Radó Péter: az oktatás morális alapjait helyre kell állítani, ez súlyos etikai kérdés

– A társadalom válasza a magyar közoktatás jelenlegi állapotára, hogy a borsos szülői hozzájárulás ellenére, sorra nyílnak az új alapítványi és magániskolák?

– Nincs a társadalomnak válasza erre. Az alapítványi- és magániskolák azért nyílnak sorra, mert az oktatás szereplői közül azok, akik a döbbenetes kötöttség miatt nem tudják kiteljesíteni saját ideáljaikat az állami vagy az egyházi rendszeren belül, érzékelik, hogy van egy jelentős, fizetőképes középosztálybeli szülői igény arra, hogy kimenekítsék a gyerekeiket, és megteremtsék ennek a csatornáit. A kormány ezekhez nem nyúl, nem bántja őket, ennek megvan a tere. Itt egyszerűen kereslet és kínálat találkozik egymással, vannak emberek, akik jó iskolát szeretnének csinálni, és vannak emberek, akik meg menekülnének a rossz iskolákból.

– Akkor ez mégiscsak egyfajta társadalmi válasz…

– Ez nem társadalmi válasz. Társadalmi válaszról akkor beszélhetnénk, ha nem spontán folyamatok vezérelnék a dolgokat, hanem lennének olyan erős szereplők, akik nagy támogatottsággal a problémára megoldást keresnek. Ez nem megoldás a problémára, ez elmenekülés a probléma elől.

– Miért éri meg a szülőnek, hogy a gyerek olyan iskolába tanul, ahol 120-130 ezer forintot kell havi hozzájárulásként kifizetnie?

– Egy szülőnek bármi megéri, ha a gyerekéről van szó. Az alapkérdés nem is az, hogy megéri-e a szülőnek, hanem az, hogy kik azok, akiknek van ennyi pénzük ahhoz, hogy ezt kigazdálkodják. Vannak, akik ezt könnyen kifizetik, és vannak, akiknek ez borzasztóan nagy terhet okoz, de, mivel a gyerekükről van szó lemondanak másról, és erre költik a pénzüket. Ami teljesen érthető és világos.

– Ez tulajdonképpen a középosztály egy része?

– Hát, igen. Mert a hátrányos helyzetűek benne ragadtak az állami rendszerben, és esélytelenek.

– Miben különbözik egy alapítványi- vagy magániskola az állami közintézményektől?

– Abban, hogy lényegesen szabadabb. Egyébként ezt általánosan nehéz megmagyarázni, mert a magán- és alapítványi rendszer is borzasztóan sokféle. Egyszerűen minden van benne. Egyetlen közös tulajdonságuk van, hogy nincsenek kitéve mindazoknak a kötöttségeknek, amikkel a magyar állam körbe vette az állami iskolarendszert.

– Ám a Nemzeti alaptantervet (Nat) nekik is be kell tartani, nem?

– Persze. De ez tulajdonképpen mit jelent? Semmi mást, mint egyfajta tantárgyszerkezetet. Ezen túl, az ég egy adta világon semmi mást nem jelent, az iskolák azt tanítanak, amit akarnak. A Nemzeti alaptantervek már nagyon régóta nem működnek Magyarországon. Meg tudják kutyulni a pedagógusszükségletet, meg tudják kutyulni a tantárgyszerkezetet, fel tudják bosszantani az embereket egy nagy csomó ideológiai „nünükével”, de, hogy valójában mi zajlik a tantermekben, arra Magyarországon nagyon régóta semmiféle hatást nem gyakorolnak. Ezért én nem tekintem korlátozó tényezőnek a Nat-ot.

– Akkor végül is beválik a Fidesz által ki nem mondott, de az intézkedéseiből látszó elvárás a kasztosodó közoktatásról, legyenek elitiskolák és a „szolgaképzők”?

– Ez nem beválik, ez már megtörtént. Ilyen a magyar közoktatási rendszer. És eléggé visszavonhatatlannak tűnik. Olyan döbbenetes szakadékok alakultak ki a magyar közoktatási rendszeren belül, amilyenek Európa egyetlen más országában sincsenek.

– És mennyi idő alatt küzdhető le?

– Talán egy emberöltő. Teljes rendszer-átalakításra és kultúraváltásra lenne szükség ahhoz, hogy ez megváltozzon.

– Hogyan kellene a rendszert átalakítani, kultúrát váltani?

– Helyre kéne állítani az oktatás morális alapjait, hogy mire van szükségük a gyerekeknek, és milyen igényeket kellene kielégítenie az oktatásnak. És ez egész egyszerűen egy nagyon erőteljes etikai kérdés. Ennek a rendszernek nem csak az a baja, hogy káros, de hihetetlenül etikátlan is. A magyar oktatási rendszerből kihalt az alapvető etikai szabályok tisztelete. Nem ez irányítja az iskolák működését, nem ez irányítja az oktatáspolitikát – semmit. Ez pedig kulturális dolog. Az, hogy mindenki másra hárítja a felelősséget, kulturálisan rögzült válasz egy zűrzavaros helyzetre.

– Ugyanakkor vannak olyan alapítványi iskolák, ahol a legszegényebbek, leghátrányosabb helyzetűek tanulnak. Ők kitől várhatnak segítséget?

– Ezeket viszont fojtogatja a kormány, és a túlélésért küzdenek minimális erőforrásokkal, nagyon beszűkült mozgástérrel. Ezek az intézmények igen nagy bajban vannak.