Románia megmentette önmagát
„Idegölő napokon vagyunk túl: a romániai társadalom az utolsó pillanatig a szakadék szélén táncolt. Sokáig nem volt biztos, hogy ebből az összecsapásból a demokrácia vagy a szélsőség kerül ki győztesen. Végül a többség – ösztönből, felelősségérzetből, vagy puszta önvédelemből – nemet mondott a szélsőségre” – mondta a Hírklikknek Vig Emese, a kolozsvári Transtelex vezető szerkesztője. A vasárnapi második fordulóban Románia elnökévé választották a liberális-konzervatív Nicusor Dan bukaresti főpolgármestert, aki a Székelyföldön kapta a legnagyobb arányú támogatást. A szélsőjobboldali AUR elnöke, George Simion hiába kampányolt Orbán Viktor tihanyi beszédével, az erdélyi magyarok Danra szavaztak. Románia az európai utat választotta, az elnök első nyilatkozatában máris Európa-párti kormánykoalíciót ígért, a NATO-nak sem kell aggódnia, hogy keleti szárnyán egy ukránellenes politikus jut hatalomra. „Soha nem akart igazán politikus lenni, és ha nem a politikát választaná, visszatérne a matematikához – írta Dan bemutatásakor a Politico. Korábban „korunk Don Quijote-ként” jellemezték, akit nem érdekel a vagyon, első nyilatkozatában is arról beszélt, hogy ezeknek az értékeknek a mentén kívánja szolgálni Romániát.
Izgalmas napokat éltek át. Mi következik most?
Az utóbbi időszak történései alaposan megviselték a határon túli magyarok és a Budapest kapcsolatát. Orbán Viktor tihanyi beszédét itt mindannyian úgy értelmeztük, hogy a magyar kormány mindenben teljesen egyetért Simionnal. Május 18-án Románia elkerült egy történelmi katasztrófát. Megcsapott minket a pusztítás előszele, láttuk, mi következhetett volna – de végül a józanság, a félelem és a felelősségérzet győzött. Egyrészt most abban reménykedem, hogy Nicusor Dan elnökké választásával mind a két oldal visszatér egy nyugodtabb és racionálisabb diplomáciai hangnemhez, és sikerül fátylat boritani arra a diplomáciában szokatlan kijelentésre, amit sokan a román belpolitikába való beavatkozásnak tekintettek. Egy ilyen nagy téttel rendelkező választás előtt felelős kormányfő ilyen mondatokat nem engedhetett volna meg magának.
Áthidalható lehet a két ország kapcsolatában, hogy a két politikus korántsem egyformán látja a világot?
Ezt majd a következő időszakban meglátjuk. Kétségtelen, hogy Dan és Orbán külpolitikai értelemben teljesen más oldalon állnak. Az új elnökünk egyértelműen unió-párti, támogatja az Európai Bizottság politikai irányvonalát, és Romániát is meg szeretné tartani egy olyan vonalon, amely erősen összekapcsolná az uniós intézményekkel. Románia ennek korábban csak a hasznát látta. Ez Magyarországról, illetve a Fidesz kormányról nem mondható el, de erről nem nekem kell véleményt mondanom.
Új kormány is alakul majd Bukarestben, ebben milyen szerep várhat a magyarokra?
Eddig az RMDSZ egyfajta közvetítő szerepet játszott Magyarország és Románia között, bár akkor más kormányunk volt. Most még nem lehet tudni, hogy egy új miniszterelnök kikkel képzeli el a kormányát, de nagyon valószínűleg tartom, hogy abban az RMDSZ valamilyen szerepet fog kapni, noha az első fordulóban az RMDSZ még megpróbálta szavazóit egy politikailag értelmezhetetlen, bukásra ítélt koalíciós kompromisszum felé terelni. A Crin Antonescut támogató döntés mögött szerintem sem jövőkép, sem valódi érdek nem állt, csak gyávaság és alku. Így értelmeztem egyik cikkemben az akkori helyzetet, mert azt láttam, hogy az erdélyi magyar választó ettől kezdve egyedül maradt. Mindkét oldalon, ahonnan elvárhattuk volna a politikai képviseletet és a kiállást, cserben hagytak minket. Az RMDSZ ahelyett, hogy nyíltan szembefordult volna Orbán Viktorral, Csoma Botonddal magyaráztatta el, hogy amit a magyar miniszterelnök mondott, az nem is volt igazi támogatás, „csak” Simion keresztény értékrendjének csodálata. Amikor végre az RMDSZ rákapcsolt a Dant támogató kampányra, egyetlen szóval sem nevezték nevén Orbán árulását. A szavazás napján, és csakis egy újságíró kérdésére válaszolva mondta ki Kelemen Hunor, hogy „Orbán tihanyi beszéde zavart okozott”. Ez nem taktikai hiba volt, hanem morális kudarctörténet. És most, a győzelem pillanatában, amikor fellélegezhetünk, kötelességünk emlékezni erre. Nem szabad szőnyeg alá söpörni, sem elfelejteni. Le kell vonni a következtetést.
Mégpedig?
Nem lehet kétfelé beszélni, amikor a közösség jövője forog kockán. Ezek után nem biztos, hogy ugyanazokat a kapcsolatokat fönn lehet majd tartani Románia és Magyarország között, mint eddig. Gondolom, hogy az RMDSZ is egyfajta távolságtartásra kényszerülhet Orbánnal a tihanyi kijelentése után.
Kinek az érdeme ez a választási győzelem?
Nem az RMDSZ győzelme. A választók nemet mondtak a ránk akaszkodó, fullasztó szuverenista retorikára. A választók nemcsak Simionra mondtak nemet ezzel a szavazással, hanem Orbán Viktorra is.
Nem maradhat emiatt tüske az új román elnökben?
Nem tűnik olyan embernek, aki nem képes ezen túllépni. Nicușor Dan mindig is támogatólag viszonyult mindenféle kisebbségi közösséghez, a magyarokról soha semmi rosszat nem mondott. Egyébként ő is erdélyi származású, Fogarason született és most is ott szavazott. Pontosan azért, hogy kifejezze, mit tekint a gyökereinek. Emiatt is illett volna azonnal kiállnia az RMDSZ-nek Dan mellett, akinek személyében olyan független, párton kívüli jelölt mellé lehetett állni, aki abszolút barátian viszonyult eddig a magyarokhoz. Nagyon nagy szó, hogy főpolgármesterként sem volt semmiféle nacionalista, ellenségképző üzenete velünk szemben, azok közé tartozik, akiknek a politikai üzeneteiből mindig hiányzott a nacionalizmus, a sovinizmus, nem vett részt magyarellenes diskurzusokban. Ezért sem értem az RMDSZ-t, hogyan nem tudta a magyar közösség már az első pillanatban, hogy szembe kell helyezkednie annak a szélsőséges formációnak minden tagjával, amelyet a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) képvisel.
