Rendszeresen Hobo fejéhez vágják, hogy beállt a kormány mögé

HírKlikk 2020. február 17. 13:12 2020. feb. 17. 13:12

Az ismert bluesénekes 75. születésnapja alkalmából adott hosszabb interjút Rónai Egonnak, a Húzós című műsorban.

Több mint négy évtizedes szakmai múlt után, a Kossuth-díjas Földes László Hobo úgy látja, ma az emberek erkölcsi állapota, az egymás iránti szolidaritás rosszabb helyzetben van, mint eddig bármikor volt. Ez az oka annak, hogy úgy érzi, amit csinált, azzal nem tette jobbá a világot, és „majdnem felesleges volt”. Persze nem ezzel a szándékkal vágott bele annak idején a zene világába. Mint mondja: „azzal a vággyal dolgoztam, hogy pávatollakat dugdostam a fenekembe, és mutogattam magam. Hobbiból játszottam Rolling Stones-t meg néger blues-okat magyarul, de olyan sikerem lett, hogy belekeveredtem ebbe a dologba, aminek mindig is nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Én még ma is futok magam után.”

Amikor 33 évesen komolyan belevágott a zeneiparba, akkor a korosztálya azért izgult a táncdalfesztiválon, hogy Aradszky László vagy Szörényi Levente fog nyerni. „Én oda be se tettem a lábam” – mondja. Annak az ellenkultúrának – ahogy fogalmaz –, amely John Lennont, a Rolling Stonest, a Doorst vagy Bob Dylent jelentette, itthon még nyoma sem volt, de őt már akkor lenyűgözték. Nem is gondolta volna, hogy ezt fogja csinálni. „Csak én ezt szerettem, és hogy ez sikeres lett, arról nem én tehetek, hanem a közönség, akik ezt elfogadták, és elfogadták a többi dolgot, ami utána jött” – emlékszik vissza. Hozzátette azért, hogy ami hobbiként indult annak idején, és az, hogy most a Nemzeti Színház színpadán vagy az Arénában lép fel, ezekre még álmában sem gondolt.

„Egy utolsó ripacs vagyok, mert azt írom, ami jön. Ilyenkor kiszaladnak mulatságos dolgok, meg az, amit az ember érez és lát” – jelentette ki Hobo. Abban, hogy ennyi év alatt nem bukott el, szerinte az játszott szerepet, hogy egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset foglalkozik saját magával, mindig azzal törődik, amit éppen csinál. „Ami én vagyok, az benne van a szövegeimben” – tette hozzá.

Visszatekintve az évtizedekre, most már úgy látja a zenész, hogy az emberismerete csekély. A barátsággal kapcsolatban elárulta, hogy sok vereség érte. Egyfelől, mert sok közeli ismerőse halálát kellett végignéznie, és drámai sorsokat nézett végig, másfelől meg hosszú azoknak az embereknek a listája, akiket a barátjának gondolt, de mégis elárulták őt és belérúgtak. De azt hozzátette, hogy zenészbarátai nem voltak sosem, mert szerinte ez nem olyan szakma. Ma már csak két ember van, akit a barátjának tart. Az egyik egy debreceni ügyvéd, a másik pedig Vidnyánszky Attila. Az emberi kapcsolatokról megjegyezte, hogy a rendszerváltás nagy érvágás volt a számára, mert a baráti társasága kétpólusúvá vált, és nem tudták elfogadni, hogy ő nem állt egyik oldalra sem. „Így mind a két oldalról haragszanak rám” – fogalmazott Hobo, hozzátéve, „miért olyan fontos, hogy kinek milyen a világnézete. Inkább az az érdekes, hogy mit teszünk le az asztalra”.

Mint mondja, rendszeresen a fejéhez vágják, hogy beállt a kormány mögé, illetve, hogy a „fasiszta Vidnyánszky színházában” játszik. Miközben most tárgyal Ascher Tamással, hogy legyen valami darabja a Katona József Színházban. „Akár az Ascher, akár a Vidnyánszky elfogadja, hogy én a másik oldallal is dolgozom együtt” – jegyzi meg, mert nem olyan lényeges, hogy ki mit gondol.

Forrás: atv.hu