Rengeteg rab próbált öngyilkos lenni a magyar börtönökben
|
2017. február 28. 06:57
2017. feb. 28. 06:57
Saját borotvájával kísérelt meg öngyilkosságot elkövetni a most 31 éves Péntek László a szegedi Csillag börtönben. A kelebiai férfit még 2013 nyarán ítélték jogerősen életfogytiglanra Bándy Kata pécsi rendőrségi pszichológus meggyilkolása miatt. Péntek László leghamarabb negyven év raboskodás után bocsátható először feltételesen szabadságra.
A Délmagyar.hu összeállítása szerint a férfi a tényleges életfogytiglannal megegyező súlyosságú ítéletet kapott, hiszen a TÉSZ-esek ügyében is kötelező kegyelmi eljárás indul Magyarországon 40 év letöltése után. A magyar börtönökben az elmúlt négy évben 151 öngyilkossági kísérlet történt. A BvOP közlése szerint ezen cselekedetek mögött közvetlen öngyilkossági szándék húzódott.
Az intézeteken belüli önkárosítások hátterében ugyanis nem minden esetben áll feltétlenül valós meghalási szándék. Az elítéltek közül sokan feszültséglevezetésként vagdossák meg magukat, vagy tettükkel valamit el szeretnének érni, és így manipulálják környezetüket. Az ilyen kisebb súlyú önkárosításokról nincs pontos adat.
A legtöbb öngyilkosságot vagy kísérletet a hosszú időre rácsok mögé kerülő fogvatartottak hajtják végre. Tavaly év végén a Csillag börtönben lett öngyilkos a tényleges életfogytiglanra ítélt balástyai rémként elhíresült Szabó Zoltán és a gyálaréti családirtó Miklósi Viktor.
A büntetés-végrehajtás legfőbb célja, hogy az elítéltek sikeresen vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba. A szabadulásuk előtt néhány évvel egyre intenzívebben kezdik felkészíteni őket a szabad életre. - Akik viszont nagyon hosszú időt töltenek a rácsok mögött, azok szinte teljesen kilátástalan helyzetben vannak. A többségük idős ember lesz szabadulásakor - mondja a Délmagyar.hu-nak Kovács Tímea.
A Magyar Helsinki Bizottság szegedi ügyvédje szerint a büntetés-végrehajtásnak a hosszúidős elítéltekkel már bekerülésüktől kezdve el kellene kezdeni a társadalomba való visszailleszkedés programját, amivel szabadulásukig meg tudnák őrizni emberi méltóságukat, így nem foglalkoznának az öngyilkosság gondolatával.
Az intézeteken belüli önkárosítások hátterében ugyanis nem minden esetben áll feltétlenül valós meghalási szándék. Az elítéltek közül sokan feszültséglevezetésként vagdossák meg magukat, vagy tettükkel valamit el szeretnének érni, és így manipulálják környezetüket. Az ilyen kisebb súlyú önkárosításokról nincs pontos adat.
A legtöbb öngyilkosságot vagy kísérletet a hosszú időre rácsok mögé kerülő fogvatartottak hajtják végre. Tavaly év végén a Csillag börtönben lett öngyilkos a tényleges életfogytiglanra ítélt balástyai rémként elhíresült Szabó Zoltán és a gyálaréti családirtó Miklósi Viktor.
A büntetés-végrehajtás legfőbb célja, hogy az elítéltek sikeresen vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba. A szabadulásuk előtt néhány évvel egyre intenzívebben kezdik felkészíteni őket a szabad életre. - Akik viszont nagyon hosszú időt töltenek a rácsok mögött, azok szinte teljesen kilátástalan helyzetben vannak. A többségük idős ember lesz szabadulásakor - mondja a Délmagyar.hu-nak Kovács Tímea.
A Magyar Helsinki Bizottság szegedi ügyvédje szerint a büntetés-végrehajtásnak a hosszúidős elítéltekkel már bekerülésüktől kezdve el kellene kezdeni a társadalomba való visszailleszkedés programját, amivel szabadulásukig meg tudnák őrizni emberi méltóságukat, így nem foglalkoznának az öngyilkosság gondolatával.
Forrás:
delmagyar.hu
