Rémtörténet a mindennapokból
- Jenőkém! - hallatszott a folyosó végéről a jegyző éles hangja, - aláírtad azt a tíz millás beléget az asztalodon? A vállalkozó már napok óta itt toporog!
- Persze! Minden rendben - szólt vissza a polgármester, azzal kitárta a lengőajtó szárnyát, és elindult ebédelni.
Súgó, a régi világból itt maradt állandó alkalmazott a folyosó kanyarulatában rejtve hallgatta végig a barátságos ordítozást, majd beosont a szobájába, és máris felcsengette fülbarátját az Igazmondó orgánumnál.
- Ide hallgass! Mondta a kagylóba halkan és sejtelmesen. - A polgi pillanatokkal ezelőtt írt alá egy húsz millás átutalást valami rejtélyes fickó nevére. Senki nem tud semmit sem az ügyletről, sem a fickóról, érdemes lenne utána szaglásznod!
- Nagyon kösz - így a riporter - jövök neked eggyel!
- Sör - rummal?
- Rendben.
És a gépezet elindult.
A népszerű internetes portál címoldalán tíz perc múlva megjelent a következő, tipográfiájában szépen feldobott hír:
“ A ... kerületi polgármester alatt még meg sem melegedett a szék, máris rejtélyes 30 millió forint sorsáról hozott döntést. Forrásunk úgy tájékoztatott, hogy az önkormányzat erre illetékes, más személyei közül senki nem tud az ügyletről semmit, elképzelhető, hogy a tekintélyes összeg egy része a vadonatfriss polgármester zsebében kötött ki az első hetek alkotmányos költségeire.“
A hírt az első órában vagy ezren osztották meg, s az anyag végigfutott a neten a portálok pártállására való tekintet nélkül, kereszthivatkozásokkal egészen 40 millióig hízott az elsinkófált összeg. Ekkor lépett be a menetbe a nemzeti Sajtó.
A Magyarok Magyarjának bájos tudósítója másnap reggel feltárcsázta a polgármester irodáját, s a következő kérdést tette fel a kerület új első emberének:
- Polgármester úr! Szerkesztőségünk, s természetesen első helyen olvasóink szeretnék tudni, hogy mi lett annak a csak nemrégiben eltüntetett 50 millió forintnak a sorsa, amelynek eredetét és kifizetésének célját, valamint címzettjét illetően a sajtó már oly súlyos kétségek sorát közölte a nagyközönséggel?!
- Kisasszony! Ha szabad tudnom! Miről beszél?
- Polgármester úr! Köszönöm a tájékoztatást.
A lap pedig internetes hasábjain legott közölte: száguldó riporterünk (csak a miénk) sikerrel kapta mikrofonvégre a polgármestert, aki a mellett, hogy nem tud elszámolni 60 millió kifizetett forint sorsáról, még azt is letagadta, hogy egyáltalán tud az esetről. A közszolgálati televízió részletesen beszámolt az ügyről - megemlítve, hogy a kérdéses 100 millió forint holléte továbbra is bizonytalan. A polgármester (ellenzéki) pártjának szóvivője szemlátomást bizonytalanul billegett a kamerák előtt, s hangsúlyozta, hogy nem tud részleteket a dologról, de ha igaz, akkor az megbocsáthatatlan, s akkor a pártban következményei lesznek. A kormánypárti frakcióvezető kiemelte: pontosan ezt várták az ellenzék hatalomra került mohó képviselőitől, ez az eset pedig különösen kirívó, hiszen még meg sem száradt a tinta a polgármesteri eskü papírján, az új vezető máris súlyosan visszaélt a polgárok bizalmával. (Nem kellett volna az ellenpárti elődöt leváltani, ezt ő is tudta.)
A polgármesterre kezdtek ferde szemmel nézni a házban. A takarítónők összesúgtak a háta mögött, az ebédlőben a legmócsingosabb húst kapta a tányérjába.
- Te Lajos! - fordult a jegyzőhöz, - miért utálnak ezek engem ennyire? Tegnap még mintha szerettek volna?
- Jenőkém! Te nem szörfölsz a neten?
- Van is nekem időm ilyen marhaságokra!
- No csak kukkants bele a lapokba. Majd megtudod.
A polgármester tanácstalan volt. - Csak nem voltam tudtomon kívül Dubrovnikban hancúrozni két hivatásos macával? - mondta magának. De a lapokba azért belenézett, s megtudta a szörnyű valót. Ő bizony eltüntetett a város kasszájából 100 millát, még hozzá olyan ravaszul, hogy maga sem sejtette.
Hát megizzadt az üstöke.
Akkor telefonozott a tévének, és szót kért az estvéli műsorban. Ott elmondta, hogy egy vállalkozó még szeptemberben befejezte a kerületi szegénykonyha felújítását. Műszaki átadással, ellenőrzésekkel, számlaegyeztetésekkel a munka ellenértékének kifizetése áthúzódott a választás utáni időre, s minthogy mindenki mindent rendben talált, neki jutott a megtisztelő feladat, hogy a türelmetlenségtől már toporzékoló vállalkozó jogos, tíz milliós számláját átutalással kifizesse. Erről esett szó a folyosói ordítozásban, s ez juttatta őt néhány nap alatt a vádemelés szélére. No meg Súgó úr, és szorgalmatos társa, az alapos oknyomozó sajtó.
