Rendkívüli kamatemelést valószínűsít Bod Péter Ákos

Hétfőn késő este – folyamatos gyengülés után – a forint új történelmi mélységbe zuhant az euróval szemben, 370,25 forinton jegyezték. Ennél sikerült még tovább gyengülnie kedden  délelőtt, 371,23-ra. A dollár jegyzése 329,74 forintra emelkedett (ami elmarad a tavaly áprilisi történelmi csúcstól). 

Napról-napra gyengül a forint, kérdés, miért. Bod Péter Ákost kértük arra, hogy közérthetően magyarázza el a folyamatokat, amiknek az eredményét kénytelenek vagyunk elszenvedni. A korábbi jegybankelnök három fő okra vezeti vissza azt, ami ezekben a napokban, órákban történik. 

Gyorsuló, trendszerű az infláció

Elsőként arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország esetében 2017-18-tól kezdődően, folyamatosan gyengülő trendet mutat a fogyasztói árindex (persze változó módon, le-fel ugrál), a maginflációs index pedig (az tehát, amiből ki vannak véve azok a tényezők, amelyek az adott hónapban megmagyarázzák a dolgot) egyértelműen felfelé mutat. Ez a gyorsuló trendszerű infláció némileg ugyan megtorpant 2020 tavaszán, amikor a gazdaság befékeződött, s bár akkor nem látszódott, de azért tudni lehetett, hogy Magyarországon szinte minden tényező felfelé mutat – magyarázta, emlékeztetve rá: a bérek is nőttek, a forint akkor sem volt acélos (330 körüli volt az euró-árfolyam), s az is látszott, hogy a magyar kormány – a jó hangulat fenntartása érdekében – nem fogja befékezni a költekezést, sőt!

Hiányhelyzet alakult ki a világban

Ami ezután jött, az már nem magyar specifikum – említett egy további elemet. A gazdaság újraindítása egy sor területen hiányhelyzetet idézett elő, például nem volt kikötői pakoló, nem volt elég vas, fa, cellulóz, drágulásnak indultak a termékek. „Ezeken a keresleti okokra, világpiaci okokra visszavezetendő jelenségeken a jegybanki eszközök alkalmazása nem sokat segít – kiváltképpen akkor nem, ha mindez átterjed az energiahordozókra, ahogy egyébként át is terjedt –, hiszen attól, hogy magasabb a kamatszint, nem lesz kisebb a kereslet” – szögezte le. 

Pumpálják a pénzt a gazdaságba

A harmadik, s számunkra a leglényegesebb tényező – amiről Surányi György is világosan szólt a napokban – , hogy bármit is mondanak, mind a költségvetés, mind pedig a jegybank pumpálta és jelenleg is pumpálja a pénzt a gazdaságba – magyarázta Bod Péter Ákos. Mint mondta: ilyen körülmények között nem csoda, hogy az árak mennek felfelé. Habár az MNB tényleg tett nyáron – gyengécske és bizonytalan – lépéseket, de rögtön ellensúlyozta is újabb pénzek pumpálásával, a kedvezményes hitelek kiterjesztésével – emlékeztetett, hozzátéve: talán ez most leállt. 

Ezt nem lehet tudni, azt azonban igen, hogy az állam nem állt le. Bod példaként említette a minimálbér és a garantált bérminimum emelését, a 25 év alattiaknak elengedett szja-t, a lakásépítési támogatásokat, a 13. havi nyugdíjakat. S mint mondta, a sort lehetne még folytatni hasonló lépésekkel („amelyekről egyébként még azt sem lehet mondani, hogy egyenként kifogásolhatók lennének”). 

Mindezzel nem csak az a baj, hogy – köszönhetően ennek a pumpálásnak – az eladósodás folytatódik, hanem az is, hogy mindez megjelenik elkölthető jövedelemként. Ez pedig az adott termelési szinten árszint-növekedésben fog megjelenni – hívta fel a figyelmet.

Csak a forint gyengül ilyen mértékben

Mindezen felül, egy plusz tényezőt is említett a korábbi jegybankelnök, azt, hogy csak a forintra jellemző az ilyen mértékű gyengülés. Ez pedig nem másra vezethető vissza, mint a magyar kockázatok sokasodására. Ezek sorában említette a V4-ek között eleve legmagasabb szintű magyar államadósság további duzzasztását („az államadósságunk meghaladja a német szintet, de nem azonos kamatfeltételekkel finanszírozzuk”); az uniós pénzek beérkezésének folyamatos kitolódását; valamint azt, hogy egyre konfúzusabbakká válnak a kormányzati intézkedések. Ilyen a benzin és a dízel kiskereskedelmi árába történt – kompenzáció nélküli – állami belenyúlás, ami nem csak egyetlen iparágat érint, hanem egyben a tulajdonhoz való viszonyt és a szabadpiaci normákat is. „A csönd, ami körülveszi az érintettek részről, azért is nagyon zajos, mert, ha bíznának a jogrendben, és nem gondolnák, hogy a járványra hivatkozással bármilyen jogorvoslatot félre tud lökni a kormány, akkor protestálnának, hiszen nem kevesebb történik, mint hogy egy iparágat veszteségességre, vagy normál nyereség nélküli tovább működésre kényszerítenek” – mondta, hozzátéve: „ezt kívül és belül minden vállalkozó elkerekedő szemekkel nézi”. Mint összegzett: ha ezeket a kockázati tényezőket összerakom, eléggé felfelé mutatnak.

Akár tőkekimentés is jöhet

S hogy mit lehet tenni? Mint Bod Péter Ákos emlékeztetett rá: az MNB jogilag ugyan felelős a forint értékállóságáért, de nem felelős az árfolyamért – ezt nem is győzik hangoztatni. Ám az árfolyam egy nyitott országban gazdasági destabilizáló tényező, s prudenciális következménye is van: nagyon növeli a kockázatokat. „Mi is erről beszélgetünk most, az emberek is erről beszélnek, a vállalkozóknak pedig dönteniük kell, hogy miben kötik az üzletet, forintban vagy másban” – vezette le. Amikor egy vállalkozónak döntenie kell arról, hogy mit tegyen, az első reflexe, hogy elveti a forintot és áttér egy értékálló kalkulációra. Ám az a legrosszabb, ha elfordul egy gyengülő valutától az, akinek van belőle. „Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de ebből tőkekimentés is lehet” – hívta fel a figyelmet. 

Ezt pedig egy kis kamatemelés nem oldja meg. Ami viszont segíthet – s lehet, mire ez a beszélgetés cikként megjelenik, már be is következett – az egy rendkívüli kamatemelés, ami jelezné, hogy a Magyar Nemzeti Bank figyeli és elemzi a helyzetet. A jegybanknak bármikor megvan a módja egy rendkívüli kamatemelésre, s indokot találni könnyű. Bod Péter Ákos mindenesetre leszögezte: „valószínűsítem, hogy az MNB lépni fog, de miután nem ismerem a pontos adatokat, a mértékről, időzítésről nem tudok semmit mondani”.