat, mert azokat be kell állítani a kompetencia mérésbe…

Hát, igen. Ha nem költenek a technikai feltételekre, akkor ilyen érdekes húzásokat csinálnak.

Azt is hallottam, hogy bizonyos EU-s források elköltését szolgálja ez a mérés…

2010 óta a legkontraproduktívabb marhaságokra, és kártékony dolgokra költenek EU-s pénztömegeket. Például EU-s pénzből fizették az egész szakmai ellenőrzési rendszer létrehozását, abból fizették a minősítési rendszert, a POK-ok létrehozását, EU-s pénzből fizették az egyentankönyvek gyors megíratását, mindent, amivel kárt okoztak a magyar közoktatásnak. Nem lepne meg, ha kiderülne, ebbe is becsatornáztak valami EU-s pénzt. Ennek nincs különösebb jelentősége, mert csak károkozásra használták fel az uniós pénzeket.